💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 6,1–15

„Honnan vegyünk kenyeret…?” Jn 6,1–15

1 Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, Tibériás tavának túlsó partjára.
2 Nagy sokaság követte őt, mert látták, milyen jeleket vitt végbe a betegeken.
3 Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt.
4 Közel volt a páska, a zsidók ünnepe.
5 Amikor Jézus észrevette, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
6 Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.
7 Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.
8 Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá:
9 Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek?
10 Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket! Füves terület volt az. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.
11 Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.
12 Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba!
13 Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek.
14 Miután látták az emberek, hogy milyen jelt tett, ezt mondták: Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.
15 Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(5) „Honnan vegyünk kenyeret…?” (Jn 6,1–15)
Ötezer ember! Jönnek éhesen-szomjasan, a jóllakás reményében.
A tanítványok talán hálásak és büszkék, Jézus kérdése azonban nekünk is szól: 

„Honnan vegyünk kenyeret?”
A tömeg számára szükséges élelem megszerzését mi is csak a szokványos gazdasági rendszer szabályai szerint tudjuk elképzelni, azaz pénzen vennénk árut.
Esetleg felmérnénk helyzetünket, mint András: öt kenyerünk és két halunk van, de mi ez ennyi embernek. Mit tehetünk hát?
Oda merünk állni Jézus elé, hogy bevalljuk szegénységünket?
Uram, azt hittük, gazdagok vagyunk, és most tanácstalanul állunk egy élethelyzet előtt. 

Honnan vegyünk „kenyeret”, amikor meg kellene akadályozni, hogy egy házasság tönkremenjen, vagy valaki önkezével vessen véget életének?
Miért nem tudjuk elérni, hogy egy fiatal hitre jusson, egy özvegy élete új értelmet nyerjen? 

Jézus felborítja emberi számításainkat, lehűti tanítványi lelkesedésünket. 

Üres kézzel kell kimennünk az emberek közé, hogy lakomához ültessük őket.
Nincs semmink, de van Krisztusunk. Így törik szét az adás-vétel látszólag szükségszerű rendszere, amely emberi kapcsolatainkat a cserekereskedelem szintjére szállítja le.
Az éhes ember félrevezethető a több vagy olcsóbb kenyér ígéretével. 

Krisztus nem olcsó kenyeret ad, hanem önmagát.