20 Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent.
AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA
25) „Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.” (Jn 12,20–26)
Az ünnepi sokaságban jelen volt néhány görög is. Ők a pogányok udvarában imádkozhattak, de nem számítottak zsidónak, a Mindenható Istenbe vetett hitük ellenére sem.
A hellenista világ képviselői, általuk a nagyvilág hangja szólalt meg; ők is látni akarták Jézust.
A kérést hallva Jézus tudta, eljött az idő, passiója küszöbön áll.
Számára ekkor már nyilvánvaló volt földi működésének közeli befejeződése, de azt is tudta: mindaz, amit tett és szólt, nem volt hiábavaló.
21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Uram, Jézust szeretnénk látni.
22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak.
23 Jézus így válaszolt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. 24 Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.
25 Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.
26 Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak.
23 Jézus így válaszolt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. 24 Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.
25 Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.
26 Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA
25) „Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.” (Jn 12,20–26)
Az ünnepi sokaságban jelen volt néhány görög is. Ők a pogányok udvarában imádkozhattak, de nem számítottak zsidónak, a Mindenható Istenbe vetett hitük ellenére sem.
A hellenista világ képviselői, általuk a nagyvilág hangja szólalt meg; ők is látni akarták Jézust.
A kérést hallva Jézus tudta, eljött az idő, passiója küszöbön áll.
Számára ekkor már nyilvánvaló volt földi működésének közeli befejeződése, de azt is tudta: mindaz, amit tett és szólt, nem volt hiábavaló.
Nehéz órák vártak még rá, ez sem volt rejtve előle, és ő sem titkolta, de ekkor már mindennek a célja is látszott.
A Jézussal találkozni vágyó görögök jelenléte megmutatta, az evangélium nem állhat meg a zsidóság jelentette kereteken belül, el fog jönni az idő, amikor tényleg az egész világ ismerni, és talán egyszer követni is fogja őt.
De mit lehet mondani egy ilyen felismerés nyomán?
Jézus, rá jellemzően, e helyzetben felmutatta tanítványai előtt küldetése értelmét, és bátorította őket.
Valóságos emberként nyilvánvalóan gyötrő volt számára az elkerülhetetlen vég gondolata, mégsem saját életére tekintett. Szolgáljuk őt, áldjuk ajándékaiért, őrizzük meg magunkat az örök életre: erre int ma is. Ez keresztyén életünk értelme.
Krisztus a jövő – kövessük együtt őt!
A Jézussal találkozni vágyó görögök jelenléte megmutatta, az evangélium nem állhat meg a zsidóság jelentette kereteken belül, el fog jönni az idő, amikor tényleg az egész világ ismerni, és talán egyszer követni is fogja őt.
De mit lehet mondani egy ilyen felismerés nyomán?
Jézus, rá jellemzően, e helyzetben felmutatta tanítványai előtt küldetése értelmét, és bátorította őket.
Valóságos emberként nyilvánvalóan gyötrő volt számára az elkerülhetetlen vég gondolata, mégsem saját életére tekintett. Szolgáljuk őt, áldjuk ajándékaiért, őrizzük meg magunkat az örök életre: erre int ma is. Ez keresztyén életünk értelme.
Krisztus a jövő – kövessük együtt őt!
Meghallgatható:
--------------------------------------------------
„Így szól a Seregek Ura: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve. Minden sarjadásnak indul a kezei alatt, ő felépíti majd az Úr templomát” Zak 6
1 Ismét föltekintettem, és láttam, hogy négy harci kocsi jön ki két hegy közül. Ezek a hegyek érchegyek voltak.
2 Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak,
3 a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig erős, tarka lovak.
4 Megszólaltam, és ezt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mik ezek, uram?
5 Az angyal így felelt nekem: Ezek a négy égtáj szelei, amelyek eddig az egész föld Ura előtt álltak, most pedig útjukra kelnek.
6 A fekete lovak észak földjére mennek, utánuk mennek a fehérek, a tarkák pedig dél földjére mennek.
7 Az erősek is előálltak, és indulni akartak, hogy bejárják a földet. Ezt mondta: Menjetek, járjátok be a földet! Be is járták a földet.
8 Majd odakiáltott hozzám, és így szólt: Lásd, amelyek észak földjére mentek, megnyugtatták lelkemet észak földjén.
9 Így szólt hozzám az Úr igéje:
10 Vedd át a fogságban maradtak adományát Heldajtól, Tóbijjától és Jedajától, akik Babilóniából jöttek. Menj el még ma Jósijjának, Cefanjá fiának a házához,
11 vedd át az ezüstöt és az aranyat, csináltass koronát, és tedd Jósua főpapnak, Jócádák fiának a fejére! 12 Ezt mondd neki: Így szól a Seregek Ura: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve. Minden sarjadásnak indul a kezei alatt, ő felépíti majd az Úr templomát.
13 Ő fogja felépíteni az Úr templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik. Egy pap is lesz mellette a trónon, és békés egyetértés lesz kettőjük között.
14 A korona pedig legyen ott az Úr templomában, hogy emlékeztessen Heldajra, Tóbijjára, Jedajára és Cefanjá fiának a jóságára.
15 Eljönnek azok is, akik távol laknak, és építik az Úr templomát. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. Így lesz, ha engedelmesen hallgattok Isteneteknek, az Úrnak a szavára.
BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – KÓNYA ÁKOS IGEMAGYARÁZATA
Mai szakaszunk fő mondanivalója az Úr templomának felépítése körül található meg.
Megjelenik egy szép szimbólum, egy korona, ami először Jósua főpap fejére, később pedig a templomba kerül.
Ez emlékeztet arra, hogy voltak a fogságban is olyan emberek, akik az Úr ügyével foglalkoztak.
Tudták és átélték, hogy Isten segítségére van szükségük. Mi közéjük tartozunk-e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése