💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 5,31–36

„…tetteim maguk tanúskodnak arról, hogy engem az Atya küldött…” Jn 5,31–36

31 Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz. 

32 Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik. 

33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. 

34 Nekem azonban nincs szükségem embertől való bizonyságtételre, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek. 

35 Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni. 

36 Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a tettek, amelyeket átadott nekem az Atya, hogy teljesítsem azokat, ezek a tetteim maguk tanúskodnak arról, hogy engem az Atya küldött el.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(36) „…tetteim maguk tanúskodnak arról, hogy engem az Atya küldött…” (Jn 5,31–36)

Vajon ki vagy mi igazolja Urunk kijelentéseinek igazát? 

A magunk igazolására felhozott szavainknak általában nincs bizonyító erejük. 

De amint Jézus ítéletről mondott szavai azért igazak, mert ő az Atya akaratát követi, úgy a kijelentései is azért igazak, mert maga az Atya tesz bizonyságot ezek mellett. 

Ezért mind ítéletének, mind szavainak hatalma és hitelessége onnan van, hogy őt az Atya küldte. 

Ha pedig ő nem a magáét mondja, hanem küldőjének üzenetét tolmácsolja, akkor ezért az üzenetért a küldő, azaz maga a mennyei Atya vállal felelősséget. 7

Urunk mellett szóló bizonyságtételként számításba lehetne venni még Keresztelő János bizonyságtételét (Jn 1,19–20.26.29.35.36). 

János nagyszerű ember volt, „égő és világító fáklya” (35), de csak ember. 

És bár bizonyságtétele hiteles volt (vö. Jn 1,32–34), a benne bízók öröme epizódszerű maradt. 

Ezért Urunk az emberi bizonyságtétel helyett inkább a saját tetteire mutat (vö. Mt 11,4; Lk 7,22). 

Nem azért, hogy önmagát magasztalja, hanem azért, mert ezek Isten nagyságos dolgai. 

A kihunyó „világító fáklyák” helyett keressük az új évben is azt, akit az Atya fénylő sugárözönben küldött hozzánk az első karácsony éjjelén. Keressük a „világ világosságát” (Jn 8,12)!