„Ăme, meggyĂłgyultĂĄl, többĂ© ne vĂ©tkezz…” Jn 5,10–15
10 A zsidĂłk ekkor Ăgy szĂłltak a meggyĂłgyĂtott emberhez: Szombat van, nem szabad felvenned az ĂĄgyadat.
11 Ć Ăgy vĂĄlaszolt nekik: Aki meggyĂłgyĂtott, az mondta nekem: Vedd az ĂĄgyadat, Ă©s jĂĄrj!
12 MegkĂ©rdeztĂ©k tĆle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel, Ă©s jĂĄrj?
13 De a meggyĂłgyĂtott ember nem tudta, hogy ki az, mert JĂ©zus fĂ©lrehĂșzĂłdott az ott tartĂłzkodĂł sokasĂĄg miatt.
14 Ezek utĂĄn talĂĄlkozott vele JĂ©zus a templomban, Ă©s ezt mondta neki: Ăme, meggyĂłgyultĂĄl, többĂ© ne vĂ©tkezz, hogy valami rosszabb ne törtĂ©njĂ©k veled.
15 Elment ez az ember, Ă©s megmondta a zsidĂłknak, hogy JĂ©zus az, aki meggyĂłgyĂtotta.
AZ IGE MELLETT – VLADĂR GĂBOR IGEMAGYARĂZATA
(14) „Ăme, meggyĂłgyultĂĄl, többĂ© ne vĂ©tkezz…” (Jn 5,10–15)
Az Ășgynevezett „egĂ©szsĂ©gesek” vilĂĄgĂĄnak is megvannak a maga törvĂ©nyei.
AZ IGE MELLETT – VLADĂR GĂBOR IGEMAGYARĂZATA
(14) „Ăme, meggyĂłgyultĂĄl, többĂ© ne vĂ©tkezz…” (Jn 5,10–15)
Az Ășgynevezett „egĂ©szsĂ©gesek” vilĂĄgĂĄnak is megvannak a maga törvĂ©nyei.
Emiatt nem tud egyĂŒtt örĂŒlni a meggyĂłgyult emberrel, örömĂ©re vĂĄlasza csak ennyi: szombat van, Ă©s te az ĂĄgyad hordozĂĄsĂĄval megszegted a törvĂ©nyt (Jer 17,21).
E vilĂĄg abban a gondolatkörben Ă©l, hogy a betegsĂ©g a bƱn bĂŒntetĂ©se, a gyĂłgyĂtĂĄs pedig Isten tette.
Aki harmincnyolc Ă©ve beteg, az sĂșlyos bƱnt követett el. Ennek bĂŒntetĂ©se az isteni rend rĂ©sze.
Ha tehåt egy bƱnös meggyógyul, råadåsul szombaton, akkor ez azt jelenti, valaki megengedhetetlen módon belekontårkodik az Isten rendjébe, mert akkor dolgozik, amikor még Isten is pihen.
JĂ©zus azonban Isten Ășj rendjĂ©t kĂvĂĄnja felĂĄllĂtani.
GyĂłgyĂtĂĄsĂĄval megtöri a bƱn Ă©s betegsĂ©g közötti gĂ©pies oksĂĄgi összefĂŒggĂ©st, a szombat törvĂ©nyĂ©nek pedig azzal adja meg igazi Ă©rtelmĂ©t, hogy ekkor is gyĂłgyĂt, azaz jĂłt tesz.
MegmosolyogtatĂłan szomorĂș (s talĂĄn itt magunkra ismerĂŒnk), hogy a meggyĂłgyĂtott mĂ©g arra sem ĂŒgyel, ki az, aki meggyĂłgyĂtotta.
JĂ©zus azonban a tĂłnĂĄl tapasztalt figyelmessĂ©ggel veszi Ă©szre a templomban a gyĂłgyultat, Ă©s „utĂłkezelĂ©sben” rĂ©szesĂti: „TöbbĂ© ne vĂ©tkezz!” Mert nemcsak az a csoda, hogy valaki ennyi Ă©v utĂĄn lĂĄbra ĂĄll, hanem az is, hogy bƱnbocsĂĄnatot kapunk (vö. Mt 9,5),
Urunk megszabadĂt (akĂĄr harmincnyolc Ă©ves) bƱnös megkötözöttsĂ©geinkbĆl.
Megjegyzések
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se