💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥

„Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.”  Jn 9,13–17

13 Ezt az embert, aki nemrég még vak volt, a farizeusok elé vezették. 

14 Az a nap pedig szombat volt, amelyen Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta annak az embernek a szemét. 

15 A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok. 

16 Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot. Mások így szóltak: Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket? 

És meghasonlás támadt köztük. 17 Ezért ismét a vakhoz fordultak: Te mit mondasz róla? 

Hiszen a te szemedet nyitotta meg. Ő ezt felelte: Próféta.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(16) „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” (Jn 9,13–17)

Ez a néhány sor nem csak a régenvolt farizeusok felett mond ítéletet, itt az emberi szűk látómező és Isten szabadító szeretete közötti mérhetetlen távolság válik kitapinthatóvá. 

Bűnt követett el Jézus, akit máris prófétának kiáltott ki a meggyógyított vak, vagy sosem látott csodát tett? 

Ráadásul egy csoda nem bizonyít semmit, lehet „csak próbára tesz […] az Úr […], hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket” (5Móz 13,4). 

Fontos figyelmeztetés ez, nem kell rögtön megvetően tekintenünk Jézus ellenfeleire fenntartásaik miatt. 

Mégis, maga a törvény mond felettük ítéletet, mivel ez a tétel csak abban az esetben igaz, 

ha a próféta, álomlátó az Úrtól akar eltéríteni. Jézus viszont minden mozdulatával, 

tettével és mondatával az Úr dicsőségét hirdette. Nem a csoda a döntő. Nem is a gyógyulás. 

A gyógyítás Istenre, az ő feltétel nélküli irgalmára mutat: ezt kellett volna felismerni. 

Ehhez viszont Istenre kell függeszteni a tekintetet, és félre kell tenni a leegyszerűsítő, 

csodát már nem ismerő világlátást. Isten mindig az elképzeléseink felett áll.