💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥

„...Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal”
1Tim 5,1–16

1 Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbat pedig mint öcsédet, 

2 az idősebb asszonyt mint anyádat, a fiatalabbat mint húgodat: teljes tisztasággal. 

3 Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld. 

4 Ha pedig egy özvegyasszonynak vannak gyermekei vagy unokái, akkor ezek először azt tanulják meg, hogy saját családjukról istenfélő módon gondoskodjanak, és hálájukat szüleik iránt így róják le, mert ez kedves Istennek. 

5 A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal. 

6 A kicsapongó pedig már életében halott. 

7 Ezekről a dolgokról is rendelkezzél, hogy feddhetetlenek legyenek. 

8 Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél. 

9 Az özvegyasszonyok közé csak olyat szabad bejegyezni, aki nem fiatalabb hatvanévesnél, aki egy férfi felesége volt, 

10 aki mellett jó cselekedetei tanúskodnak: gyermekeket nevelt fel, vendégszerető volt, a szentek lábát megmosta, elesetteken segített, mindenféle jó cselekedetre kész volt. 

11 A fiatalabb özvegyeket pedig ne jegyezd be, mert ha feltámad bennük a vágy, hogy férjhez menjenek, elfordulnak Krisztustól. 

12 Ezek ítéletet vonnak magukra, mert előző fogadalmukat megszegték. 

13 Ráadásul semmittevők is, akik megszokták, hogy házról házra járjanak, de nemcsak semmittevők, hanem fecsegők is, a más dolgába avatkoznak, és olyanokat beszélnek, amilyeneket nem kellene. 

14 Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást, és ne adjanak semmi alkalmat az ellenségnek a gyalázkodásra. 

15 Mert egyesek már a Sátánhoz hajlottak. 

16 Ha egy hívő asszonynak özvegyasszony hozzátartozói vannak, segítse őket, ne terheljék a gyülekezetet, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse.

BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – PÓTOR IMRE IGEMAGYARÁZATA

Timóteusnak úgy kell a gyülekezetre tekintenie, mint egy nagy családra, ahol Krisztus szolgájaként az ő lelkigondozói felelőssége a tagok bátorítása, buzdítása, valamint intése. 

A hívek közösségében Krisztus a családfő, és a hívő ember e család tagjaként nemcsak özvegyen, hanem házasként, illetve egyedülállóként is, nemcsak idős korban, hanem fiatalon is

 „...Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal” (5).