💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 7,37–39

„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” Jn 7,37–39

37 Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! 

38 Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.

39 Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(37) „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” (Jn 7,37–39)

Az „ünnep utolsó nagy napja” (a lombsátrak ünnepének 7. napja) nagyszerű hátteret ad Urunk „élő vízről” mondott szavainak. 

E nagy örömünnepen (5Móz 16,14) Isten népe hálát adott a betakarított gyümölcstermésért, a főpap pedig, emlékeztetve a pusztai vándorlás vizet adó csodás sziklájára (2Móz 17), a templomhegy alatti Siloám-forrásból jelképes szertartáson merített vízzel megöntözte az égőáldozati oltárt. 

Így kért esőáldást népe nevében a következő évre. 

E mozzanathoz fűzi Urunk hívogató szavait. Aki az ő hívását követve hozzá megy, hogy nála csillapítsa szomjúságát, azaz aki hisz őbenne, maga is túlcsorduló forrássá válik mások számára. 

Valósággá válik benne az Ábrahámnak adott isteni ígéret: „megáldalak […], és áldás leszel” (1Móz 12,2). 

Urunk, a pusztai vándorlás kősziklájához hasonlóan, „lelki sziklaként” (vö. 1Kor 10,4) megitatja mindazokat, akik nemcsak esővizet akarnak, hanem az igazi életre szomjaznak. 

A testi szomjúság egy korty vízzel is csillapítható. Ő túlcsorduló „vízfolyamokat” ígér a benne hívőnek, „mely fátyolosan önti már / a fölöst más kagylóba át” (C. F. Meyer: Római kút. Ford.: Sárközi Gy.). Vagyis aki részesül a Szentlélek ajándékában, abból áldások áradnak a környezetére.