2024. május 11., szombat

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 6,52–59

„… az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.” Jn 6,52–59

52 A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül? 
53 Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. 
54 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. 
55 Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. 
56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. 
57 Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. 
58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké. 
59 Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(55) „… az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.” (Jn 6,52–59)

Zsidó fül számára megbotránkoztató Jézus szava „testének evéséről” és „vérének ivásáról”, mert azok elsődleges, leszűkített jelentését ismerik csak. De amint egy csecsemő sem abból él csupán, hogy többször megetetik, hanem abból, hogy édesanyja ölébe veszi, szívéhez szorítja, úgy az úrvacsora lényege sem az „evés” és az „ivás”, hanem a Krisztussal való közösségünk. 
S miként az idős ember sem abból él csupán, hogy naponta háromszor ennivalót kap, hanem a vele való beszélgetésből, gondoskodásból, úgy vállal az Emberfia is közösséget velünk. 
Szava, velünk való közössége számunkra az örök élet kenyere. 
Az örök élet kenyere csak Jézus lehet. Ő azért szállt alá a földre, hogy velünk legyen, önmagunktól is elidegenedett emberekkel. Az örök élet Jézus által „akadálymentesített” együttlét Istennel, itt, e földön és a mennyei világban.

Urunk önmagát kenyérként értelmezi: minden szava, tette, egész élete, megváltó halála és feltámadása létszükséglet, mint a mindennapi kenyér. 
Árvaságunkban, társtalanságunkban üdvösséges közösségre hív, hogy az úrvacsora szent jegyeiben megérezzünk valamit a ránk váró mennyei világ jó ízéből. „Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr!” (Zsolt 34,9)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése