1 Ezért amikor ezt már nem bírtuk tovább elviselni, elhatároztuk, hogy mi itt maradunk Athénban,
2 és elküldtük Timóteust, a mi testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten munkatársát, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben,
3 hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.
4 Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt.
5 Én tehát, mivel már nem győztem türelemmel, elküldtem hozzátok, hogy megtudjam a hitetekről, nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá a mi fáradozásunk.
6 Most azonban megjött tőletek Timóteus, és jó hírt hozott nekünk hitetekről és szeretetetekről, arról is, hogy szívesen emlékeztek ránk mindenkor, sőt látni szeretnétek minket, ahogyan mi is titeket.
7 Így tehát minden bajunk és üldöztetésünk között megvigasztalódtunk veletek kapcsolatban, testvéreim, a ti hitetek által.
8 Mert akkor élünk igazán, ha ti szilárdan álltok az Úrban.
BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – MEZŐ ISTVÁN IGEMAGYARÁZATA
„Mert akkor élünk igazán, ha ti szilárdan álltok az Úrban” (8).
BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – MEZŐ ISTVÁN IGEMAGYARÁZATA
„Mert akkor élünk igazán, ha ti szilárdan álltok az Úrban” (8).
Lelki testvéreink, Krisztusban gyökerező, hitvalló helytállása egyszerre feléleszt és megelevenít.
Mire kaptuk a mai napunkat?
Kit tudunk bátorítani, megerősíteni vagy vigasztalni azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket? (2Kor 1,4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése