1 Pál, Szilvánusz és Timóteus a thesszalonikaiak gyülekezetének Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban:
2 kegyelem nektek és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól.
3 Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön-nő, és az egymás iránti szeretet gazdagodik mindnyájatokban,
4 úgyhogy mi magunk dicsekszünk Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek.
5 Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is.
6 Mert úgy igazságos Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen,
7 nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival,
8 tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.
9 Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától,
10 amikor eljön azon a napon, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.
11 Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit cselekedeteivel hatalmasan,
12 hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őbenne a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.
BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – MÁRKUS MIHÁLY IGEMAGYARÁZATA
„Mert úgy igazságos Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon...” (6–7).
BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – MÁRKUS MIHÁLY IGEMAGYARÁZATA
„Mert úgy igazságos Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon...” (6–7).
Sokan felháborodnak ezen, hiszen Isten irgalmas és mindent megbocsát mindenkinek! Pedig: „Isten igenis irgalmas, de igazságos is...” (HKT 11.).
Ha a lelkiismeretem jelez, bűntudat és bűnbánat emészt. Esedezve kérem tehát Isten bocsánatát.
Enélkül – tetszik, nem tetszik – a gyötrők sorsa gyötrelem.
Ha én gyötörtem másokat, az én sorsom is gyötrelem lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése