đŸ’„đŸ•Š️BIBLIAOLVASÓ🕊️đŸ’„Jn 5,1–9

„Akarsz-e meggyĂłgyulni?,, Jn 5,1–9

1 Ezek utĂĄn ĂŒnnepĂŒk volt a zsidĂłknak, Ă©s felment JĂ©zus JeruzsĂĄlembe. 
2 JeruzsĂĄlemben a Juh-kapunĂĄl van egy medence, amelyet hĂ©berĂŒl BetesdĂĄnak neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. 3 A betegek, vakok, sĂĄntĂĄk, sorvadĂĄsosak tömege fekĂŒdt ezekben, Ă©s vĂĄrtĂĄk a vĂ­z megmozdulĂĄsĂĄt. 
4 Mert az Úr angyala idƑnkĂ©nt leszĂĄllt a medencĂ©re, Ă©s felkavarta a vizet: aki elsƑnek lĂ©pett bele a vĂ­z felkavarĂĄsa utĂĄn, egĂ©szsĂ©ges lett, bĂĄrmilyen betegsĂ©gben is szenvedett. 
5 Volt ott egy ember, aki harmincnyolc Ă©ve szenvedett betegsĂ©gĂ©ben. 
6 Amikor lĂĄtta JĂ©zus, hogy ott fekszik, Ă©s megtudta, hogy mĂĄr milyen hosszĂș ideje, megkĂ©rdezte tƑle: Akarsz-e meggyĂłgyulni? 
7 A beteg Ă­gy vĂĄlaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a vĂ­z, beemeljen a medencĂ©be. AmĂ­g Ă©n odaĂ©rek, mĂĄs lĂ©p be elƑttem. 
8 JĂ©zus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ĂĄgyadat, Ă©s jĂĄrj! 
9 És azonnal meggyĂłgyult ez az ember, felvette az ĂĄgyĂĄt, Ă©s jĂĄrt. Aznap pedig szombat volt.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(6) „Akarsz-e meggyĂłgyulni?” (Jn 5,1–9)

E törtĂ©netben kĂ©t vilĂĄg ĂĄll egymĂĄs mellett: az egĂ©szsĂ©gesekĂ© Ă©s a betegekĂ©, Ă©s mindkettƑbƑl hiĂĄnyzik az embersĂ©g. A törtĂ©net idƑpontja, a zsidĂł szombat önmagĂĄban is kĂŒlön vilĂĄg. 
De költĂ©szetbe kezd a nyomorĂșsĂĄg is: a nĂ©phit szerint megmozdul a Betesda titokzatos vize, ha angyal szĂĄll a tĂłra. Urunk e tĂĄrs nĂ©lkĂŒli, zĂĄrt vilĂĄgban jĂĄr, Ă©s ezt kĂ©rdezi a harmincnyolc Ă©ve beteg, remĂ©nyt vesztett embertƑl: „Akarsz-e meggyĂłgyulni?” KĂ©rdĂ©se nem cinizmus. 
MĂĄr az Ăłkori rĂłmaiak is ismertĂ©k test Ă©s lĂ©lek titokzatos összefĂŒggĂ©sĂ©t, Ă©s Ă­gy tanĂ­tottak: imĂĄdkozni kell azĂ©rt, hogy Ă©p testben Ă©p legyen a lĂ©lek. JĂ©zus kĂ©rdĂ©sĂ©nek magva: elsƑ akarsz-e lenni ennek a beteg vilĂĄgnak babona ĂĄltal ihletett, embertelen versenyĂ©n, vagy valĂłban szeretnĂ©l meggyĂłgyulni?
 Legyen belsƑ vĂĄgyad a gyĂłgyulĂĄs! A beteg vĂĄlaszĂĄbĂłl kitƱnik, hogy nemcsak betegsĂ©ge sĂșjtja, hanem magĂĄnya is. Mert a magĂĄny betegĂ­t, a betegsĂ©g magĂĄnyossĂĄ tesz (PrĂ©d 4,10). 
Ekkor csendĂŒl fel Urunk gyĂłgyĂ­tĂł szava: „Kelj fel, vedd az ĂĄgyadat, Ă©s jĂĄrj!” 
E felszabadĂ­tĂł szĂłra megfordul a vilĂĄg: addig Ƒt hordozta e kĂ©t rĂșd közĂ© erƑsĂ­tett vĂĄszon hordĂĄgy, most Ƒ viszi vĂĄllĂĄra emelve, gyƑztesen. LegyƑzött mĂșltunkat csak az isteni szĂł erejĂ©vel lehetsĂ©ges hordozni.

Megjegyzések