💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 5,19–23

„…az Atya szereti a Fiút…” Jn 5,19–23

19 Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. 

20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. És ezeknél nagyobb tetteket is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok. 

21 Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. 

22 Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, 

23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(20) „…az Atya szereti a Fiút…” (Jn 5,19–23)

Urunk most arról beszél a zsidóknak, miként lehetséges belső azonosulása mennyei Atyával. 

Az Atya megmutatja neki minden tettét, ő pedig betekinthet ezekbe. A Fiú ebből a látásból kiindulva, az Atyával való belső összhangban végzi a maga munkáját. E különleges egység alapja az, hogy az Atya szereti a Fiút (20). De miként ő egy az Atyával, és az Atya akaratával egyezően végzi munkáját, úgy akarja övéit is magával közösségbe vonni. Így enged nekünk is betekintést tetteibe, és részesít azok áldásában. Amikor Jézus feltámasztásról és ítéletről beszél, azt mondja, az Atya mindkettőt az ő kezébe helyezte. Hatalma van életre kelteni a holtakat, és arra is, hogy megítélje őket. Ez örök vigasztalás minden benne hívőnek. Nem a vak sors vagy valamilyen ismeretlen istenség áll majd életünk végén, hanem az, aki testvérünkké lett, magára vette emberi életünket (Zsid 2,14), haláltusájában pedig így imádkozott: „Én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mk 15,34) Káténk szavaival: mind életünkben, mind halálunkban az az egyetlen vigasztalásunk, hogy mi az ő tulajdona vagyunk. Régebbi énekeskönyvünk szép énekének (RÉ 218) első sorát („Életünknek rendiben körülvesz a halál”) megfordíthatjuk: halálunk idején körülvesz minket az élet, az örök élet.