💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 1.1–13,

„💞Kezdetben…” Jn 1,1–13

1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. 

2 Ő kezdetben Istennél volt. 

3 Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. 

4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. 

5 A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. 

6 Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. 7 Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 

8 Nem ő volt a világosság, de bizonyságot kellett tennie a világosságról. 

9 Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. 

10 A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: 

11 a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. 

12 Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 

13 akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA

(1) „Kezdetben…” (Jn 1,1–13)

A karácsony csöndje az új teremtés hajnala. János evangéliuma elölről, Isten Lelkével és a teremtéssel kezdi a Krisztus történetet. 

Minden kezdet kezdetén volt Isten Igéje, akire nézve teremtetett minden. 

Ő jött el, öltött testet a világban, „minden általa és reá nézve teremtetett. 

Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” (Kol 1,16–17) 

Isten nem némaságba dermedt, messzeségben trónoló hatalom, hanem életre hívó erő. Szólt: „legyen”, és lett (1Móz 1,3). 

A teremtő Ige, a szó, az értelem, az élet fényt hozott a sötétségbe.

 Jézus Krisztus az Isten végső szava, „dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.” (Zsid 1,1–3) 

A betlehemi gyermekben, a názáretiben, a Megfeszítettben és a Feltámadottban megjelent, és hit által bennünk is megjelenik. 

Akik őt keresik, és szívükbe fogadják, részesülnek az új teremtés ajándékában, az újjászületésben (3,7). 

Hatalmat kapnak arra, hogy Isten gyermekei legyenek (12). 

Az istenfiúság szent lehetőség, hogy Isten családjába tartozzunk, amelyben hit által isteni erőket vehetünk. Jézus Krisztus az isteni ajándék. 

Minden más csak nevetséges limlom a mi karácsonyfánk alatt.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 15,1–8

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” Jn 15,1–8

1 Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. 

2 Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. 

3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. 

4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 

5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 

6 Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. 

7 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. 

8 Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(5) „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,1–8)

Milyen sokan érzik hiábavalónak az életüket. Örök körforgásnak, amelyben a szürke rutinok monotonon követik egymást nap mint nap. Nem érzik, hogy hatnának, hogy az életüknek jelentősége volna. Jézus is azt mondja: van nem cselekvés, hiábavalóság, létezik eltékozolt élet! 

Mégpedig az, amelyet nélküle élnek le. Nélküle az emberek közt leginkább megbecsült karrier, humánum, jó cselekedet is üres, vele azonban, az ő dicsőségére, az ő akaratából élve a legalantasabb munka is istentiszteletté válhat. Mindenki látott már lemetszett ágat. 

Egy ideig zöldell, de amint kifogynak belőle az éltető nedvek, elszárad és elhal. 

Gyümölcsöt pedig hogy is teremhetne? Gyümölcstermő, növekedő, igazi élete annak van, aki Jézusban marad. Mit jelent ez? „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek” (7). 

A Jézusban megmaradás eredője, ha valaki az ő szavát keresi, arra figyel és követi.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 14,25–31

„A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” Jn 14,25–31

25 Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. 

26 A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. 

27 Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! 

28 Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. 

29 Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. 

30 Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. 

31 A világnak azonban meg kell tudnia, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta. Keljetek fel, menjünk el innen!

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(26) „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (Jn 14,25–31)

Sokszor van az az elképzelésünk, hogy mennyivel könnyebb lenne úgy hinni Jézusban, ha mi is úgy, mint az első tanítványok, hús-vér valójában éltünk volna vele, láttuk volna csodatételeit, hallhattuk volna élőben tanításait. 

Ugyanakkor az evangéliumokban lépten-nyomon találkozunk a tanítványok értetlenségével. 

Nem tudnak felülkerekedni saját elképzeléseiken, saját, a Messiással kapcsolatos váradalmaikon. 

Sok minden, amit Jézus előre megjövendölt nekik, csak azok bekövetkezte után nyer értelmet számukra. Jézusban hinni, benne Istent meglátni, akaratát követni – nem volt könnyebb a vele együtt élő tanítványoknak sem. 

Ez nekik is csak Isten akarata és a Szentlélek által adathatott meg. 

A Szentlélek viszont egységbe von minket velük és mindazokkal, akik a Jézusban való hitre valaha eljutottak. A Szentlélek titokzatos munkájának eredménye bennünk, hogy Jézusra hallgassunk, csodáit, gyógyításait, feltámadását igaznak tartsuk, és vezetését ma is követni tudjuk.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 14.22–24

„Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én Igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én Igéimet.” Jn 14,22–24

22 Azt mondta neki Júdás, nem az Iskáriótes: Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak? 

23 Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. 

24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igéimet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(23–24) „Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én Igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én Igéimet.” (Jn 14,22–24)

Iskáriótes Júdás, az áruló Jézus mellett volt, de nem vele. 

Amikor ez a beszélgetés elhangzik, ő már el is távozott a tanítványi körből, hogy gyalázatos tettét véghez vihesse. 

Most a másik Júdás (22: „nem az Iskáriótes”) kérdésfeltevésére válaszként mondja el Jézus, mit jelent hozzá nemcsak közel lenni, hanem egészen vele lenni. 

Mégpedig az van Istennel, aki szereti őt; és az szereti Istent, aki vele van (23). 

Az Isten iránti szeretetnek pedig kézelfogható eleme is van: 

„Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet” (23) – az Igének nemcsak hallgatása, hanem annak a megfogadására, megtartására, megcselekvésére való törekvés. 

Engedés és engedelmesség Isten akaratának. Ez a válasz Júdás eredeti kérdésfeltevésére is:

 „Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak?” 

Jézus elsősorban a kiválasztott kevesek szívében vesz lakozást, és általuk, az ő szolgálatuk, igehirdetésük, példaértékű tetteik által „jelenti ki”, mutatja meg magát minél több embernek (Jn 17,6–19).

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 14,15–21

„Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem…” Jn 14,15–21

15 Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, 

16 én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: 

17 az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. 

18 Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. 

19 Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. 

20 Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. 

21 Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(21) „Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem…” (Jn 14,15–21)

Mit jelent Istent szeretni? Jézus a nagy parancsolatban („Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” – Mt 22,37) azt adja elénk, hogy Istent szeretni: az egész ember lényét igénybe vevő érzés. Elég, ha csak az érzelmeimmel szeretem, ha rajongok érte, éneklek neki, imádkozom hozzá, de nem próbálom őt megismerni, akaratommal minél inkább követni? 

Nem. Elég, ha csak minél többet olvasok róla, ha elmémmel, intellektusommal hódolok neki, ha minél alaposabb ismereteket sajátítok el vele kapcsolatban, de a szívemet távol tartom tőle? 

Nem. Ész, értelem, érzelem és akarat – mindnek oda kell helyeződnie, le kell köteleződnie Isten által. 

Ma pedig Jézus, ha nem is kiegészítést, de meghatározó gyakorlati tanácsot is ad ehhez. Isten szeretése ugyanis külső kifejeződést is kell, hogy nyerjen. 

Aki Jézust szereti, az az ő akaratát keresi, törvényeit elfogadja, azoknak enged, és azokat életében megvalósítani kívánja. De lényeges ebben a sorrend is. 

Nem a törvény betartása jelenti Isten szeretését, az engedelmesség már gyümölcs – aki el tudja fogadni és meg tudja tartani Jézus parancsát, csak azért teheti mindezt, mert már szereti őt.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 14,12–14

„… ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” Jn 14,12–14

12 Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, 

13 és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; 

14 ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(14) „… ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” (Jn 14,12–14) Jézus fenti ígéretét nem jó úgy értenünk, mint egy biankócsekket, mintha a Jézus nevében való kérés arra hatalmazna fel bennünket, hogy bármilyen imakérésünknek nagyobb érvényt szerezhessünk. 

Éppen ellenkezőleg, Jakab apostol is abban erősít meg minket („Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek” – Jak 4,3), hogy a jézusi felhatalmazás inkább arra figyelmeztet: tanuljunk meg helyesen kérni. 

A kéréseinkben is hozzásimulni Isten akaratához. 

Olyat kérhetünk igazán joggal Jézus nevében, amire felhatalmazást kaptunk Igéjében. 

Például hogy kérhetünk munkásokat Isten „aratásába”, Isten országa növekedésének szolgálataiba (Mt 9,38). 

Nem önzésből, hanem teljes joggal kérhetjük magunk számára, hogy növekedjünk lelki ajándékokban („Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok” – 1Kor 14,1), kérhetünk békességet és jó sorsot, nemcsak magunk, de „városunk”-népünk számára (Zsolt 122,6); és ami a legtöbb: kérhetjük Isten megerősítő és megvilágosító Szentlelkét (Lk 11,13).

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 14,7–11

„Aki engem lát, látja az Atyát.” Jn 14,7–11

7 Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt. 

8 Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk. 

9 Jézus erre ezt mondta: Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát? 

10 Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya, aki énbennem van, ő viszi végbe a maga cselekedeteit. 

11 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek!

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(9) „Aki engem lát, látja az Atyát.” (Jn 14,7–11)

Nincs a világon felfoghatatlanabb, megérthetetlenebb és titokzatosabb, mint Isten. 

A régi szerzetesi történet szerint ő az „egészen más” (totaliter aliter), ha bármit kigondolunk felőle, rögtön hozzá kell tennünk, hogy ő biztosan más és több annál, mint amit az emberi elme róla bármikor is elképzelhetne. 

Gondolatai nem a mi gondolataink, útjai nem a mi útjaink (Ézs 55,8). Igék sora szól az Isten és ember közti lényegi különbözőségről: „Isten a mennyben van, te pedig a földön” (Préd 5,1). 

Mégis, nincs a világon kézenfekvőbb annál, ahogyan Jézus megmutatta nekünk az Atyát; ahogyan az ő személye, cselekedetei, szavai által megismerhetjük ezt az addig rejtőzködő Istent: 

„Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító!” (Ézs 45,15). 

Jézus halk és szelíd szava, gyógyító, embert növelő és jobbító tettei, alázata és végül önmaga teljes odaadása példázza, ki az Isten és milyen is az Isten. 

„Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp?” (9).

 Keressük az alkalmakat, hogy az Ige által minél teljesebben ismerhessük meg Jézust, és általa az Atyát.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 14,1–6

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”

Jn 14,1–6

1 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! 

2 Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? 

3 És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. 

4 Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat. 

5 Tamás erre így szólt hozzá: Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat? 

6 Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”

(Jn 14,1–6)

Azt, hogy a tanítványok mennyire nem értették, illetve mennyire nem akarták megérteni, hogy mesterük búcsúzását hallják, kifejezi Tamás értetlenkedése: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” (5). 

Jézus válaszában pedig itt nem a közvetlenül előtte álló események vonatkozásában ad felvilágosítást, hanem örök érvényűen jelenti ki személyének, küldetésének, a vele való kapcsolatnak a lényegét. Mégpedig: ő nem a nagy filozófusok egyike, akik utat mutatnak a világ labirintusában a boldog, beteljesedett élet irányába. 

Ő nem akar egy lenni a nagy erkölcstanítók és vallásalapítók közül, akik híveiket a saját életútjuk mímelésére szólítják fel. Jézus maga az út. 

Az előtte álló napok történései – kereszthalála és feltámadása – gyökeres változást hoznak Isten és ember kapcsolatába.  Áldozata utat tör a bűn és halál addig áthatolhatatlan falába. 

Az juthat át, aki nem pusztán csak tudja, merre vezet az út, aki nem csupán csak az útjelzőtáblákat követi, hanem aki rálép az útra, ami azt jelenti: kapcsolatba kerül és kapcsolatban marad Jézussal, és vele tart, amíg végül el nem éri élete beteljesedését: az örök életet.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 13,36–38

„Péter így szólt hozzá: Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted! Jézus így válaszolt: Az életedet adod énértem?” Jn 13,36–38

36 Simon Péter megkérdezte tőle: Uram, hova mégy? Jézus így felelt: Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később követni fogsz. 

37 Péter így szólt hozzá: Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted! 

38 Jézus így válaszolt: Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(37–38) „Péter így szólt hozzá: Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted! 

Jézus így válaszolt: Az életedet adod énértem?” (Jn 13,36–38)

A minket körülvevő világ azt sugallja, hogy az embernek folyton önbizalmat és magabiztosságot kell mutatnia. Ez csak még inkább megnehezíti, hogy az ember tisztában legyen saját képességeivel, és sokszor alul, gyakran viszont túlértékeljük magunkat. 

Péter is félreértékelte magát, elbizakodott volt abban a tekintetben, hogy ő mennyire hűséges Jézushoz. Fogadkozott: akár az életét is képes odaadni érte.

 „Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem” (38). 

Jézus ismeri Pétert, tudja, hogy még nincs az elköteleződésének azon a fokán, amit gondol és állít magáról. Péternek súlyos felismerések sora kell ahhoz, hogy megtanulja, nem képes Jézust úgy és annyira szeretni és követni, amennyire gondolja. 

Jézus pedig súlyos felismerések során formálja őt olyan hűséges szolgájává, aki végül mégiscsak képes lesz a Jézusért magát odaáldozó életre. 

Az önzését hátrahagyó, nyugodt, kiegyensúlyozott életet ma is csak a Jézussal való napi kapcsolat formáló ereje révén lehet megkapni.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 13,31–35 - Zak 14

„Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Jn 13,31–35

31 Amikor Júdás kiment, így szólt Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; 32 ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt. 

33 Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. 

34 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! 

35 Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(35) „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” 

(Jn 13,31–35)

Isten népe ezen a világon akkor és ott tudta a legtöbbeket megnyerni ügyének, amikor a Krisztusban való hit képessé tette arra, hogy megbocsásson a másik embernek, önzetlenül szeresse és elfogadja őt. 

Egy 2. századból származó levél így írhatott a keresztyénekről: „Szeretnek mindenkit, és mindenki üldözi őket. [...] Szegények, és gazdaggá tesznek sokakat. 

Hiányt szenvednek mindenben, és mindenben bővelkednek. […] 

Bántalmakat szenvednek, és tisztességgel viszonozzák a bántalmakat” (Diognétoszhoz írt levél). Hasonlóképpen hiteles bizonyságtétele volt a keresztyénségnek a 18–19. századi belmisszió megannyi emberi életet jobbítani kívánó mozgalma, harca a rabszolgaság – és minden kizsákmányolás – ellen, a szegények, árvák, a társadalom szélére szorultak hathatós segítése. 

Isten népe „marketingstratégiájának” magva tehát ez: először tegyétek rendbe a saját házatok táját, újra tanuljátok meg Krisztustól szeretni egymást!

-----------------------------------

„Azon a napon folyóvíz fakad Jeruzsálemből... nem kap esőt” Zak 14.

Zakariás próféta könyve 14. rész
1. Ímé, eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned.
2. Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból.
3. Mert eljön az Úr, és harczol azok ellen a népek ellen, a mint harczolt vala ama napon, a harcznak napján.
4. És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugot felé, igen nagy völgygyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad.
5. És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, a mint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljő az Úr, az én Istenem, és minden szent vele.
6. És úgy lesz azon a napon: Nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak.
7. De lesz egy nap, a melyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estvének idején.
8. És e napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészök a napkeleti tenger felé, felerészök pedig a nyugoti tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz.
9. És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.
10. Az egész föld síksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az első kapu helyéig, a szegletkapuig, és a Hananéel tornyától a király sajtójáig.
11. És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás, és bátorságban lakoznak Jeruzsálemben.
12. És ez lesz a csapás, a melylyel megcsapkod az Úr minden népet, a melyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsok és pedig a míg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvök is megsenyved szájokban.
13. És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttök, úgy, hogy kiki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét.
14. Sőt még Júda is harczolni fog Jeruzsálem ellen, és összegyűjtetik a köröskörül lakó népek minden gazdagsága: arany, ezüst és igen sok ruha.
15. És éppen olyan csapás lesz a lovakon, öszvéreken, tevéken, szamarakon és mindenféle barmokon, a melyek e táborban lesznek, a milyen ez a csapás.
16. És lészen, hogy a kik megmaradnak mindama népek közül, a melyek Jeruzsálem ellen jőnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét.
17. És lészen, hogy a ki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lészen azokra eső.
18. És ha nem megy fel, vagy nem jön fel az égyiptomi nemzetség, ő rájok sem lészen; de lészen az a csapás, a melylyel megcsapkodja az Úr a népeket, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.
19. Ez lészen Égyiptomnak büntetése, és mindama népek büntetése, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.
20. Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett. És a fazekak az Úrnak házában olyanokká lesznek, mint az oltár előtt való medenczék.
21. És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és eljőnek mind, a kik áldozni akarnak, és választanak közülök és főznek azokban; és nem lészen többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 13,21–30 - Zak 13.

„Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél?” Jn 13,21–30

21 Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: Bizony, bizony, mondom nektek, közületek egy elárul engem. 

22 Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? 

23 Jézus mellett telepedett asztalhoz egyik tanítványa, akit Jézus szeretett. 

24 Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél. 

25 Az odahajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: Uram, ki az? 

26 Jézus így felelt: Az, akinek én mártom be a falatot és odaadom. Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának; 

27 és akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: Amit tenni akarsz, tedd meg hamar! 

28 Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki. 

29 Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre, vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit. 

30 Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(22) „Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél?” (Jn 13,21–30)

Júdás alakja legalább annyira titokzatos, mint amennyire egyértelmű. 

Titokzatos, hiszen motivációival kapcsolatosan máig a legkülönfélébb nézetek ütköznek egymással. Sokan mentegetik őt, szerepét még akár nagyobbnak is láttatják, mint a többi tanítványét, mondván, árulása fontos lépcsőfok volt Jézus keresztre menő útján. 

Valaki benne érthető áldozatot lát, akit elkeseredett tettre sarkallt a Jézussal kapcsolatos politikai-messiási elvárás beteljesületlenségében való csalódása. 

Valakik úgy méltatják őt, mint az isteni elrendelés akaratlan emberi aktorát. 

Alakja titokzatos, de emberien egyértelmű is: az Istentől elfordult, csak a maga érdekét szem előtt tartani kívánó valónk megtestesülése, aki egy ponton úgy látja, hogy a 30 ezüstpénz a legtöbb, 

amit a Jézussal való kapcsolatából megkaphat. 

Számunkra Júdás alakja intő jel. Júdás közel állt Jézushoz, de mégsem volt Jézussal. 

A belső tanítványi kör tagja, ugyanazokat látta, hallotta, élte Jézus mellett, mint a többiek. 

Felelős „egyházi” pozíciójú, ő volt a kis csapat pénztárosa (29). 

Jézushoz közel lenni – ez még nem azt jelenti, hogy vele lenni. 

Jézus szeretne bennünket teljesen magába vonni („Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: 

többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” – Gal 2,20), 

az ő kegyelme adja meg, hogy „ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…” (Zsid 3,15).

***************************

„Kard... Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj!” Zak 13

1 Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet.
2 Azon a napon – így szól a Seregek Ura – kiirtom a bálványok neveit az országból, és nem emlegetik őket többé. A prófétákat és a tisztátalan lelkületet is eltávolítom az országból.
3 És ha valaki még prófétálni merne, a saját szülei, az apja és az anyja mondják azt neki: Nem maradhatsz életben, mert hazugságot beszéltél az Úr nevében! És a saját szülei, az apja és az anyja szúrja le, amikor prófétál.
4 Azon a napon szégyent vallanak a próféták látomásuk miatt, amiről prófétálnak. Nem öltöznek többé állatszőr ruhába, és nem hazudoznak.
5 Azt mondják majd: Nem vagyok én próféta; földműves vagyok, a földből élek ifjúkorom óta!
6 Ha pedig megkérdi valaki: Miféle sebek ezek a melleden? – azt fogja felelni: Barátaim házában vertek meg engem.
7 Kard! Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre! – így szól a Seregek Ura. Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj! Még a bojtárokra is kezet emelek!
8 Úgy jár az egész ország – így szól az Úr –, hogy kétharmad részét kiirtják, és elpusztul, csak egyharmada marad meg.
9 Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. 

Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Az Úr az én Istenem!

BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – PECSUK OTTÓ IGEMAGYARÁZATA

„Kard... Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj!” (7) 

Jézus magára értette ezt a próféciát (Mt 26,31). 

A Messiás pásztor áldozata szabadságot és örök életet hozott, de az egység szomorú elvesztését is. 

Van, aki ezt a szétszórattatást a zsidóság sorsára vonatkoztatja, de én a keresztyének egységének széttöredezettségét is látom benne. 

Amíg Jézus a tanítványokkal volt, addig is voltak feszültségek közöttük (Mk 10,35–45), 

de halála és feltámadása óta mi, tanítványok nem tudunk igazi egységre jutni. 

A végső egység a végidők boldog reménysége.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 13,12–20 -Zak 12.

„Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” Jn 13,12–20

12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek?
13 Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok.
14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
16 Bizony, bizony, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte őt.
17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.
18 Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: „Aki velem együtt eszik, az támadt ellenem.”
19 Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok.
20 Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(15) „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (Jn 13,12–20)
„Értitek, hogy mit tettem veletek?” (12) – fordul Jézus a lábmosás gesztusa után a mindenképpen még az esemény hatása alatt álló tanítványaihoz. Az úrból lett itt szolga, a mesterből tanítvány.
Feje tetejére állt a világ. A nagyobb szolgált a kisebbnek.
A hatalmas nem visszaélt hatalmával, ahogy az szokás, hanem azt félretette és odahajolt, a kevesebb, a kisebb a gyengébb elé.
Ez valami nem e világból való, a mennyek országának törvényszerűségei ezek. Aki Jézust követi, annak ezen új törvény szerint jó élnie: „amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (15) Jézus tette elkötelező erővel bír, hogyha ő az Úr és Mester képes volt értünk a földig hajolni, nekünk sem derogálhat odafordulni egymáshoz.
De nemcsak elköteleződést látunk itt, hanem boldog lehetőséget is. Jézus tudja, hogy az emberi élet beteljesedése éppen abban áll, ha kilép saját szükségei betöltésének bűvköréből, és szolgáló, segítőkész lélekkel fordul mások felé.
Ezért zárhat így: „boldogok lesztek, ha meg is teszitek” (17).
-------------------
„Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogy az egyetlen gyermeket szokták...” Zak 12

Zakariás próféta könyve 12. rész
1. Az Úr igéjének terhe Izráel ellen. Így szól az Úr, a ki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe lelket alkotott:
2. Ímé, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülte való népnek; Júdának is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet.
3. És azon a napon lesz, hogy nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet minden népnek; a ki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyül ellene a föld minden pogánya.
4. Azon a napon, így szól az Úr, megverek minden lovat rettegéssel, a lovagját pedig őrültséggel; de a Júda házát nyitott szemmel nézem, a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg.
5. És azt mondják szívökben Júda fejedelmei: Az én erősségem Jerusálemnek lakói, az ő Istenökkel, a Seregek Urával.
6. Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmeit, mint a milyen a tüzes serpenyő a fák között, és a milyen a tüzes fáklya a kévék között: megemésztenek jobb és bal felől minden körülvaló népet; de Jeruzsálem tovább is a helyén marad Jeruzsálemben!
7. És megoltalmazza az Úr Júdának sátrait, mint azelőtt, hogy ne legyen nagyobb Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakosának dicsősége, mint a Júdáé.
8. Azon a napon oltalma lészen az Úr Jeruzsálem lakosának, és azon a napon olyan lesz köztök a legalábbvaló, mint Dávid, a Dávid háza pedig, mint az Isten, mint az Úrnak angyala ő előttök.
9. És azon a napon lesz, hogy kész leszek elveszteni minden pogányt, a kik Jeruzsálemre támadnak;
10. A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, a kit átszegeztek, és siratják őt, a mint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, a mint keseregnek az elsőszülött után.
11. Azon a napon nagy siralom lesz Jeruzsálemben, a milyen volt a hadadrimmoni siralom a Megiddo völgyében.
12. És sír a föld: nemzetségek és nemzetségek külön; külön a Dávid házának nemzetsége, feleségeik is külön; külön a Nátán házának nemzetsége, és feleségeik is külön;
13. Külön a Lévi házának nemzetsége, és feleségeik is külön; külön a Sémei nemzetsége, feleségeik is külön.
14. A többi nemzetségek mind; nemzetségek és nemzetségek külön, feleségeik is külön.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 13,1–11, Zak 11

„Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” Jn 13,1–11

1 Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. 

2 És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, 

3 Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, 

4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, 

5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel. 

6 Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat? 

7 Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted. 

8 Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. 

9 Simon Péter erre ezt mondta neki: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is! 

10 Jézus így szólt hozzá: Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind. 

11 Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(8) „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” (Jn 13,1–11)

Jézus halála előtti estéjének talán nem elég figyelmet kapó jelenete a lábmosás. 

Jézus, tudva, az Atya már „mindent a kezébe adott” (3), amit ő mégis most a kezébe vesz, a tanítványai mocskos, poros, izzadt lába, és végzi el rajtuk az utolsó rabszolgának járó munkát:

 „Úr lévén lett szolgává”. Nem csoda, hogy Péter, a konvenciók és megszokások embere, úgy érzi, tiltakoznia kell ez ellen – „az én lábamat nem mosod meg soha” (8), – hiszen valóban van valami meghökkentő, már-már botrányos abban, amit Jézus végez. De ez már előremutat a kereszt botrányára (1Kor 1,23). 

Ott is majd Úr lévén lesz szolgává. Ott is a rabszolgának járó halálnemmel hal meg. 

Krisztus ott is mos és tisztít – kereszthalála által lehet a benne hívő embernek bűnbocsánata. 

És csak azáltal lehet. „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” (8) 

Aki az életének mocskát elmosni kívánó Jézust eltolja magától, annak Jézushoz nem lehet köze. 

Aki úgy gondolja, nincs szüksége élete tisztulására, ahhoz Jézus nem tud közel lépni. 

Aki viszont felismeri bűnös valóját, és Jézus által kér rá bocsánatot, ahhoz ő ma is lehajol, mos, kézbe vesz és megtisztít.

----------------------------

„...Dobd a kincsek közé ezt a becses díjat, amire engem becsültek!” Zak 11

1 Tárd ki kapuidat, Libánon, hadd eméssze cédrusaidat a tűz! 

2 Jajgassatok, ciprusok, mert ledőltek a cédrusok, elpusztultak a hatalmas fák! Jajgassatok, Básán tölgyei, mert földre dőlt a rengeteg erdő! 

3 Pásztorok jajszava hangzik, mert elpusztult pompás legelőjük. Oroszlánok üvöltése hangzik, mert elpusztult a Jordán bozótosa! 

4 Így szól az én Istenem, az Úr: Legeltesd csak a levágni való juhokat! 

5 Akik megveszik, levágják majd őket, és nem tartják azt bűnnek, akik meg eladják, ezt fogják mondani: „Áldott az Úr, mert meggazdagodtam!” Pásztoraik se szánják hát őket! 

6 Mert én sem szánom többé az ország lakóit! – így szól az Úr. Kiszolgáltatom az embereket egymásnak és királyuknak, darabokra szaggatják az országot, és én nem mentem meg őket. 

7 Legeltettem tehát a levágni való juhokat a juhkereskedők számára. Fogtam két botot, az egyiket elneveztem Jóakaratnak, a másikat pedig Egyetértésnek; így legeltettem a nyájat. 

8 De három pásztort is elzavartam egy hónap alatt, mert elfogyott a türelmem irántuk, és ők is meguntak engem. 

9 Ezért azt mondtam: Nem legeltetlek titeket! Haljon meg, aki halálra való, pusztuljon, aki pusztulásra való, a megmaradtak pedig marják egymás húsát! 

10 Fogtam a Jóakarat nevű botomat, és eltörtem, és ezzel felbontottam a szövetséget, amelyet valamennyi néppel kötöttem. 

11 Fel is bomlott az még azon a napon, és a juhkereskedők, akik figyeltek engem, megértették, hogy az Úr akarata ez. 

12 Akkor ezt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, adjátok meg béremet! De ha nem, akkor tartsátok meg! Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt. 

13 Az Úr pedig ezt mondta nekem: Dobd a kincsek közé ezt a becses díjat, amire engem becsültek! Fogtam tehát a harminc ezüstöt, és odadobtam az Úr házának a kincsei közé. 

14 Azután eltörtem a másik botomat is, az Egyetértés nevűt, és ezzel felbontottam a testvéri viszonyt Júda és Izráel között. 

15 Azután ezt mondta nekem az Úr: Most szerezz magadnak megint bolond pásztorhoz illő holmikat! 

16 Mert olyan pásztort fogok támasztani az országban, aki az elveszettekkel nem törődik, az elkóboroltakat nem keresi meg, a sérülteket nem gyógyítja, a fáradtaknak nem viseli gondját, de a kövéreknek a húsát megeszi, és körmeiket letördeli. 

17 Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a nyájat! Fegyver járja át a karját meg a jobb szemét! Száradjon le a karja, vakuljon meg a jobb szeme!

BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – KÓNYA ÁKOS IGEMAGYARÁZATA

Szakaszunkban találunk egy próféciát, amit Jézus elárulásához kapcsolódóan szoktunk hallani a templomban: „harminc ezüstpénz”. Ennyit kellett kárpótlásként egy vétkes emberölésért felajánlani, ennél kevesebbet nem lehetett adni (2Móz 21,32). Jézus is csak ennyit ért annak a Júdásnak, akit apostolnak választott és vele volt három évig. Nekünk reménység szerint ezüstnél és aranynál is többet ér a Vele való kapcsolat.