2Tim 2,19–26
19 Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!”
19 Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!”
20 Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók.
21 Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.
22 Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.
23 Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek.
24 De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes,
25 aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot,
26 és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.
BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – SEBESTYÉN GYŐZŐ IGEMAGYARÁZATA
„Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” (19).
BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – SEBESTYÉN GYŐZŐ IGEMAGYARÁZATA
„Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” (19).
A megszabadítás mindig kétoldalú dolog.
Nyilvánvaló, hogy Isten a kezdeményező, az önmagát velünk megismertető fél.
Azonban a megszabadított embernek el is kell hagynia az Úr által megítélt dolgokat.
Ezek ugyanis megakadályoznak bennünket abban, hogy mi is segítői legyünk azoknak, akikhez rajtunk keresztül juthat el a szabadító üzenet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése