14 Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett.
15 A zsidók csodálkoztak ezen, és ezt kérdezték: Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta?
16 Jézus így válaszolt nekik: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem.
17 Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.
18 Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és abban nincs hamisság.
19 Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt.
Miért akartok engem megölni?
20 A sokaság erre ezt mondta: Ördög van benned! Ki akar téged megölni?
21 Jézus így válaszolt nekik: Egyetlen dolgot cselekedtem, és ti mindnyájan csodálkoztok rajta.
22 Gondoljátok meg: a körülmetélkedést Mózes rendelte el nektek – nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van –, és szombaton is körülmetélitek az embert.
23 Ha körülmetélitek az embert szombaton, hogy Mózes törvénye ne sérüljön, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton?
24 Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet!
AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA
(16) „Az én tanításom […] azé, aki elküldött engem.” (Jn 7,14–24)
Urunk a templomi tanításában kételkedők kérdésére válaszol: „Honnan van mindaz, amit tanítasz?”. Isteni eredetű-e, vagy te találtad ki? Más formában, de ma is ugyanezt kérdezi Jézustól a világ.
AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA
(16) „Az én tanításom […] azé, aki elküldött engem.” (Jn 7,14–24)
Urunk a templomi tanításában kételkedők kérdésére válaszol: „Honnan van mindaz, amit tanítasz?”. Isteni eredetű-e, vagy te találtad ki? Más formában, de ma is ugyanezt kérdezi Jézustól a világ.
Hit és kételkedés ugyanis szorosan összefügg, a hit utcájának elején gyakran a kételkedés áll.
Jézus elfogadja a kérdezés jogosultságát, sőt, válaszol kérdéseinkre.
Az pedig már a kérdező dolga, hogy mit kezd válaszával.
Ő azt mondja: nem elméletekkel, mennyei kinyilatkoztatásokkal lehet a kételkedést csillapítani,
hanem a hétköznapok tapasztalatával:
„Ha valaki kész cselekedni Isten akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy tőle való-e” (17).
Az ő akaratának cselekvése pedig azzal kezdődik, hogy megkérdezzük:
„Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”
Ha minden cselekvésünk kezdetén az Istenre figyelésünk áll, akkor nem a „saját dicsőségünket” keressük (18), nem avatjuk saját akaratunkat, tetteinket szentté.
Ha így gondolkodnának Jézus hallgatói, és értenék Isten akaratát, akkor nem keresnék őt halálra,
Ha így gondolkodnának Jézus hallgatói, és értenék Isten akaratát, akkor nem keresnék őt halálra,
mert – úgymond – gyógyításával megszegte a szombat törvényét.
Isten törvénye nem „okoskodásra” adatott, hanem az ő jóságának, gyógyító hatalmának bemutatására.
Adj, Uram, engedelmes szívet, hogy ma is lássam, és cselekedjem akaratodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése