1Thessz 2,1–12
1 Hiszen magatok tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk nálatok.
2 Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát sok küzdelemben.
3 Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból.
4 Hanem mivel Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.
5 Hiszen, mint tudjátok, sohasem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk:
6 nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól.
7 Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit.
8 Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.
9 Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek Isten evangéliumát.
10 Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek.
11 Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként
12 intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.
BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – MEZŐ ISTVÁN IGEMAGYARÁZATA
„...éljetek Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket” (12).
BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – MEZŐ ISTVÁN IGEMAGYARÁZATA
„...éljetek Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket” (12).
Az igazodási pontunk mindig Isten legyen, aki az ő Fiában gyönyörködik, akiben kijelentette akaratát, hogy mi kedves neki (Mk 1,11). Ha már befogadtuk Jézust (Jn 1,12), kérdezzük-e, mi illik Urunkhoz?
Nem csupán intést jelent ez az ige, hanem vigasztalást is és folyamatos előrehaladást a megszentelődésben. Az eredeti szó Jézussal „járást” jelent. Mennyei gazdagságunk és állapotunk gyökeresen meg kell, hogy határozza jelen életvitelünket (1Jn 3,3).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése