💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 4.1–10

„Ha ismernéd az Isten ajándékát…” Jn 4.1–10

1 Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – 

2 bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –, 

3 elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. 

4 Samárián kellett pedig átmennie, 

5 és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 

6 Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. 

7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! 

8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 

9 A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. 

10 Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(10) „Ha ismernéd az Isten ajándékát…” (Jn 4,1–10)

Ez a különlegesen jó vizet adó, híresen mély kút a hagyomány szerint Jákób ősatya kútja, akit a zsidók évszázados ellenségei, a samaritánusok is ősükként tiszteltek. 

E történelmi jelentőségű kút mellett várja Urunk tanítványait, akiket ennivalóért küldött a közeli városba. A tikkasztó hőségben érkező samáriai asszonyt meglepi, hogy a számára ismeretlen zsidó férfi vizet kér tőle. 

Ismerhette a zsidó mondást: „Aki a samaritánusok kenyerét eszi, olyan, mintha kutyahúst enne.” 

Azt is tudta: egy beszélgetés még nem tesz vallásilag tisztátalanná, a közös ivópohár használata viszont igen. Mégis, ez a kérő szó indítja el benne azt a gyógyító beszélgetést, amelynek során valódi istenismeretre és igaz önismeretre jut. 

Minden igazi élet ilyen Jézus-találkozásból születik: amikor átéljük, hogy Isten emberré lett Fia, a mindenség Ura kér valamit tőlünk. 

Talán csak egy korty vizet, mint egykor majd a Golgota keresztjén is teszi ezt (Jn 19,28). 

Ebből a királyi szabadságból még ez az asszony is megért valamit:

 „Te zsidó létedre tőlem kérsz inni?” (9). 

Milyen jó volna, ha az előttünk lévő új évben naponta járva életkutunkra, végezve feladatainkat mi is felismernénk, ki az, aki szól hozzánk, és kérnénk tőle Isten életadó ajándékát, az „élő vizet”!