1 Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.
2 Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.
3 A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.
4 Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
5 Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.
6 Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt,
7 de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába!
8 A tanítványok ezt mondták neki: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?
9 Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát,
10 de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.
11 Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.
12 A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
13 Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól.
14 Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt.
15 Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!
16 Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt!
AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA
(14) „Lázár meghalt.” (Jn 11,1–16)
Az emberi élet véges, ahogy a 90. zsoltárban hangzik sóhajtásszerűen:
AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA
(14) „Lázár meghalt.” (Jn 11,1–16)
Az emberi élet véges, ahogy a 90. zsoltárban hangzik sóhajtásszerűen:
„Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.” (10).
A betániai Lázár, Mária és Márta testvére úgy halt meg, mint minden ember – és Jézus, aki szerette ezt a családot (5), nem tett ez ellen semmit. Talán félt?
Betánia Jeruzsálemtől kőhajításnyira fekszik, és amikor legutóbb arra járt, alig kerülte el, hogy megkövezzék (10,31).
Erre utalhatott Tamás megjegyzése (16), aki úgy érezte, kész együtt elveszni a Mesterrel. Lázár elhunyt, Jézus halálos veszedelemben volt, a tanítványok egy része pedig úgy érezte, készen áll a halálra…
És akkor, mint olyan sokszor, Jézus megtöri a csendet, egyszerűen, világosan. „Menjünk el hozzá” – mondja, és ettől kezdve nyilvánvaló, hogy valaminek történnie kell.
De vajon mire gondolhatott Jézus, amikor azt mondta, hogy Lázár halála összefügg a tanítványok hitével? Ő már tudta, amit akkor rajta kívül még más nem sejtett: történni fog valami, ami hitet ébreszt, ami előrevetíti hatalmát; következik az utolsó, a megkerülhetetlen jel.
Ő ebben sem tévedett. De a történetnek ebben a részében még úgy tűnt, a halál áll nyerésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése