31 Közben kérték őt a tanítványai: Mester, egyél!
32 Ő pedig azt mondta nekik: Nekem van mit ennem, amiről ti nem tudtok.
33 A tanítványok egymást kérdezgették: Valaki talán hozott neki enni?
34 Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.
35 Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás?
Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra.
36 Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató.
37 Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más a vető, és más az arató.
38 Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.
AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA
(37) „…más a vető, és más az arató.” (Jn 4,31–38)
Csak lassanként értjük meg Urunk szavainak értelmét, miként a tanítványok, akik a városból visszatérve (27) étellel kínálják a Mestert. Ő azonban egy másfajta, titokzatos eledelről beszél: a mennyei Atya akaratának teljesítéséről.
AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA
(37) „…más a vető, és más az arató.” (Jn 4,31–38)
Csak lassanként értjük meg Urunk szavainak értelmét, miként a tanítványok, akik a városból visszatérve (27) étellel kínálják a Mestert. Ő azonban egy másfajta, titokzatos eledelről beszél: a mennyei Atya akaratának teljesítéséről.
Lényének titka ez az engedelmes egység az Atyával. Ő, a Magvető eljött e világba, gabonamagként belehullt e világ humuszába (vö. Jn 12,24), hogy földi szolgálatával, halálával és feltámadásával előkészítse az aratás idejét, és végbevigye Isten eredeti szándékát.
Ez a halálba vivő isteni akarat az ő „eledele”.
Eközben beszél az élet alaptörvényéről: „más a vető és más az arató” (37).
A magvető nem mindig tudja, látja-e munkája gyümölcsét, az arató nem mindig ismeri az előtte munkálkodókat. Sokszor másoké az aratás öröme.
A magvetés munkája Jézus halálával és feltámadásával hamarosan befejeződik, a tanítvány pedig a Jézus által végbe vitt munka aratója lesz.
Jézus előre látja ezt a jövőt, mert „a mezők már fehérlenek az aratásra” (35), amikor majd vető és arató együtt örvendezik az örök életre begyűjtött termés fölött.
Az anyaszentegyház szolgálatának horizontját ez az életeken átívelő feladat adja, amelyhez hozzátartozik az elődök munkájáért mondott hála.
Hálaadás azokért, akik minket életünk egy pontján elvezettek Krisztushoz.
Ezért nincs, nem lehet tere a kétségbeesésnek a hívő életében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése