13 Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe.
14 A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat.
15 Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította,
16 a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából!
17 Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” 18 A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed?
19 Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.
20 Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? 21 Ő azonban testének templomáról beszélt.
22 Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.
23 Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. 24 Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat,
25 és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.
AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA
(25) „…tudta, hogy mi lakik az emberben.” (Jn 2,13–25)
Jézus nem bízta magát rájuk (24), mégis szerette, tanította, megszánta, meggyógyította, megbocsátotta, fölvette, és hordozta a bűneiket (1,29), nem szállt le a keresztről, eltemették, szembejött velük, előttük ment. János az evangéliuma elejére teszi a templomtisztítás jelenetét. Ez lehetett Jézus első bemutatkozása, mivel élete folyamán többször járt Jeruzsálemben. Indulatos emberek dühük igazolására szívesen idézik a történetet, s különösen azt, hogy Jézus „kötélből korbácsot csinált” (15), és kiűzte az árusokat az állatokkal együtt. Csakhogy ez nem durva indulatkitörés, személyes harag, hanem a próféták fájdalma, a zsoltáros „féltő szeretete” Isten háza miatt (Zsolt 69,10), „…az én házamat imádság házának fogják majd nevezni minden nép számára!” (Ézs 56,7)
AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA
(25) „…tudta, hogy mi lakik az emberben.” (Jn 2,13–25)
Jézus nem bízta magát rájuk (24), mégis szerette, tanította, megszánta, meggyógyította, megbocsátotta, fölvette, és hordozta a bűneiket (1,29), nem szállt le a keresztről, eltemették, szembejött velük, előttük ment. János az evangéliuma elejére teszi a templomtisztítás jelenetét. Ez lehetett Jézus első bemutatkozása, mivel élete folyamán többször járt Jeruzsálemben. Indulatos emberek dühük igazolására szívesen idézik a történetet, s különösen azt, hogy Jézus „kötélből korbácsot csinált” (15), és kiűzte az árusokat az állatokkal együtt. Csakhogy ez nem durva indulatkitörés, személyes harag, hanem a próféták fájdalma, a zsoltáros „féltő szeretete” Isten háza miatt (Zsolt 69,10), „…az én házamat imádság házának fogják majd nevezni minden nép számára!” (Ézs 56,7)
„Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat?” (Jer 7,11) Reformációra szorulunk, testünk templomának, egyházunk templomainak a megtisztítására.
A vallás biztonságőrei, a vezetők igazoltatják Jézust. Jelet kérnek tőle, mert a templomot csak a Messiás tisztíthatja meg. Jézus a saját testének a halálból feltámadását jelenti ki nekik.
Ez lesz a jel. Nem értik. Az evangélista és a tanítványok értették, legalábbis utólag.
Jézus feltámadása után visszaemlékeztek szava igazi értelmére (18–22).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése