12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek?
13 Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok.
14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
16 Bizony, bizony, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte őt.
17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.
18 Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: „Aki velem együtt eszik, az támadt ellenem.”
19 Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok.
20 Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.
13 Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok.
14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
16 Bizony, bizony, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte őt.
17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.
18 Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: „Aki velem együtt eszik, az támadt ellenem.”
19 Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok.
20 Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.
AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA
(15) „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (Jn 13,12–20)
„Értitek, hogy mit tettem veletek?” (12) – fordul Jézus a lábmosás gesztusa után a mindenképpen még az esemény hatása alatt álló tanítványaihoz. Az úrból lett itt szolga, a mesterből tanítvány.
Feje tetejére állt a világ. A nagyobb szolgált a kisebbnek.
A hatalmas nem visszaélt hatalmával, ahogy az szokás, hanem azt félretette és odahajolt, a kevesebb, a kisebb a gyengébb elé.
Ez valami nem e világból való, a mennyek országának törvényszerűségei ezek. Aki Jézust követi, annak ezen új törvény szerint jó élnie: „amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (15) Jézus tette elkötelező erővel bír, hogyha ő az Úr és Mester képes volt értünk a földig hajolni, nekünk sem derogálhat odafordulni egymáshoz.
De nemcsak elköteleződést látunk itt, hanem boldog lehetőséget is. Jézus tudja, hogy az emberi élet beteljesedése éppen abban áll, ha kilép saját szükségei betöltésének bűvköréből, és szolgáló, segítőkész lélekkel fordul mások felé.
Ezért zárhat így: „boldogok lesztek, ha meg is teszitek” (17).
-------------------
„Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogy az egyetlen gyermeket szokták...” Zak 12
Zakariás próféta könyve 12. rész
1. Az Úr igéjének terhe Izráel ellen. Így szól az Úr, a ki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe lelket alkotott:
2. Ímé, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülte való népnek; Júdának is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet.
3. És azon a napon lesz, hogy nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet minden népnek; a ki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyül ellene a föld minden pogánya.
4. Azon a napon, így szól az Úr, megverek minden lovat rettegéssel, a lovagját pedig őrültséggel; de a Júda házát nyitott szemmel nézem, a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg.
5. És azt mondják szívökben Júda fejedelmei: Az én erősségem Jerusálemnek lakói, az ő Istenökkel, a Seregek Urával.
6. Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmeit, mint a milyen a tüzes serpenyő a fák között, és a milyen a tüzes fáklya a kévék között: megemésztenek jobb és bal felől minden körülvaló népet; de Jeruzsálem tovább is a helyén marad Jeruzsálemben!
7. És megoltalmazza az Úr Júdának sátrait, mint azelőtt, hogy ne legyen nagyobb Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakosának dicsősége, mint a Júdáé.
8. Azon a napon oltalma lészen az Úr Jeruzsálem lakosának, és azon a napon olyan lesz köztök a legalábbvaló, mint Dávid, a Dávid háza pedig, mint az Isten, mint az Úrnak angyala ő előttök.
9. És azon a napon lesz, hogy kész leszek elveszteni minden pogányt, a kik Jeruzsálemre támadnak;
10. A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, a kit átszegeztek, és siratják őt, a mint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, a mint keseregnek az elsőszülött után.
11. Azon a napon nagy siralom lesz Jeruzsálemben, a milyen volt a hadadrimmoni siralom a Megiddo völgyében.
12. És sír a föld: nemzetségek és nemzetségek külön; külön a Dávid házának nemzetsége, feleségeik is külön; külön a Nátán házának nemzetsége, és feleségeik is külön;
13. Külön a Lévi házának nemzetsége, és feleségeik is külön; külön a Sémei nemzetsége, feleségeik is külön.
14. A többi nemzetségek mind; nemzetségek és nemzetségek külön, feleségeik is külön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése