💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥

„...ez a mi fiunk, és vakon született…” Jn 9,18–23

18 A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, 19 és meg nem kérdezték tőlük: A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? 

Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát? 

20 Szülei pedig így válaszoltak: Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és vakon született, 

21 de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról. 

22 Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. 23 Ezért mondták a szülei: 

Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg!

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(20) „...ez a mi fiunk, és vakon született…” (Jn 9,18–23)

Történetünk nyitánya, a gyógyítás a tehetetlenek és a cselekvők közötti feszültségre mutatott rá, a második szakasz az előbbiek vallásoskodásáról rántotta le a leplet. A harmadik, a szülők tanúságtétele, megrázó. 

De a legtragikusabb a kérdés: a farizeusok azt sem hiszik el, ami a tulajdon szemük előtt történt. 

Látnak egy embert, aki vak volt, születésétől fogva, és látóvá lett. Ők ezt nem hiszik el. 

Mintha a Feltámadottal találkozó Tamás története villanna fel (20,24–29): a hitetlenség gátja vakká tesz. Aki azonban nem hiszi el a szeme előtt végbemenő csodát, elveszti a hálaadás lehetőségét is. 

Így távolodnak el minden kor farizeusai a rácsodálkozás képességétől, végül az ilyen ember számára se csoda, se isteni ajándék nem létezik többé. 

A felfuvalkodott bölcs, aki azt hiszi, kijelölheti Isten mozgásterét, valójában mindent elvesztett, a gyümölcsbe harapó Ádámhoz hasonlít leginkább: azt hiszi, most jutott valaminek a birtokába, pedig csak az derül ki, ő bizony meztelen, mint a mesebeli király. 

Az ilyen ember arra is képtelenné válik, hogy kimondja a szükség idején: Uram! 

Tégy velünk csodát! Vigyázzunk és imádkozzunk: ide ne süllyedjünk soha.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥

„Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.”  Jn 9,13–17

13 Ezt az embert, aki nemrég még vak volt, a farizeusok elé vezették. 

14 Az a nap pedig szombat volt, amelyen Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta annak az embernek a szemét. 

15 A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok. 

16 Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot. Mások így szóltak: Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket? 

És meghasonlás támadt köztük. 17 Ezért ismét a vakhoz fordultak: Te mit mondasz róla? 

Hiszen a te szemedet nyitotta meg. Ő ezt felelte: Próféta.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(16) „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” (Jn 9,13–17)

Ez a néhány sor nem csak a régenvolt farizeusok felett mond ítéletet, itt az emberi szűk látómező és Isten szabadító szeretete közötti mérhetetlen távolság válik kitapinthatóvá. 

Bűnt követett el Jézus, akit máris prófétának kiáltott ki a meggyógyított vak, vagy sosem látott csodát tett? 

Ráadásul egy csoda nem bizonyít semmit, lehet „csak próbára tesz […] az Úr […], hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket” (5Móz 13,4). 

Fontos figyelmeztetés ez, nem kell rögtön megvetően tekintenünk Jézus ellenfeleire fenntartásaik miatt. 

Mégis, maga a törvény mond felettük ítéletet, mivel ez a tétel csak abban az esetben igaz, 

ha a próféta, álomlátó az Úrtól akar eltéríteni. Jézus viszont minden mozdulatával, 

tettével és mondatával az Úr dicsőségét hirdette. Nem a csoda a döntő. Nem is a gyógyulás. 

A gyógyítás Istenre, az ő feltétel nélküli irgalmára mutat: ezt kellett volna felismerni. 

Ehhez viszont Istenre kell függeszteni a tekintetet, és félre kell tenni a leegyszerűsítő, 

csodát már nem ismerő világlátást. Isten mindig az elképzeléseink felett áll.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 9,1–12

„Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.”
Jn 9,1–12

1 Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. 

2 Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született? 

3 Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. 

4 Nekünk, amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. 

Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 

5 Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. 

6 Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, 

7 majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában – ami azt jelenti: küldött. 

Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. 

8 A szomszédok pedig és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: 

Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni? 

9 Egyesek azt mondták, hogy ő az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. 

De ő kijelentette: Én vagyok az. 

10 Erre ezt kérdezték tőle: Akkor hogyan nyílt meg a szemed? 

11 Ő így válaszolt: Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok. 

12 Megkérdezték tőle: Hol van az az ember? Nem tudom – felelte.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(11) „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: 

Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.” (Jn 9,1–12)

A vak meggyógyításának történetében két embertípus áll egymással szemben. 

Az első nem meglepő: a testi szenvedés előtt meghódoló vélekedés ez, azon mereng, minek a következménye, ami történt. Miért vak a vakon született? 

Rejtélyes az ok, de valami véteknek biztosan kell lennie a háttérben, mondják ők – Isten ugyanis jó, nem büntet ok nélkül. 

Mennyire ismerjük a sopánkodókat, akik még a hit köntösébe is öltöztetik tehetetlenségüket! 

Közülük valók azok, akik talán még dobtak is valamit a vak koldusnak, bizonyítandó, bennük megvan az elvárható szánalom. Jézus azonban más úton indult el. 

Nem a tünettel foglalkozott, nem is az okokat boncolgatta, hanem cselekedett, megérintette a beteg testet. 

Ezt a magatartást kell követnünk nekünk is, csak így engedelmeskedhetünk az apostolok kiküldésekor adott egyértelmű parancsnak: „Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket!” (Mt 10,8) 

Nem az okokat kell fürkésznünk, meghódolva a testi gyötrelem előtt, hanem részt kell vállalnunk Isten gyógyító munkájában, bizonyságot téve a világ világosságáról! 

A cselekvők közé kell tartoznunk, nem letéve a fegyvert a halál erői előtt.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥

„Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak…” Jn 8,48–59

48 Azután így szóltak hozzá a zsidók: Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned? 

49 Jézus így válaszolt: Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti mégis gyaláztok engem. 

50 Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond. 

51 Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha. 

52 A zsidók ezt mondták neki: Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha. 

53 Csak nem vagy nagyobb atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt?

 A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat? 

54 Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, 

55 pedig nem ismeritek őt, én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék, de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. 

56 Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is. 

57 A zsidók erre ezt mondták neki: Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot? 

58 Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok. 

59 Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(52) „Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak…” (Jn 8,48–59)

Ábrahám meghalt. Súlyos igazság, bár nem Jézus, hanem ellenfelei mondják ki e kemény tőmondatot. Meghalt, tehát ő múlt idő immár, és ez az, amire Jézus nem mondhat igent. 

Ugyanez vonatkozik a prófétákra, akik valamennyien Isten igazságát hirdették. 

Legtöbbjüket ezért közmegvetés övezte, némelyikük mártírsorsra jutott – meghaltak ők is. 

Látszólag nincs helye további vitának, de ez a valóság vékonyka szelete csupán. 

A kérdés, amelyik nekünk szól, így hangzik: mi maradt számotokra belőlük? 

Meghallod a próféta feddő szavát, az általa hirdetett igazság igéit? Érted, hogy rólad és neked szól a megtérésre hívó Jeremiás, és nem csupán a régiek bűnére emlékeztet? 

Vártad a Mikeás-jövendölte betlehemi gyermeket? Kész lennél elindulni az ismeretlenbe, az Úr egyetlen ígéretébe kapaszkodva, mint Ábrahám? 

Ha e kérdésekre a válasz nem, akkor igazat adsz Jézus ellenfeleinek. 

Akkor Ábrahám és a próféták valóban meghaltak. Számodra is. Jézus tudta, hogy élnek. 

Ellenfelei azt hitték, aki ismeri az Írást, ismeri Istent. Az evangélium, a magyar fordításban észrevehetetlen módon, a görög kifejezések váltogatásával fejezi ki (55): a tudás nem feltétlenül jelent ismeretet, belátást, megértést; és még kevésbé ráhagyatkozást, hitet, életet.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥

„Miért nem értitek az én beszédemet?” Jn 8,37–47

37 Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de ti meg akartok ölni, mert az én igémnek nincs helye bennetek. 

38 Én azt mondom, amit az én Atyámnál láttam, és ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok. 

39 Ezt mondták neki: A mi atyánk Ábrahám. Jézus így szólt hozzájuk: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. 

40 De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Istentől hallottam: Ábrahám ezt nem tette volna. 

41 Ti ugyanazt cselekszitek, amit atyátok. Ezt mondták neki: Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, az Isten. 

42 Jézus így szólt hozzájuk: Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem. 

43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet. 

44 Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. 

45 Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. 

46 Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? 

47 Aki Istentől van, hallja Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem Istentől valók vagytok.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(43) „Miért nem értitek az én beszédemet?” (Jn 8,37–47)

Gyilkos ördögfajzatok vagytok! Jézus szavai keményen sújtanak le. 

Nem is teljesen világos, kiknek mondja ezt, hisz néhány mondattal korábban az evangélium szerint olyan zsidókkal beszélgetett, akik „hittek benne” (31, vö. 48), itt viszont már nyoma sincs szimpátiának. 

E sorok elmérgesedő vitát tükröznek, és mintha ez alkalommal Jézus nem csillapítaná, hanem fokozná a feszültséget. Ez is érthető: aki érzi maga körül a tapintható gyilkos indulatot

 (37), ritkán marad higgadt. Jönnek a régi vádak, a pletykák, a „hisz mindenki tudja”-féle mondatok, „Jézus paráznaság gyermeke, jobban tenné, ha inkább meghúzná magát”. 

Na igen. Amikor elfogynak az érvek, következik a legdicstelenebb emberi kommunikációs fogás: még mindig be lehet feketíteni az illetőt. 

Aki megélte, tudja. Ez ellen nem védekezhet senki. 

De mi volt Jézus igehirdetésében annyira elfogadhatatlan? 

Itt elhangzik egy mondat: „nem magamtól jöttem, hanem ő [vagyis Isten] küldött engem” 

(42); ez azóta is sérti a hátat fordítók fülét, de mindmáig megerősíti azokat, akik be akarják fogadni Jézus szavait. 

Ha ez igaz, márpedig igaz, akkor a legbölcsebben megfogalmazott érveknek sincs jelentőségük többé.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 8,30–36

„…megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” Jn 8,30–36

30 Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne. 

31 Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; 

32 megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. 

33 Ők ezt kérdezték tőle: Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek. Hogyan mondhatod hát: Szabadok lesztek? 

34 Jézus így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. 35 A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. 

36 Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(32) „…megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (Jn 8,30–36)

Hit, Ábrahám, igazság, bűn, szabadság. Mintha egy osztályterembe ülnénk be átismételni a keresztyén hit néhány alappillérét. Jézus ez alkalommal olyanokhoz szólt, akik hittek benne; hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ilyenek mindig voltak és vannak. 

Nézzük a körülöttünk lévő, gyilkos indulatokkal teli világot, és azt érezzük, nincs senki, aki a legkisebb nyitottságot mutatná Jézus iránt. 

Ő beszél, minden szava bátorítás, ha megismered az igazságot, megtanulod, mi az igazi szabadság. 

Ami ezen túl van, részletkérdés. Először azonban fel kell ismerni: 

Jézus valóban Istentől jött, mert ha ez igaz, minden lehetséges. Ha ez így van, akkor Isten megtörte a bűn-büntetés ciklusát. 

Ha ez így van, akkor az embert a kríziseiben megbénító tehetetlenségnek örökre búcsút inthetünk. 

Ha ezt hisszük, ki kell lépnünk a képzeletbeli osztályteremből. 

Az igazi tanítvány az igazság ismerője lett, aki ezzel a felszabadító erővel indul tovább. 

Az ilyen ember a zsoltárossal együtt mondja: „igazságod szerint járok-kelek” (Zsolt 26,3), akkor is, ha épp ártatlanságát kellene bizonygatnia. 

Az igazság ismerője nem emberek, hanem Isten előtt vallja meg ártatlanságát. 

Nem az emberek megértését keresi; ha Isten igent mond rá, neki elég. Mert ő is igent mondott Istenre.