💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 9,1–12

„Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.”
Jn 9,1–12

1 Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. 

2 Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született? 

3 Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. 

4 Nekünk, amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. 

Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 

5 Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. 

6 Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, 

7 majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában – ami azt jelenti: küldött. 

Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. 

8 A szomszédok pedig és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: 

Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni? 

9 Egyesek azt mondták, hogy ő az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. 

De ő kijelentette: Én vagyok az. 

10 Erre ezt kérdezték tőle: Akkor hogyan nyílt meg a szemed? 

11 Ő így válaszolt: Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok. 

12 Megkérdezték tőle: Hol van az az ember? Nem tudom – felelte.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(11) „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: 

Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.” (Jn 9,1–12)

A vak meggyógyításának történetében két embertípus áll egymással szemben. 

Az első nem meglepő: a testi szenvedés előtt meghódoló vélekedés ez, azon mereng, minek a következménye, ami történt. Miért vak a vakon született? 

Rejtélyes az ok, de valami véteknek biztosan kell lennie a háttérben, mondják ők – Isten ugyanis jó, nem büntet ok nélkül. 

Mennyire ismerjük a sopánkodókat, akik még a hit köntösébe is öltöztetik tehetetlenségüket! 

Közülük valók azok, akik talán még dobtak is valamit a vak koldusnak, bizonyítandó, bennük megvan az elvárható szánalom. Jézus azonban más úton indult el. 

Nem a tünettel foglalkozott, nem is az okokat boncolgatta, hanem cselekedett, megérintette a beteg testet. 

Ezt a magatartást kell követnünk nekünk is, csak így engedelmeskedhetünk az apostolok kiküldésekor adott egyértelmű parancsnak: „Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket!” (Mt 10,8) 

Nem az okokat kell fürkésznünk, meghódolva a testi gyötrelem előtt, hanem részt kell vállalnunk Isten gyógyító munkájában, bizonyságot téve a világ világosságáról! 

A cselekvők közé kell tartoznunk, nem letéve a fegyvert a halál erői előtt.