2024. február 29., csütörtök

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 12,44–50 - Zak 10.

„... nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.”
Jn 12,44–50

44 Jézus pedig hangos szóval ezt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; 
45 és aki engem lát, az azt látja, aki elküldött engem. 
46 Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. 
47 Ha valaki hallja az én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. 
48 Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. 
49 Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. 
50 Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(47) „... nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.” (Jn 12,44–50)

Jézus értünk jött. Érted és értem. Azokért, akik tudják: bármennyire is szeretnének Isten közelébe jutni, erre önerőből nincs esélyük. E néhány versben Jézus két dolgot tisztáz: miután megvilágította az Atyához fűződő kapcsolatát, egyértelművé teszi küldetése lényegét. 
Ő és az Atya elválaszthatatlanok, küldő és küldött megbonthatatlan egységben ragyogtatta fel Isten dicsőségét – mi pedig, akik megváltottakként részesei is vagyunk mindennek, életet nyerünk általa. Isten, aki maga a szeretet (1Jn 4,8), nem vonta meg e világtól a legdrágább kincsét, egyszülött fiát sem (3,16) – és mindezt azért, hogy mi, akikhez ő küldetett, életet nyerjünk. 
Eljött, szólt és cselekedett: mindent úgy, ahogy Atyja rábízta. A leghűségesebben. 
A világ pedig, amelynek be kellett volna fogadnia őt, megvetette, és gyalázkodva küldte a keresztre. 
E felfoghatatlan ellentmondásra válaszolnak az idézett szavak: „nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot” (47). Az ítélet az utolsó napra marad. Jézus menteni jött. 
Ő életet ajándékoz, ítélet nélkül az őt elítélőknek. 
Szeretni jött minket, a szeretetleneket, egy halovány reménnyel: talán még ez az elveszett lélek is hazatalál hozzám egy napon.
------------------------------

„Bár szétszórtam őket a népek közé, ők a távolban is gondolnak rám, életben maradnak, és visszatérnek fiaikkal együtt.”
Zak 10 

1. Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn.
2. Mert a bálványok hazugságot szólnak, a varázslók pedig hamisságot látnak és üres álmokat beszélnek, hiábavalósággal vígasztalnak; azért elszélednek, mint a juhnyáj, a mely sanyarog, mert nincs pásztora.
3. Haragra gerjedtem a pásztorok ellen, és megfenyítem a bakokat. Bizony megfenyíti a Seregeknek Ura az ő nyáját, a Júda házát, és olyanokká teszi őket, a milyen a harczra felékesített ló.
4. Közülök támad a szegletkő, közülök a szeg, közülök a harczi ív, közülök egyszersmind minden sarczoló.
5. És olyanok lesznek, mint a hősök, a kik az utczák sarát tapodják a harczban, és harczolnak, mert velök van az Úr, és megszégyenítik a lovon ülőket.
6. És megerősítem a Júda házát, és a József házát megsegítem, és visszahozom őket, mert szánom őket, és olyanokká lesznek, mintha el sem vetettem volna őket; mert én vagyok az Úr, az ő Istenök, és meghallgatom őket.
7. Efraim is olyan lesz, mint egy hős, és örvendeznek majd mintegy bortól ittasodva, és látják fiaik és örvendeznek; örvend az ő szívök az Úrban.
8. Süvöltök nékik és egybegyűjtöm őket, mert megszabadítom őket, és megsokasulnak, a mint megsokasultak vala.
9. És széthintem őket a népek között, hogy a messze földeken is emlegessenek engem, és fiakat neveljenek és visszatérjenek.
10. Mert visszatérítem őket, Égyiptom földéről, Assiriából is összegyűjtöm őket, és behozom őket Gileád és Libánon földjére, és elég sem lesz nékik.
11. És átvonulnak a nyomor tengerén, és megveri a tenger hullámait, és kiszáradnak a folyam örvényei, letöretik Assiriának kevélysége, és Égyiptom királyi pálczája elvész.
12. És megerősítem őket az Úrban, és az ő nevében járnak, így szól az Úr.

2024. február 28., szerda

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️ 💥 Jn 12,37–43 - Zak 9.

„… mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.”
Jn 12,37–43

37 Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, 
38 hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” 39 Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: 
40 „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” 
41 Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt. 
42 Jóllehet a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallották meg ezt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; 
43 mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(43) „… mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.” (Jn 12,37–43)

Jézust nem utasította el mindenki. Némelyek hittek benne (4,39; 7,41; 12,11), őket a nagy jelek győzték meg, különösen Lázár feltámasztása. De túl sok volt a kétely, az ellentétes vélemény. 
Fájdalmas kijelentés: „ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne” (37). 
Miért? A választ az evangélium egy – a szív megkeményítéséről szóló – prófétai Igében találja meg (38, vö. Ézs 53,1). 
Valóban: a kétkedő tömeg elfordult Jézustól, akik pedig mégis hittek, hallgattak (42). 
Senki nem akart a veszettnek látszó ügy mellé állni. Hol volt Nikodémus, és merre járt az arimátiai József, mindketten tekintélyes személyiségek (19,38–39), amikor nyíltan kellett volna vallást tenni, és Jézus mellé állni? Kézenfekvő kérdés ez, de inkább ne ezt kérdezzük. 
Forduljunk inkább csendben magunk felé. Mi miért némulunk meg a bizonyságtétel idején? 
Elmondjuk, mennyi jót tett velünk Isten? 
Saját tekintélyünk csorbát szenved, ha kimondjuk, megéljük: én megváltott keresztyén vagyok? 
Vagy fontosabb, hogy modern, felvilágosult egyéniségnek tartsanak, aki ura testének, életének, jelenének és persze a jövőnek is? 
A vallástétel lehetősége a szavakon túl döntéseinkre és – az azokból fakadó – tetteinkre is vonatkozik! Igyekezzünk felmutatni Isten dicsőségét!
----------------------------------
„A Seregek Ura oltalmazza népét...” Zak 9.

1. Az Úr igéjének terhe a Kadrák földe ellen; Damaskus lesz pedig annak nyugvóhelye (mert az Úr szemmel tartja az embereket és Izráelnek minden törzsét);
2. És Hámát is, a mely szomszédos vele; Tírus és Sídon, noha igen okosak!
3. Várat épített magának Tírus, és annyi az ezüstje rakáson, mint a por, és az aranya, mint az utczák sara.
4. Ímé szegénynyé teszi őt az Úr, és megrontja hatalmát a tengeren, magát pedig tűz emészti meg.
5. Meglátja ezt Askalon és megretten; Gáza is és igen bánkódik; Ekron is, mert megszégyenült reménységében. Mert kivész a király Gázából, és Askalon lakatlan marad.
6. Asdódban pedig idegenek laknak, és a Filiszteusok kevélységét megtöröm.
7. Kivonszom a vért szájukból és útálatosságaikat fogaik közül, és ő is a mi Istenünké marad; és olyan lesz, mint egy fejedelem Júdában, Ekron pedig, mint a Jebuzeus.
8. És tábort járok házam körül, mint a sereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nem megy át többé rajtok a sarczoló, mert most szemmel tartom őt.
9. Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.
10. És kivesztem a szekeret Efraimból és a lovat Jeruzsálemből, kivesztem a harczi kézívet is, és békességet hirdet a pogányoknak; és uralkodik tengertől tengerig, és a folyamtól a föld határáig.
11. Sőt a veled való szövetségnek véréért a te foglyaidat is kibocsátom a kútból, a melyben nincs víz.
12. Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen megfizetek néked!
13. Mert kifeszítem Júdát magamnak mintegy kézívet és megtöltöm Efraimot; és felindítom fiaidat, oh Sion, a te fiaid ellen, oh Jáván, és olyanná teszlek, mint a hős fegyvere.
14. És megjelen felettök az Úr, és nyila repül mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő.
15. A Seregeknek Ura megoltalmazza őket; megemésztik és letapossák a parittya-köveket, és isznak és zajongnak, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék és mint az oltár szegletei.
16. És megsegíti őket az Úr, az ő Istenök ama napon, mint az ő népének nyáját, és mint korona-kövek ragyognak az ő földén.
17. Oh, mily nagy az ő jósága és mily nagy az ő kedvessége! Ifjakat tesz virágzóvá a gabona, és leányokat a must.




2024. február 27., kedd

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 12,34–36 - Zak 8.

„Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.” Jn 12,34–36

34 A sokaság megkérdezte tőle: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia? 
35 Jézus ezt mondta nekik: Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. 
36 Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! 
Ezeket mondta Jézus, majd elment és elrejtőzött előlük.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(35) „Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.” (Jn 12,34–36)

A sokaság kérdezett, az evangélium cáfolt egy olyan félreértést, mely alkalmas volt Jézus elutasítására. Korábban Jézus származási helye miatt tanakodtak arról, vajon lehet-e ő a Messiás (7,27 és 41–42), akkor is ellentét támadt a tömegben. Ezúttal azt nem értik, miért utal Jézus a halálára (33), ha egyszer ő a Krisztus. Jézus azonban egyértelmű felelet helyett a világosságról kezdett beszélni: a „még egy kis ideig közöttetek van a világosság” (35) feleletnek a „ki ez az emberfia?” (34) kérdéshez első ránézésre nem sok köze van. Jézus fellépése, ez jól látszik, nem felelt meg a várakozásoknak. 
Sokan hangsúlyozták a dávidi származást, mint alapfeltételt, de ezután a vélemények szerteágaztak. Harcos lesz, hadvezér? A jelenben várható megjelenése, vagy majd csak a végső időkben? 
Mindezekről sokat vitatkoztak akkoriban, viszont olyan Messiást, akit római kezek ragadnak el és adnak át a gyalázatos halálra, nem várt senki. Jézus jól tudta ezt. 
Ragaszkodva küldetéséhez, nem kezdett a kérdés nyomán sietve magyarázkodásba. 
A világosságról szóló mondatok megerősítésül szolgálnak: ne engedjétek félrevezetni magatokat! 
Értsük meg mi is: nem Isten igazodik a mi elvárásainkhoz, hanem nekünk kell átformálódnunk az ő világosságra vezető akarata szerint.
---------------------------------------------------------
„...én megsegítelek benneteket, úgyhogy áldássá lesztek...”Zak 8

1. Majd szóla a Seregeknek Ura, mondván:
2. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Nagy gerjedezéssel gerjedeztem a Sionért, és nagy haragra gerjedtem ellene.
3. Ezt mondja az Úr: Megtértem a Sionhoz, és Jeruzsálem közepette lakozom, és Jeruzsálem igazság városának neveztetik, a Seregek Urának hegye pedig szent hegynek.
4. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Agg férfiak és agg nők ülnek majd Jeruzsálem utczáin, és kinek-kinek pálcza lesz kezében a napok sokasága miatt.
5. És megtelnek a város utczái fiúkkal és leányokkal, a kik játszadoznak annak utczáin.
6. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha ez csoda lészen e nép maradékának szemei előtt azokban a napokban, vajjon az én szemeim előtt is csoda lészen-é? így szól a Seregeknek Ura.
7. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ímé, én megszabadítom az én népemet a nap keltének földéről és a nap nyugtának földéről.
8. És elhozom őket és Jeruzsálemben lakoznak, és népemmé lesznek, én pedig Istenökké leszek hűséggel és igazsággal.
9. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, a kik hallottátok e napokban e beszédeket a próféták szájából, a kik szóltak, mikor megvetteték a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom.
10. Mert e napok előtt nem volt az embernek bére, és a baromnak sem volt bére, sem a kimenőnek, sem a bejövőnek nem volt békessége a háborúság miatt, mert minden embert felindítottam: kit-kit az ő felebarátja ellen.
11. De most nem olyan leszek e nép maradékához, mint az elébbi napokban voltam, így szól a Seregeknek Ura.
12. Mert a vetés békességes lészen, a szőlőtő megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, az egek is megadják harmatjokat, és örökössé teszem mindezeken e nép maradékát.
13. És lészen, hogy a miképen átok valátok a pogányok között, oh Júda háza és Izráel háza: azonképen megszabadítlak titeket, és áldássá lesztek. Ne féljetek! Erősödjenek meg kezeitek!
14. Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: A miképen elgondoltam vala, hogy veszedelmet hozok reátok, mikor atyáitok megharagítottak vala engem, így szól a Seregeknek Ura, és nem könyörültem:
15. Azonképen megtértem és elgondoltam e napokban, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával; ne féljetek!
16. Ezek azok a dolgok, a melyeket cselekedjetek: Igazságot szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban.
17. És senki ne gondoljon az ő szívében gonoszt az ő felebarátja ellen; s a hamis esküvést se szeressétek, mert ezek azok, a miket én mind gyűlölök, így szól az Úr.
18. Majd szóla hozzám a Seregeknek Ura, mondván:
19. Ezt mondja a Seregeknek Ura: A negyedik hónapnak bőjtje, az ötödiknek bőjtje, a hetediknek bőjtje és a tizediknek bőjtje vígalommá, örvendezéssé és kedves ünnepekké lesznek Júda házában. Csak a hűséget és a békességet szeressétek.
20. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Még lesz idő, a mikor népek jőnek el, és sok városoknak lakói.
21. És egyiknek lakói a másikhoz mennek, mondván: Menten menjünk el az Úr orczájának engesztelésére, és a Seregek Urának keresésére; én is elmegyek!
22. És eljőnek sok népek és erős nemzetek Jeruzsálembe a Seregek Urának keresésére, és az Úr orczájának engesztelésére.
23. Ezt mondja a Seregeknek Ura: E napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!

BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – KÓNYA ÁKOS IGEMAGYARÁZATA

„...én megsegítelek benneteket, úgyhogy áldássá lesztek...” (13). Hirtelen mintha kitágulna a tér és valami friss, bátorító üzenet érné el a szívünket, az ítélettől a kegyelemhez jutunk el. Isten célja mindig ez, és a kegyelem pedig átformál bennünket. Megértve ezt, megváltozik-e a másik emberhez való kapcsolatunk? Tudunk-e más módon ítéletet hozni? (17)

2024. február 26., hétfő

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 12,27–33 - Zak 7.

„... hang hallatszott az égből: Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” Jn 12,27–33

27 Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! 
28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Erre hang hallatszott az égből: Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem. 
29 A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: Angyal beszélt vele. 
30 Jézus megszólalt: Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. 
31 Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. 32 Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. 
33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(28) „... hang hallatszott az égből: Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.”
(Jn 12,27–33)

Megváltónk megrendítő könyörgésére – „Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!”
 – égi szózat felelt: „Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem”. 
A sokaság hallotta mindezt, de nem értette. E tény teszi bensőségessé, titokzatosan meghitté Jézus szavát és az arra adott atyai választ: ez Isten és Krisztus közötti rejtélyes párbeszéd volt. 
A szenvedés közelgő órája elkerülhetetlen, de nem értelem nélkül való, sőt, minden, ami eddig történt, ebben az órában nyer értelmet. 
Isten megdicsőíti nevét, e pillanatban a világ felett hatalmat bitorló fejedelem elűzetik (kivettetik, 31), és itt a görög Biblia ugyanazt a szót használja, mint a templomi árusok kiűzésekor (2,15). 
Ahogy a templom tereiben nem maradhatott árus, pénzváltó, galambárus, kufár, úgy kell Krisztus felemeltetése nyomán a világ fejedelmének és minden istenellenes erőnek eltűnnie az útból. 
A Messiás csak így tud kitárt karjával magához ölelni mindeneket. 
E megrendítő szakaszból hitünk alappillére bontakozik ki: Jézus Krisztus egyszerre valóságos Isten és valóságos ember.
-------------------------------------------------
„... az én kedvemért tartottatok böjtöt?” Zak 7

1 Így szólt az Úr igéje Zakariáshoz Dárius király uralkodásának negyedik évében, a kilencedik, azaz kiszlév hónap negyedik napján, 
2 amikor a bételiek elküldték Szárecert, Regem-Meleket és embereiket, hogy esedezzenek az Úrhoz, 
3 és kérdezzék meg a Seregek Urának házában levő papoktól és prófétáktól: Tartsunk-e siratást az ötödik hónapban, megtartóztatva magunkat, ahogyan évek óta tesszük? 
4 Így szólt hozzám a Seregek Urának igéje: 
5 Mondd ezt az ország egész népének és a papoknak: Amikor böjtöltetek és gyászoltatok az elmúlt hetven év alatt, az ötödik és a hetedik hónapban, talán az én kedvemért tartottatok böjtöt? 
6 Amikor meg ettetek és ittatok, akkor nem a magatok kedvéért ettetek és ittatok? 
7 Hiszen az volt az Úr igéje, amelyet a régebbi próféták által hirdetett, amikor Jeruzsálem és a körülötte levő városok még lakottak és sértetlenek voltak, és amikor még a Délvidék és a Sefélá-alföld is lakott volt, 
8 amit Zakariásnak is mond az Úr igéje. 
9 Ezt mondja a Seregek Ura: Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással! 10 Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nincstelent ne sanyargassátok, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat! 
11 De ők nem akartak figyelni, sőt lázadozva hátat fordítottak, és bedugták fülüket, hogy ne halljanak. 
12 Szívüket gyémántkeménnyé tették, hogy ne hallják a törvényt, sem azokat az igéket, amelyeket a Seregek Ura küldött lelke által a régebbi prófétákkal. Emiatt háborodott fel olyan nagyon a Seregek Ura. 
13 Nem hallgattak rá, amikor ő kiáltott, ezért így szól a Seregek Ura: Én sem hallgatom meg őket, ha hozzám kiáltanak. 
14 Szétszórtam őket valamennyi nép közé, akiket nem ismertek, az ország pedig pusztán maradt utánuk, senki sem járt arra. Így tették pusztává a gyönyörű országot.

BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – KÓNYA ÁKOS IGEMAGYARÁZATA

Böjt van és ebben az időszakban olvashatunk egy olyan tanítást, amely segítségül lehet a számunkra. Lehetőségünk van másként, mélyebben, nyitottabban, engedelmesebben böjtölni, „az én kedvemért tartottak böjtöt” (5). Ma sokszor hallunk olyan szlogeneket, hogy: „hozd formába magad – saját magadért böjtölj”, holott a böjtre való felhívás mögött Isten csodálatos szándéka van.

2024. február 25., vasárnap

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 12,20–26 - Zak 6.

„Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.” Jn 12,20–26  

20 Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent.
21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Uram, Jézust szeretnénk látni.
22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak.
23 Jézus így válaszolt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. 24 Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.
25 Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.
26 Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

25) „Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.” (Jn 12,20–26)

Az ünnepi sokaságban jelen volt néhány görög is. Ők a pogányok udvarában imádkozhattak, de nem számítottak zsidónak, a Mindenható Istenbe vetett hitük ellenére sem.
A hellenista világ képviselői, általuk a nagyvilág hangja szólalt meg; ők is látni akarták Jézust.
A kérést hallva Jézus tudta, eljött az idő, passiója küszöbön áll.
Számára ekkor már nyilvánvaló volt földi működésének közeli befejeződése, de azt is tudta: mindaz, amit tett és szólt, nem volt hiábavaló. 
Nehéz órák vártak még rá, ez sem volt rejtve előle, és ő sem titkolta, de ekkor már mindennek a célja is látszott.
A Jézussal találkozni vágyó görögök jelenléte megmutatta, az evangélium nem állhat meg a zsidóság jelentette kereteken belül, el fog jönni az idő, amikor tényleg az egész világ ismerni, és talán egyszer követni is fogja őt.
De mit lehet mondani egy ilyen felismerés nyomán?
Jézus, rá jellemzően, e helyzetben felmutatta tanítványai előtt küldetése értelmét, és bátorította őket.
Valóságos emberként nyilvánvalóan gyötrő volt számára az elkerülhetetlen vég gondolata, mégsem saját életére tekintett. Szolgáljuk őt, áldjuk ajándékaiért, őrizzük meg magunkat az örök életre: erre int ma is. Ez keresztyén életünk értelme.
Krisztus a jövő – kövessük együtt őt!

Meghallgatható:
--------------------------------------------------

„Így szól a Seregek Ura: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve. Minden sarjadásnak indul a kezei alatt, ő felépíti majd az Úr templomát”
Zak 6

1 Ismét föltekintettem, és láttam, hogy négy harci kocsi jön ki két hegy közül. Ezek a hegyek érchegyek voltak. 
2 Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak, 
3 a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig erős, tarka lovak. 
4 Megszólaltam, és ezt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mik ezek, uram? 
5 Az angyal így felelt nekem: Ezek a négy égtáj szelei, amelyek eddig az egész föld Ura előtt álltak, most pedig útjukra kelnek. 
6 A fekete lovak észak földjére mennek, utánuk mennek a fehérek, a tarkák pedig dél földjére mennek. 
7 Az erősek is előálltak, és indulni akartak, hogy bejárják a földet. Ezt mondta: Menjetek, járjátok be a földet! Be is járták a földet. 
8 Majd odakiáltott hozzám, és így szólt: Lásd, amelyek észak földjére mentek, megnyugtatták lelkemet észak földjén. 
9 Így szólt hozzám az Úr igéje: 
10 Vedd át a fogságban maradtak adományát Heldajtól, Tóbijjától és Jedajától, akik Babilóniából jöttek. Menj el még ma Jósijjának, Cefanjá fiának a házához, 
11 vedd át az ezüstöt és az aranyat, csináltass koronát, és tedd Jósua főpapnak, Jócádák fiának a fejére! 12 Ezt mondd neki: Így szól a Seregek Ura: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve. Minden sarjadásnak indul a kezei alatt, ő felépíti majd az Úr templomát. 
13 Ő fogja felépíteni az Úr templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik. Egy pap is lesz mellette a trónon, és békés egyetértés lesz kettőjük között. 
14 A korona pedig legyen ott az Úr templomában, hogy emlékeztessen Heldajra, Tóbijjára, Jedajára és Cefanjá fiának a jóságára. 
15 Eljönnek azok is, akik távol laknak, és építik az Úr templomát. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. Így lesz, ha engedelmesen hallgattok Isteneteknek, az Úrnak a szavára.

BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – KÓNYA ÁKOS IGEMAGYARÁZATA

Mai szakaszunk fő mondanivalója az Úr templomának felépítése körül található meg. 
Megjelenik egy szép szimbólum, egy korona, ami először Jósua főpap fejére, később pedig a templomba kerül. 
Ez emlékeztet arra, hogy voltak a fogságban is olyan emberek, akik az Úr ügyével foglalkoztak. 
Tudták és átélték, hogy Isten segítségére van szükségük. Mi közéjük tartozunk-e?

2024. február 24., szombat

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 12,12–19 - Zak 5.

💞Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!” Jn 12,12–19

12 Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 
13 pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya! 
14 Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: 
15 „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” 
16 Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. 
17 Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. 
18 Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. 
19 A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(19) „Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!” (Jn 12,12–19)

Jézus Jeruzsálembe érkezése előtt egy ideig nem mutatkozott a nyilvánosság előtt (11,54), a városba érkezésekor azonban mintha a vallási vezetők rémálma vált volna valóra. 
Mindenfelé terjesztették: ez az a Jézus, aki a felfoghatatlan csodát, a negyednapos halott életre keltését véghezvitte (11,39)! Nem meglepő, hogy látni akarták. 

Nemcsak a kísérői hangoskodtak, hanem még a városból is elé vonultak sokan (18)! 
Immár őt követi a világ? A keresztyén misszió elindulása előtt vagyunk, tehát itt még szó sem lehet arról, hogy világraszóló hírnevet szerzett magának Jézus. 
A farizeusok mégsem tévedtek: a „világ” itt egyszerűen „mindenki”-t jelent – és ez megfelelt annak, amit ők láttak maguk előtt. 
Nagypénteken átmenetileg megnyugodhattak ők is. Akkor már megfeszítést követelt az ordító tömeg. 
A Jézus útját követő mindenkori keresztyén gyülekezet számára óriási figyelmeztetés ez az átváltozás. 
Az igazi bizonyságtevők nem hangoskodnak, hanem követik és szolgálják Jézust, kitartóan, hűséggel.
Meghallgatható: 
--------------------------------------------------------------

„Bizony, megbűnhődik minden tolvaj, ahogyan abban írva van, és megbűnhődik minden esküdöző, ahogyan abban írva van.”
Zak 5

1 Ismét föltekintettem, és egy repülő irattekercset láttam. 
2 Megkérdezte tőlem: Mit látsz? Én így feleltem: Egy repülő irattekercset látok, amely húsz könyök hosszú és tíz könyök széles. 
3 Akkor ezt mondta nekem: Ez az az átok, amely mindenhová eljut az ország területén. Bizony, megbűnhődik minden tolvaj, ahogyan abban írva van, és megbűnhődik minden esküdöző, ahogyan abban írva van. 
4 Kibocsátottam az átkot – így szól a Seregek Ura –, és behatol az a tolvaj házába meg annak a házába, aki az én nevemre hamisan esküszik. Ott marad annak a házában, és elpusztítja azt gerendástul, kövestül. 
5 Azután előlépett a velem beszélő angyal, és ezt mondta: Tekints fel, és nézd, mi közeledik itt! 
6 Én azt kérdeztem: Mi ez? Ő így felelt: Egy véka közeledik itt. És így folytatta: Ebben van az egész ország bűne. 
7 Egyszer csak fölemelkedett az ólomfedő, és íme, egy asszony ült a vékában. 
8 Az angyal ezt mondta: Ez a gonoszság! Majd visszalökte az asszonyt a vékába, az ólomfödelet pedig rácsapta a vékára. 
9 Majd föltekintettem, és láttam, hogy két asszony közeledik, nagy szelet kavarva szárnyaikkal – olyan szárnyaik voltak, mint a gólyáknak –, és fölemelték a vékát az ég és a föld közé. 
10 Ekkor megkérdeztem a velem beszélő angyaltól: Hova viszik ezek a vékát? 
11 Ő így válaszolt: Sineár földjére, ott építenek házat neki, és ha elkészült, odateszik egy emelvényre.

BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – NÉMETHNÉ BALOGH KATALIN IGEMAGYARÁZATA

Nemcsak a jó kezdet fontos, hanem az Isten szerinti folytatás is. 
A zsidó nép közösségének az újrakezdésében és a mi jó elindulásainkban sem önműködően jó a folytatás. 
Igénk szerint válhatnak átkossá, szövetséget szegővé Isten gyermekei. 
Mégis ott a reménység, hogy ahogyan a népét, úgy minket is kész Urunk megőrizni. 
Bízzunk benne, és kérjük, hogy ezt munkálja az életünkben! (6,10–11)

2024. február 23., péntek

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 12,1–11 - Zak 4.

„…a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.”
Jn 12,1–11

1 Jézus tehát hat nappal a páska ünnepe előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. 
2 Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egyike volt azoknak, akik Jézussal együtt ültek az asztalnál. 
3 Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával. 
4 Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt: 
5 Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek? 
6 De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek. 
7 Jézus erre így szólt: Hagyd őt, hiszen a temetésem napjára szánta; 
8 mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. 
9 Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. 
10 A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, 
11 mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(8) „…a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.” 
(Jn 12,1–11)

A kiemelt jézusi mondat szinte észrevétlenül bújik meg a mai szakasz három fő eleme között. 
Szó esik itt Jézus megkenéséről, amely az első, nyíltan a halálára és temetésére előre mutató jelenet; aztán az enyveskezű Júdásról, a feltámasztott Lázár megölésének szándékáról. 
Mindez felkészít minket azokra a borzalmakra, amelyek Jézusra vártak. 
Eközben, alig hallhatóan, Jézus kimondja: „a szegények mindig veletek lesznek” (8). 
Utalás ez a Tóra mindenki által ismert kijelentésére: 
„Mert a szegények nem fogynak el a földről; ezért megparancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő elesett és szegény testvéredhez” (5Móz 15,11). 
Első pillantásra talán nem látszik, de ez is előremutató mondat. 
Jézus várható félreértést oszlat el, amikor a feltámasztott Lázár társaságában kimondja: megjelenése és megváltó műve ellenére a teremtett világban maradnak megoldatlan nyomorúságok. 
Naponta tapasztaljuk, Jézusnak ebben is igaza volt. Szegénység, háború, elkeseredés, gyász, Krisztus bizonyságtevőinek üldözése, ideológiai sötétség uralkodik ma is a világban. 
Mi viszont túllátunk mindezen. Jézus a halált legyőzve oldott fel bennünket a bűn szorításából, reményteljes jövő felé nyitja meg tekintetünket. 
A gyötrelem valóságos, a fenyegetés tagadhatatlan – mégsem félünk.

-----------------------------

„Mit jelentenek ezek, Uram?” 
Zak 4

1 A velem beszélő angyal újra fölébresztett engem, ahogyan álmából szokták fölébreszteni az embert, 
2 és ezt kérdezte tőlem: Mit látsz? Így feleltem: Egy színarany lámpatartót látok, tetején egy tál; hét mécses van rajta, és a tetején levő mécseseknek hét-hét csücske van. 
3 Két olajfa áll mellette, az egyik a táltól jobbra, a másik balra. 
4 Megkérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mit jelentenek ezek, uram? 
5 A velem beszélő angyal így válaszolt nekem: Nem tudod, mit jelentenek? Azt feleltem: Nem, uram! 
6 Erre ő így szólt hozzám: Ezt az igét küldi az Úr Zerubbábelnek: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” 
7 Ki vagy te, nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: „Áldás, áldás szálljon rá!” 
8 Azután így szólt hozzám az Úr igéje: 
9 Zerubbábel keze rakta le ennek a templomnak az alapját, és az ő keze fogja bevégezni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. 
10 Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet. Az a hét mécses pedig az Úr szemeit jelenti, amelyek áttekintik az egész földet. 
11 Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem tőle: Mit jelent ez a két olajfa a lámpatartó jobb és bal oldalán? 
12 Másodszor is megszólaltam, és megkérdeztem: Mit jelent az olajfáknak az a két ága, amelyekből két aranycsövön át folyik le az aranyszínű olaj? 
13 Megkérdezte tőlem: Nem tudod, mik ezek? Azt feleltem: Nem, uram! 
14 Ekkor így felelt: Ezek ketten a fölkentek, akik az egész föld Urának a szolgálatára állnak.

BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – NÉMETHNÉ BALOGH KATALIN IGEMAGYARÁZATA

Kétszer is elhangzik a kérdés ebben a részben: „Mit jelentenek ezek, Uram?” (4) 
Másodszor is az a válasz, hogy nem tudja a látott dolgok jelentését a próféta. 
Bátorítson ez minket arra, hogy merjünk kérdéseket föltenni. 
Segítsen vállalni azt, hogy van, amit nem tudunk. 
Legyünk szabadok attól, hogy biztosan tudnom kellene a választ. Lehet hittel, őszintén, nem kételkedve kérdezni és bizalommal várni, hogy megérkezik a válasz.

2024. február 22., csütörtök

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 11,45–57 - Zak 3.

„…jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.” Jn 11,45–57

45 Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. 
46 Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. 
47 Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. 
48 Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is. 
49 Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit. 
50 Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen. 
51 Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; 
52 és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. 
53 Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt. 
54 Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt tanítványaival. 
55 Közeledett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak. 
56 Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre? 
57 A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(50) „…jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.” (Jn 11,45–57)

Lázár feltámasztása után gyorsan megszületett a döntés: Jézusnak meg kell halnia. 
Nem maradhat életben az, aki ennyi jelt tesz, akiben elkezdenek hinni az emberek, mert akkor… majd jönnek a rómaiak és elvesznek mindent, a helyet is, a népet is. 
De mégis, hol az összefüggés? A csődülettől féltek a főemberek? 
Eljutottak arra a pontra, amikor már minden rezdülést félelmetes fenyegetésként kell megélni? 
Nem, a helyzet rosszabb volt ennél: itt a cinikus irigység párosult görcsös hatalomféltéssel. 
Akár jogos politikai mérlegvonásként is olvashatnánk az egyenletet: jobb, ha egy ember vész el, mint ha az egész nép. Csak ne volna olyan ismerős sokunknak ez a fajta látszataggódás! 
Állítólagos közösségi érdekek oltárán elégetett álmaink füstje tanúskodik erről. 
Az Ige azonban nem mond ítéletet a főpap fölött, hanem szavait jövendölésként magyarázza:
 Jézusnak a népért, sőt, Isten szétszóródott gyermekeinek egybegyűjtéséért kell meghalnia (52). 
Persze a pap fogalmazhatott volna így: „Jézusnak meg kell halnia értünk.” 
Mindnyájunkért. Így a „jobb nektek” formulával magát mindenen kívül helyező, öntudatlanul mégis próféciát szóló Kajafás akár hitvalló is lehetett volna. Volna, volna, volna.

---------------------------------------

„Vegyétek le róla a piszkos ruhát!” Zak 3

1 Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az Úr angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felől állt, és vádolta őt. 
2 Az Úr angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, Sátán! Dorgáljon meg téged az Úr, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? 
3 Jósua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt. 
4 Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. 
5 Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az Úr angyala ott állt. 
6 És így figyelmeztette az Úr angyala Jósuát: 
7 Ezt mondja a Seregek Ura: Ha az én utamon jársz, és teljesíted, amit elrendeltem, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra, sőt megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj. 
8 Hallgass ide, Jósua főpap, társaiddal együtt, akik előtted ülnek! Azt a csodát jelzik ezek a férfiak, hogy én elhozom szolgámat, a Sarjadékot! 
9 Mert itt van egy kő, amelyet Jósua elé tettem: hét szem van egyetlen kövön, én magam véstem bele a mintákat – így szól a Seregek Ura. Egyetlen nap alatt fogom eltörölni ennek az országnak a bűneit is! 10 Azon a napon – így szól a Seregek Ura – meghívja majd egyik ember a másikat a szőlőjébe és a fügefája alá.

BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – NÉMETHNÉ BALOGH KATALIN IGEMAGYARÁZATA

A látomásban Jósua főpap átéli azt a változást, amit Isten Jézus Krisztusban nekünk is felkínált. 
Mint akik a halálból életre keltek. „Vegyétek le róla a piszkos ruhát!” (4) 
Merjük az Ige világosságában meglátni azt, ami még Isten nélküli életünkhöz köt, és helyette öltsük fel magunkra azt, ami krisztusi. 
Adjon Isten ilyen változást a mi életünkben is, és fogadjuk el a szolgálatra hívását!

2024. február 21., szerda

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 11,33–44 - Zak 2.

„…kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!” Jn 11,33–44

33 Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült. 34 Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg! 
35 Jézus könnyekre fakadt. 
36 A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette! 
37 Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg? 
38 Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. 
39 Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. 
40 Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? 
41 Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 
42 Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. 
43 Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! 44 És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(44) „…kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!” (Jn 11,33–44)

Jézus végre cselekvésre szánta el magát. Megrendülten sírt, de parancsot adott a kő elvételére (39), majd hálát adott (41), végül előszólította a halottat. 
Az egész annyira egyszerűnek tűnik, pedig ekkor Jézus a halál legsötétebb erőivel küzdött meg. 
Nyilvánvaló, hogy ez jómódú család, még saját sírbarlangja is volt. 
Talán ehhez mérten tekintélyük volt a környéken, de amikor jött a betegség, belépett életükbe a halál, majd ennek nyomában a gyász, mindez semmit nem ért. 
Vagyon, biztonság, pénz egy határig jelent bármit is. 
Az összeverődött, több napig ott ülő, együtt síró és jajveszékelő tömeg sem tehetett semmit, sőt mindez az emberi tehetetlenség látványos beismerése. 
Az egyetlen megoldás Jézus megjelenése volt. Szenvedett Lázár? Igen. 
Gyászolt a rokonság? Igen. Aztán jött Jézus, élet és halál ura, és minden új megvilágításba került. 
Lázár visszatért az enyészet földjére, a nyomorúságok és örömök jelen világába. 
Visszajött az életbe. 
Ebbe az életbe, a halandók világába. Visszanyert élete mulandó maradt, mégis jellé lett: azt hirdeti azóta is, hogy ahol Jézus van jelen, ott a megváltoztathatatlan relatívvá válik, és ahol feltárul a hit kapuja, ott új törvényszerűségek érvényesülnek.
-----------------------------------------------
„Csendesedjék el mindenki...” Zak 2.

1 Azután föltekintettem, és négy szarvat láttam. 
2 Azt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mik ezek? Ő pedig így felelt nekem: Ezek a szarvak szórták szét Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet. 
3 Azután az Úr négy kovácsot mutatott nekem. 
4 Ezt kérdeztem: Mit akarnak ezek csinálni? Így felelt: Ezek a szarvak úgy szétszórták Júdát, hogy még a fejét sem merte fölemelni senki. De eljöttek ezek, hogy megrémítsék a népeket, és letörjék a szarvukat, mert szarvukkal támadtak Júda országára, és szétszórták. 
5 Azután föltekintettem, és egy férfit láttam, mérőzsinórral a kezében. 
6 Megkérdeztem: Hová mégy? Ő így válaszolt nekem: Megmérem Jeruzsálemet, hogy lássam, milyen széles és milyen hosszú. 
7 Ekkor előlépett a velem beszélő angyal, majd egy másik angyal lépett oda hozzá, 
8 akinek ezt mondta: Fuss oda ehhez az ifjúhoz, és mondd meg neki, hogy falak nélküli város lesz Jeruzsálem, olyan sok ember és állat lesz benne! 
9 Én magam oltalmazom mindenfelől – így szól az Úr –, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsőségesen. 10 Jaj! Jaj! Fussatok ki az északi országból – így szól az Úr –, hiszen szétszórtalak benneteket a négy égtáj felé! – így szól az Úr. 
11 Jaj! Menekülj, Sion, aki Babilóniában laksz! 
12 Mert a Seregek Ura, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja! 
13 Majd én fölemelem a kezemet ellenük, és saját szolgáik zsákmányává lesznek! Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem. 
14 Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és veled fogok lakni – így szól az Úr. 1
5 A többi nép is csatlakozik az Úrhoz azon a napon, és az ő népévé lesznek, ő pedig köztetek fog lakni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. 
16 Az Úr birtokba veszi Júdát, mint tulajdonát a szent földön, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja. 
17 Csendesedjék el mindenki az Úr előtt, mert elindult szent lakhelyéről!

BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – NÉMETHNÉ BALOGH KATALIN IGEMAGYARÁZATA

„Csendesedjék el mindenki...” (17). ebben a hangos, zajos világban. 
Böjt idején nemcsak az alkoholtól, vagy más szerektől, ételtől tartózkodhatunk, hanem áldássá válik, ha időt, hosszabb időt szánunk az Úr előtti csendre. Tehetjük ezt közösségben is. 
Ebben az odafigyelésben Istenre, oltalmazó szeretetére bízhatom magam, és sietve engedhetek hívó szavának. Zakariás idején is erre volt szükség ahelyett, hogy kényelmi szempontok vagy a félelem hatására hozzanak döntést a jövőjükre nézve.



2024. február 20., kedd

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 11,28–32 - Zak 1.

„Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Jn 11,28–32

28 Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged. 
29 Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. 
30 De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele. 
31 A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. 
32 Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(32) „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” (Jn 11,28–32)

Ebben a gyászos jelenetben mindenki sír. A többség egyszerű, bár tiszteletteljes szemlélő. Ők mindig jelen vannak, figyelnek, egymás között kommentálnak. 
A két testvér, Márta és Mária azonban másképp viselkedik. 
Mária, meglátva Jézust, szó szerint elismételte, amit a testvére mondott: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (21 és 32). 
Márta már korábban kiszaladt Jézus elé és kimondta ezt, talán kissé csalódottan, talán némi szemrehányással hangjában. Mária ekkor még otthon volt, amikor aztán ő is kiment, összetörten Jézus lábához borult. A szemlélők számára az a természetes viselkedés, ha a frissen elvesztett testvért siratva ez a nő a sírbolthoz rohan, ott zokog, az égre kiáltja fájdalmát. 
Ők azt tartják normálisnak, ha e ponton a gyász uralkodik. 
Érthető ez, de aki így gondolkozik, az csak a sírig lát. Az ilyen ember az elvárások szerint viselkedik. 
Ha sírni kell, sír, ha táncolni kell, táncol. Jézus előtt azonban mindez csupán szánalmas kapaszkodás a jelenvalóságba. Törjünk össze, és legyünk vigasztalhatók, mint a testvérpár, de Isten mentsen attól, hogy szemlélők legyünk!

----------------------------------------
„Ne legyetek olyanok...”Zak 1

1 Dárius uralkodásának második esztendejében, a nyolcadik hónapban így szólt az Úr igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt: 
2 Nagyon megharagudott elődeitekre az Úr. 
3 Mondd meg azért népednek: Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg hozzám, így szól a Seregek Ura, és én is hozzátok térek! – mondja a Seregek Ura. 
4 Ne legyetek olyanok, mint elődeitek, akiknek a régebbi próféták ezt hirdették: „Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből!”, de nem hallgattak és nem figyeltek rám – így szól az Úr. 
5 Hol vannak elődeitek? És a próféták talán örökké élnek? 
6 De az én igéim és rendelkezéseim, amelyeket megparancsoltam szolgáim, a próféták által, utolérték elődeiteket! Azután megtértek, és ezt mondták: Úgy bánt velünk a Seregek Ura, ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta. 
7 Dárius uralkodásának második esztendejében, a tizenegyedik hónapnak, azaz sebát hónapnak a huszonnegyedik napján szólt az Úr igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt: 
8 Ezt láttam az éjszaka: Valaki, egy vörös ló hátán ülve, a mirtuszfák között állt a völgyben, mögötte vörös, fakó és fehér lovak voltak. 
9 Ezt kérdeztem: Mik ezek, Uram? Egy angyal pedig, aki velem beszélt, ezt mondta nekem: Majd én megmagyarázom neked, hogy mik ezek. 
10 Ekkor megszólalt az, aki a mirtuszfák között állt, és ezt mondta: Ezeket az Úr azért küldte, hogy járják be a földet. 
11 Megszólították az Úr angyalát, aki a mirtuszfák között állt, és ezt mondták: Bejártuk a földet, és az egész föld nyugodt és békés. 
12 Az Úr angyala erre azt mondta: Seregek Ura! Mikor könyörülsz meg végre Jeruzsálemen és Júda városain? Hiszen már hetven éve tart a haragod! 
13 Az Úr jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő angyalnak. 
14 A velem beszélő angyal pedig ezt mondta nekem: Hirdesd, hogy így szól a Seregek Ura: Szánalomra indultam Jeruzsálem iránt és a Sion iránt, nagy-nagy szánalomra! 
15 És nagyon-nagyon haragszom az elbizakodott népekre, mert amikor én csak kicsit haragudtam, ők a teljes romláson fáradoztak. 
16 Azért ezt mondja az Úr: Irgalommal fordulok Jeruzsálemhez, templomom fel fog épülni benne – így szól a Seregek Ura –, és feszítenek még ki mérőzsinórt Jeruzsálemben. 
17 Hirdesd még azt is, hogy így szól a Seregek Ura: Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvigasztalja még az Úr a Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.

BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – NÉMETHNÉ BALOGH KATALIN IGEMAGYARÁZATA

„Ne legyetek olyanok...” (4). Pedig egyszerűbb mások viselkedését követni. 
Könnyű azt gondolni, mondani: ha ők így tettek, akkor én is, ha nekik lehetett, akkor nekem is. 
Isten népe is hivatkozott nemcsak elődökre, hanem az őket körülvevő népekre, és rossz döntéseket hozott. 
Szabad nekünk ehelyett ma is az Úrra figyelni, hallgatni, az ő vezetése szerint élni. 
Az Ő igéje megmarad, és életté válhat már hívő és majd hozzá térő teremtményeiben.

2024. február 19., hétfő

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 11,17–27

„Feltámad a testvéred!” Jn 11,17–27

17 Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. 
18 Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, 
19 ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. 
20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. 
21 Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 
22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. 
23 Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred! 24 Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. 
25 Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; 
26 és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? 
27 Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(23) „Feltámad a testvéred!” (Jn 11,17–27)

Drámai pillanat, amikor a gyászoló testvér a késlekedő, de végül csak megérkező Jézus elé áll. 
Márta már ekkor bizonyítja hite erejét: az nem fordulhatott volna elő, hogy Jézus kérését az Isten visszautasítja! Miért nem jött előbb? „Ha itt lettél volna…” (21) – a csalódottság szavai ezek. 
Mégis, ezen a napon mintha Márta és a Mester végig elbeszélnének egymás mellett. 
Márta kizárólag a jelen reménytelenségét látja maga előtt, Jézus viszont minden erejével a távlatokra akarja irányítani a figyelmét. 
A nő mintha ennyit mondana: „Tudom, a feltámadáskor, majd az utolsó napon feltámad a testvérem.
De mi vigasztalásunk van ebből most, amikor magunkra maradtunk?” 
Amikor Jézus kimondja, hogy ő maga a feltámadás és az élet, minden új távlatot kap. 
Ő tudja, mi vár rá hamarosan, és azt hirdeti: majdani feltámadása kihat a jelenre, és megváltoztatja az ember életét. Már itt, ebben a világban, a halál uralta körülmények között is. 
Ahogy a juhok ajtajáról szóló mondás is egyértelművé tette (10,6-10), 
Jézus a leélni érdemes életre nyitotta meg a kaput. Mártának azt kell megértenie: 
Jézus diadala a legreménytelenebb helyzetben is arra a jövőre mutat, ahol nincs többé betegség, halál. 
A megszomorodott nővér ezt még nem tudhatta, de Jézust hallgatva megvallotta hitét. 
Ez a legtöbb, amire ember képes lehet.

2024. február 18., vasárnap

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 11,1–16

„Lázár meghalt.” Jn 11,1–16

1 Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. 
2 Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. 
3 A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. 
4 Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. 
5 Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. 
6 Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt, 
7 de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába! 
8 A tanítványok ezt mondták neki: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy? 
9 Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát, 
10 de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága. 
11 Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem. 
12 A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul. 
13 Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. 
14 Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt. 
15 Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá! 
16 Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt!

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(14) „Lázár meghalt.” (Jn 11,1–16)

Az emberi élet véges, ahogy a 90. zsoltárban hangzik sóhajtásszerűen:
 „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.” (10). 
A betániai Lázár, Mária és Márta testvére úgy halt meg, mint minden ember – és Jézus, aki szerette ezt a családot (5), nem tett ez ellen semmit. Talán félt? 
Betánia Jeruzsálemtől kőhajításnyira fekszik, és amikor legutóbb arra járt, alig kerülte el, hogy megkövezzék (10,31). 
Erre utalhatott Tamás megjegyzése (16), aki úgy érezte, kész együtt elveszni a Mesterrel. Lázár elhunyt, Jézus halálos veszedelemben volt, a tanítványok egy része pedig úgy érezte, készen áll a halálra… 
És akkor, mint olyan sokszor, Jézus megtöri a csendet, egyszerűen, világosan. „Menjünk el hozzá” – mondja, és ettől kezdve nyilvánvaló, hogy valaminek történnie kell. 
De vajon mire gondolhatott Jézus, amikor azt mondta, hogy Lázár halála összefügg a tanítványok hitével? Ő már tudta, amit akkor rajta kívül még más nem sejtett: történni fog valami, ami hitet ébreszt, ami előrevetíti hatalmát; következik az utolsó, a megkerülhetetlen jel. 
Ő ebben sem tévedett. De a történetnek ebben a részében még úgy tűnt, a halál áll nyerésre.



2024. február 17., szombat

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️ Jn 10,31–42

„Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad.” Jn 10,31–42

31 Ekkor újra köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt. 
32 Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében. Ezek közül melyik miatt köveztek meg engem? 
33 A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad. 
34 Jézus így válaszolt: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: „Én mondtam: istenek vagytok”? 
35 Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, 
36 akkor ti hogyan mondhatjátok rólam, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, hogy káromlást szólok, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?! 
37 Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; 
38 de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában. 
39 Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül. 
40 Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott maradt. 
41 Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt. 
42 És ott sokan hittek benne.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(33) „Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad.” (Jn 10,31–42)

Jézus szavai nyomán kitört a botrány. Már megint. Mintha újra Názáretben volnánk, ahol szakadékba akarták taszítani (Lk 4,16–30), ezúttal kőzáport szerettek volna zúdítani rá. 
„Én és az Atya egy vagyunk” (30), jelentette ki Jézus, majd ezt tetézte: „Az Isten Fia vagyok!” (36). Istenkáromlás — hangzik a vád azonnal, és az istenkáromlókat akkoriban megkövezték. 
Keserves halál, Jézus azonban elmenekült kezeik közül a Jordánon túlra, arra a vidékre, ahol János keresztelt, akit más ürüggyel ugyan, de szintén kivégeztek. Keresztelő Jánosnak fejét vették (Mk 6,16), Istvánt megkövezték, Jakabot, János testvérét karddal végezték ki (ApCsel 7; 12,2); és ott voltak hasonló gyötrelmeket elszenvedők, „akikre nem volt méltó a világ” (Zsid 11,38). 
Akik hitre jutottak a Jordánon túl, vajon gondoltak arra, hogy bizonyságtételüknek akár ilyen következménye is lehet? 
És mi, hitünket szabadon gyakorló keresztyének, gondolunk azokra a testvéreinkre, akiknek élete szüntelen veszélyben forog? Emlékszünk még a hitükért mártírsorsot is vállaló őseinkre? 
Tanuljuk meg: nem természetes állapot, hanem különös kegyelem, hogy szabadon hirdethetjük: életünk Ura Krisztus, és mi követjük őt. Valljuk meg hitünket bátran, nyíltan: itt, most megtehetjük.