💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 1,19–34

„…látta, hogy Jézus hozzá jön” Jn 1,19–34

19 János így tett bizonyságot, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: Ki vagy te? 

20 Ő megvallotta, és nem tagadta. Ezt vallotta: Én nem a Krisztus vagyok. 

21 Erre megkérdezték tőle: Hát akkor? Te vagy Illés? Ő azt mondta: Nem az vagyok. – A próféta vagy? Így válaszolt: Nem. 

22 Ezt mondták tehát: Ki vagy? – hogy választ adhassunk azoknak, akik elküldtek minket: mit mondasz magadról? 

23 Erre ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját”, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta. 

24 A küldöttek között voltak farizeusok is, 

25 és ezek tovább kérdezték őt: Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta? 

26 János így válaszolt nekik: Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, 

27 aki utánam jön, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. 

28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. 

29 Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! 

30 Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 

31 Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt. 

32 Így tett erről bizonyságot János: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. 

33 Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: 

Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. 

34 Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA
(29) „…látta, hogy Jézus hozzá jön” (Jn 1,19–34)

Jézus jön hozzánk, ahogy Keresztelő Jánoshoz, a népéhez és az egész emberiséghez eljött. 

Nem a templomban, hanem Júdea pusztájában találkozunk vele először. 

A puszta az a hely, ahová időnként ki kell vonulni, elcsöndesedni, csak lenni. 

Ott találkozhatunk Istennel és önmagunkkal és Jézussal, akiről János azt mondja, hogy „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” 

Ő az Isten szolgája is (a szó az arám nyelvben szolgát is jelent), aki fájdalmainkat hordozza (Ézs 53,4–7). 

Az Egyiptomból kivonulás előtt a zsidó családoknak le kellett vágniuk egy bárányt, húsát el kellett fogyasztaniuk, vérét pedig az ajtófélfára kenniük. 

Ez mentette meg a népet az egyiptomiakat sújtó ítélettől, a tizedik csapástól (2Móz 12,6–7). 

Noha Keresztelő János azt vallotta magáról, ő nem próféta, mégis az. 

Hirdette ezzel, hogy Jézus, Isten szolgája azért jött, „hogy életét adja váltságul sokakért” (Mt 20, 28; Mk 10,45), mindenkiért. Jánosban nincs bizonytalankodás, mint a szinoptikusoknál: te vagy-e a Krisztus, vagy mást várjunk? (Mt 11,2–3). János felismerte őt, és alárendeli magát neki (27). 

A pusztában tisztábban lát az ember. Látta őt, és bizonyságot tett róla, hogy ő az Isten Fia (34). 

Isten jelentette ki neki.