💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 4,39–42

„Már nem a te beszédedért hiszünk…” Jn 4,39–42

39 Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem. 

40 Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. 

41 Az ő szavának sokkal többen hittek, 

42 az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(42) „Már nem a te beszédedért hiszünk…” (Jn 4,39–42)

Bár a hit „hallásból” van (Róm 10,14), tehát szükség van a hívő bizonyságtételre, az érett hit egyik jellemzője mégis az, hogy nem mások (nagy emberek, írók, művészek stb.) bizonyságtételéből nyeri erejét. Szükség van a samáriai asszonyok szolgálatára, akik hitelesen bizonyságot tesznek a Jézussal való találkozásukról (28). 

Nekünk pedig szükséges, hogy a samáriaiakhoz hasonlóan (40) találkozzunk Krisztussal, és a kezdeti érdeklődésünk után mélyüljön a személyes kapcsolatunk vele. 

Előbb talán csak a figyelemre méltó embert látjuk meg benne, a prófétát, majd a prófétánál nagyobb Messiást, míg felragyog számunkra is a teljes igazság, és a hit bizonyosságával „tudjuk”: valóban Jézus „a világ üdvözítője” (42). 

Ez történt Samáriában, és így oldódott békévé a két nép közötti ősi ellenségeskedés. 

Emberek Jézushoz vezetése minden hívő joga és kötelessége. 

A személyes találkozás Jézussal viszont már mindannyiunk egyéni felelőssége, amikor ő maga szól hozzánk, a korábbi bizonyságtevő pedig csendben a háttérben marad. 

Ez a hívő élet szerkezete és öröme: én elkezdek valami jót, és ezt Krisztus teljességre viszi.