💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 4,43–45

„…befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett…” Jn 4,43–45

43 Két nap múlva pedig elment onnan Galileába, 

44 bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. 

45 Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(45) „…befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett…” (Jn 4,43–45)

Urunk Jeruzsálemből a kétnapos samáriai kitérő után érkezik vissza szűkebb hazájába, Galileába. 

Híre megelőzte, és így a prófétáról mondott szavára („senki sem próféta a maga hazájában”) látszólag kedvező összefüggésben utal a szentíró. 

Arról hallunk, hogy készek befogadni őt azok a galileaiak, akik látták a Jeruzsálemben tett csodáit. 

De Jézus már jeruzsálemi „sikerei” után is tudta, „mi lakik az emberben” (Jn 2,25), és hogy valójában csak a csodatevő rabbit látják benne, de nem az Isten országának hozóját, a világ üdvözítőjét. 

Ez a csodaváró hit pedig még nem tekinthető teljes értékű hitnek, mert elfogadja ugyan gyógyításait, de nincs szüksége őrá, akinél az örök élet beszédei vannak (vö. Jn 6,66k). 

Krisztus rövid távú, akármilyen lelkes, de felszínes befogadása nem azonos az életre szóló önátadással. Aki nem őt magát akarja, hanem csak a csodáit, előbb-utóbb mind csalódik. 

Vajon teherbíró lehet-e az ilyen hit? 

Mert mi történik akkor, ha a csoda elmarad, kívánságunk nem teljesül, a csodatevőt pedig keresztre feszítik? Urunk, segíts a hitetlenségünkben! (Mk 9,24).