21 Majd Jézus ismét szólt hozzájuk: Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de meghaltok bűnötökben: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.
22 Erre ezt mondták a zsidók: Csak nem akarja megölni magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek?
23 Ő így folytatta: Ti lentről valók vagytok, én pedig fentről való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok.
24 Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.
25 Megkérdezték tehát tőle: Ki vagy te? Jézus így válaszolt nekik: Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat.
26 Sok mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek, de igaz az, aki elküldött engem, és én azt mondom a világban, amit tőle hallottam.
27 Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik.
28 Jézus tehát ezt mondta: Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem.
29 És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.
AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA
(25) „...Ki vagy te? […] Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat.” (Jn 8,21–29)
A legnehezebben megválaszolható kérdés hangzik itt el: ki vagy te, Jézus? Meg nem értés felhője vette és veszi körül őt, és minket is, akiket Krisztusról neveznek keresztyénnek.
AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA
(25) „...Ki vagy te? […] Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat.” (Jn 8,21–29)
A legnehezebben megválaszolható kérdés hangzik itt el: ki vagy te, Jézus? Meg nem értés felhője vette és veszi körül őt, és minket is, akiket Krisztusról neveznek keresztyénnek.
„Ki ez a furcsa zsidó?” – kérdezte két évezrede, aki látta, hallotta.
Nem tanult rabbi, mégis úgy szól, mint akinek hatalma van. Tisztán magyarázza a Tórát, a prófétákat; ha megjelenik, betegek gyógyulnak, sőt halottak támadnak fel!
„Ki ez a furcsa zsidó?” – hangzott talán az értetlenkedő római katonák között is, akik röhögve osztoztak ruháin, és taszigálták a tövissel koronázottat az ítéletvégrehajtás helye felé.
„Ki ez a furcsa zsidó?” – suttogta talán néhány főpap vagy előkelőség, amikor elmerengett néhány percre, hogy talán mégis megkönyörül Isten Izráelen egy szép napon, és kiderül, nem volt hiábavaló a sok várakozás.
„Ki ez a furcsa zsidó?” – nézett maga elé Zákeus egy napon, a kisember, aki fára mászott, mert látni akarta, Jézus pedig néhány óra alatt puszta jelenlétével embert csinált belőle (Lk 19).
„Ki volt ez a furcsa zsidó?” – nézte néhány csüggedt zarándok a kereszten függő testet nagypénteken. Ők talán arra gondoltak, ha visszaemlékeztek a Jeruzsálembe érkező Jézusra: már majdnem elhittük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése