💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️ 💥 Jn 12,37–43 - Zak 9.

„… mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.”
Jn 12,37–43

37 Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, 

38 hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” 39 Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: 

40 „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” 

41 Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt. 

42 Jóllehet a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallották meg ezt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; 

43 mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(43) „… mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.” (Jn 12,37–43)

Jézust nem utasította el mindenki. Némelyek hittek benne (4,39; 7,41; 12,11), őket a nagy jelek győzték meg, különösen Lázár feltámasztása. De túl sok volt a kétely, az ellentétes vélemény. 

Fájdalmas kijelentés: „ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne” (37). 

Miért? A választ az evangélium egy – a szív megkeményítéséről szóló – prófétai Igében találja meg (38, vö. Ézs 53,1). 

Valóban: a kétkedő tömeg elfordult Jézustól, akik pedig mégis hittek, hallgattak (42). 

Senki nem akart a veszettnek látszó ügy mellé állni. Hol volt Nikodémus, és merre járt az arimátiai József, mindketten tekintélyes személyiségek (19,38–39), amikor nyíltan kellett volna vallást tenni, és Jézus mellé állni? Kézenfekvő kérdés ez, de inkább ne ezt kérdezzük. 

Forduljunk inkább csendben magunk felé. Mi miért némulunk meg a bizonyságtétel idején? 

Elmondjuk, mennyi jót tett velünk Isten? 

Saját tekintélyünk csorbát szenved, ha kimondjuk, megéljük: én megváltott keresztyén vagyok? 

Vagy fontosabb, hogy modern, felvilágosult egyéniségnek tartsanak, aki ura testének, életének, jelenének és persze a jövőnek is? 

A vallástétel lehetősége a szavakon túl döntéseinkre és – az azokból fakadó – tetteinkre is vonatkozik! Igyekezzünk felmutatni Isten dicsőségét!

----------------------------------

„A Seregek Ura oltalmazza népét...” Zak 9.

1. Az Úr igéjének terhe a Kadrák földe ellen; Damaskus lesz pedig annak nyugvóhelye (mert az Úr szemmel tartja az embereket és Izráelnek minden törzsét);
2. És Hámát is, a mely szomszédos vele; Tírus és Sídon, noha igen okosak!
3. Várat épített magának Tírus, és annyi az ezüstje rakáson, mint a por, és az aranya, mint az utczák sara.
4. Ímé szegénynyé teszi őt az Úr, és megrontja hatalmát a tengeren, magát pedig tűz emészti meg.
5. Meglátja ezt Askalon és megretten; Gáza is és igen bánkódik; Ekron is, mert megszégyenült reménységében. Mert kivész a király Gázából, és Askalon lakatlan marad.
6. Asdódban pedig idegenek laknak, és a Filiszteusok kevélységét megtöröm.
7. Kivonszom a vért szájukból és útálatosságaikat fogaik közül, és ő is a mi Istenünké marad; és olyan lesz, mint egy fejedelem Júdában, Ekron pedig, mint a Jebuzeus.
8. És tábort járok házam körül, mint a sereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nem megy át többé rajtok a sarczoló, mert most szemmel tartom őt.
9. Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.
10. És kivesztem a szekeret Efraimból és a lovat Jeruzsálemből, kivesztem a harczi kézívet is, és békességet hirdet a pogányoknak; és uralkodik tengertől tengerig, és a folyamtól a föld határáig.
11. Sőt a veled való szövetségnek véréért a te foglyaidat is kibocsátom a kútból, a melyben nincs víz.
12. Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen megfizetek néked!
13. Mert kifeszítem Júdát magamnak mintegy kézívet és megtöltöm Efraimot; és felindítom fiaidat, oh Sion, a te fiaid ellen, oh Jáván, és olyanná teszlek, mint a hős fegyvere.
14. És megjelen felettök az Úr, és nyila repül mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő.
15. A Seregeknek Ura megoltalmazza őket; megemésztik és letapossák a parittya-köveket, és isznak és zajongnak, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék és mint az oltár szegletei.
16. És megsegíti őket az Úr, az ő Istenök ama napon, mint az ő népének nyáját, és mint korona-kövek ragyognak az ő földén.
17. Oh, mily nagy az ő jósága és mily nagy az ő kedvessége! Ifjakat tesz virágzóvá a gabona, és leányokat a must.