💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 6,28–34

„…az Isten kenyere a mennyből száll le…” Jn 6,28–34

28 Ekkor megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? 

29 Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. 

30 Erre megkérdezték tőle: És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? 

Mit cselekszel? 

31 Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: „Mennyei kenyeret adott nekik enni.” 

32 Jézus pedig így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. 

33 Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. 

34 Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(33) „…az Isten kenyere a mennyből száll le…” (Jn 6,28–34)

Örök emberi kísértésünk, hogy Isten jótetszését cselekedetekkel akarjuk elérni. Jézus helyreigazítja az őt kereső sokaságot: az örök életre nem emberi fáradozás útján jutunk el. 

Egyetlen dolgunk az, hogy higgyünk abban, akit ő küldött e világba. 

Vagyis Istennek azt az ajándékát kell elfogadnunk, amelyet ő Jézus Krisztusban ajándékozott nekünk. Jézus az örök életre megmaradó „eledel”. 

Így forr eggyé őbenne az ajándékozó és az ajándék. Isten őt igazolta pecsétjével (27), a mi feladatunk pedig a benne való hit (29). A kockázatot vállalni nem merő hitnek bizonyító jelre van szüksége. 

Így kéri a sokaság Jézust, adjon olyan egyértelmű jelet, mint amilyet Mózes adott népének a pusztában az égből aláhulló manna csodájával (2Móz 16,4.13–15). 

Urunk válasza a múltból a jelenre irányítja a figyelmet, a csodák világából arra a valóságra, amely „életet ad a világnak” (33). 

Nemrég ő táplálta földi kenyérrel az ötezer embert, a pusztai mannát sem Mózes, hanem Isten adta, amint ő adja „az igazi mennyei kenyeret” is (32), amely a mennyből száll le. 

E szép hármasságból látszik: a manna csupán az ősidőkből felénk mutató előképe az igazi kenyérnek. Aki „Isten kenyeréből” él, nincs szüksége jelre. Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!