„💞Nem Jézus ez, József fia…?” Jn 6,41–51
41 A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt le.
41 A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt le.
42 És azt kérdezték: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?
43 Jézus így válaszolt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között!
44 Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
45 Meg van írva a prófétáknál: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön.
46 Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
47 Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van.
48 Én vagyok az élet kenyere.
49 Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak.
50 De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.
51 Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.
AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA
(42) „Nem Jézus ez, József fia…?” (Jn 6,41–51)
Jézus Urunk mennyei eredete kezdettől fogva vita tárgya. Hallgatói közül többen is ismerték őt, a „József fiát”, megbotránkoznak tehát azon, hogy földi ember mennyből alászállónak mondja magát (42). A pusztai vándorlás népére emlékeztető „zúgolódásuk” (2Móz 16,2kk; 1Kor 10,10) nyilvánvaló hitetlenségük jele. Csak a földi embert képesek Jézusban látni, de azt a mennyei küldöttet nem, aki kezdettől fogva a mennyei Atyánál volt, és az ő szívéből szállt alá.
AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA
(42) „Nem Jézus ez, József fia…?” (Jn 6,41–51)
Jézus Urunk mennyei eredete kezdettől fogva vita tárgya. Hallgatói közül többen is ismerték őt, a „József fiát”, megbotránkoznak tehát azon, hogy földi ember mennyből alászállónak mondja magát (42). A pusztai vándorlás népére emlékeztető „zúgolódásuk” (2Móz 16,2kk; 1Kor 10,10) nyilvánvaló hitetlenségük jele. Csak a földi embert képesek Jézusban látni, de azt a mennyei küldöttet nem, aki kezdettől fogva a mennyei Atyánál volt, és az ő szívéből szállt alá.
Mi a Jézussal való találkozásban tapasztalhatjuk meg Isten vonzó szeretetének hatalmát (44).
Az ő munkamódszere nem a kényszerítés, hanem a vonzás, azaz a szeretet (vö. Hós 2,21k; 11,1.4; Jer 31,3).
Így teljesedik be a hívőben az ősi prófétai ígéret: mindnyájan Istentől tanítottak lesznek (Ézs 54,43), mivel az a Krisztus közvetíti számukra az Atyát, akit egyedül ő látott.
A manna a pusztai nemzedék életben maradását szolgálta, de földből való volt, nem védett a haláltól.
A manna a pusztai nemzedék életben maradását szolgálta, de földből való volt, nem védett a haláltól.
A testi meghalást a mennyei kenyér sem szünteti meg, de Jézus, az élet kenyere megvéd minket az örök haláltól (47–49).
Odaáldozza önmagát a kereszten, és üdvösséget ad az egész világnak (51) azzal, hogy közösséget teremt e földi világban, és örök életet ad az eljövendőben.
Örökkévalóságot csak az adhat, aki a mennyei világból száll alá.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése