💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 14,7–11

„Aki engem lát, látja az Atyát.” Jn 14,7–11

7 Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt. 

8 Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk. 

9 Jézus erre ezt mondta: Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát? 

10 Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya, aki énbennem van, ő viszi végbe a maga cselekedeteit. 

11 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek!

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(9) „Aki engem lát, látja az Atyát.” (Jn 14,7–11)

Nincs a világon felfoghatatlanabb, megérthetetlenebb és titokzatosabb, mint Isten. 

A régi szerzetesi történet szerint ő az „egészen más” (totaliter aliter), ha bármit kigondolunk felőle, rögtön hozzá kell tennünk, hogy ő biztosan más és több annál, mint amit az emberi elme róla bármikor is elképzelhetne. 

Gondolatai nem a mi gondolataink, útjai nem a mi útjaink (Ézs 55,8). Igék sora szól az Isten és ember közti lényegi különbözőségről: „Isten a mennyben van, te pedig a földön” (Préd 5,1). 

Mégis, nincs a világon kézenfekvőbb annál, ahogyan Jézus megmutatta nekünk az Atyát; ahogyan az ő személye, cselekedetei, szavai által megismerhetjük ezt az addig rejtőzködő Istent: 

„Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító!” (Ézs 45,15). 

Jézus halk és szelíd szava, gyógyító, embert növelő és jobbító tettei, alázata és végül önmaga teljes odaadása példázza, ki az Isten és milyen is az Isten. 

„Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp?” (9).

 Keressük az alkalmakat, hogy az Ige által minél teljesebben ismerhessük meg Jézust, és általa az Atyát.