1 Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.
2 Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.
3 A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását.
4 Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.
5 Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.
6 Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni?
7 A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem.
8 Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!
9 És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.
AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA
(6) „Akarsz-e meggyógyulni?” (Jn 5,1–9)
E történetben két világ áll egymás mellett: az egészségeseké és a betegeké, és mindkettőből hiányzik az emberség. A történet időpontja, a zsidó szombat önmagában is külön világ.
AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA
(6) „Akarsz-e meggyógyulni?” (Jn 5,1–9)
E történetben két világ áll egymás mellett: az egészségeseké és a betegeké, és mindkettőből hiányzik az emberség. A történet időpontja, a zsidó szombat önmagában is külön világ.
De költészetbe kezd a nyomorúság is: a néphit szerint megmozdul a Betesda titokzatos vize, ha angyal száll a tóra. Urunk e társ nélküli, zárt világban jár, és ezt kérdezi a harmincnyolc éve beteg, reményt vesztett embertől: „Akarsz-e meggyógyulni?” Kérdése nem cinizmus.
Már az ókori rómaiak is ismerték test és lélek titokzatos összefüggését, és így tanítottak: imádkozni kell azért, hogy ép testben ép legyen a lélek. Jézus kérdésének magva: első akarsz-e lenni ennek a beteg világnak babona által ihletett, embertelen versenyén, vagy valóban szeretnél meggyógyulni?
Legyen belső vágyad a gyógyulás! A beteg válaszából kitűnik, hogy nemcsak betegsége sújtja, hanem magánya is. Mert a magány betegít, a betegség magányossá tesz (Préd 4,10).
Ekkor csendül fel Urunk gyógyító szava: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!”
E felszabadító szóra megfordul a világ: addig őt hordozta e két rúd közé erősített vászon hordágy, most ő viszi vállára emelve, győztesen. Legyőzött múltunkat csak az isteni szó erejével lehetséges hordozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése