„Akarsz-e meggyĂłgyulni?,, Jn 5,1–9
1 Ezek utĂĄn ĂŒnnepĂŒk volt a zsidĂłknak, Ă©s felment JĂ©zus JeruzsĂĄlembe.
1 Ezek utĂĄn ĂŒnnepĂŒk volt a zsidĂłknak, Ă©s felment JĂ©zus JeruzsĂĄlembe.
2 JeruzsĂĄlemben a Juh-kapunĂĄl van egy medence, amelyet hĂ©berĂŒl BetesdĂĄnak neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. 3 A betegek, vakok, sĂĄntĂĄk, sorvadĂĄsosak tömege fekĂŒdt ezekben, Ă©s vĂĄrtĂĄk a vĂz megmozdulĂĄsĂĄt.
4 Mert az Ăr angyala idĆnkĂ©nt leszĂĄllt a medencĂ©re, Ă©s felkavarta a vizet: aki elsĆnek lĂ©pett bele a vĂz felkavarĂĄsa utĂĄn, egĂ©szsĂ©ges lett, bĂĄrmilyen betegsĂ©gben is szenvedett.
5 Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.
6 Amikor lĂĄtta JĂ©zus, hogy ott fekszik, Ă©s megtudta, hogy mĂĄr milyen hosszĂș ideje, megkĂ©rdezte tĆle: Akarsz-e meggyĂłgyulni?
7 A beteg Ăgy vĂĄlaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a vĂz, beemeljen a medencĂ©be. AmĂg Ă©n odaĂ©rek, mĂĄs lĂ©p be elĆttem.
8 JĂ©zus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ĂĄgyadat, Ă©s jĂĄrj!
9 Ăs azonnal meggyĂłgyult ez az ember, felvette az ĂĄgyĂĄt, Ă©s jĂĄrt. Aznap pedig szombat volt.
AZ IGE MELLETT – VLADĂR GĂBOR IGEMAGYARĂZATA
(6) „Akarsz-e meggyĂłgyulni?” (Jn 5,1–9)
E törtĂ©netben kĂ©t vilĂĄg ĂĄll egymĂĄs mellett: az egĂ©szsĂ©gesekĂ© Ă©s a betegekĂ©, Ă©s mindkettĆbĆl hiĂĄnyzik az embersĂ©g. A törtĂ©net idĆpontja, a zsidĂł szombat önmagĂĄban is kĂŒlön vilĂĄg.
AZ IGE MELLETT – VLADĂR GĂBOR IGEMAGYARĂZATA
(6) „Akarsz-e meggyĂłgyulni?” (Jn 5,1–9)
E törtĂ©netben kĂ©t vilĂĄg ĂĄll egymĂĄs mellett: az egĂ©szsĂ©gesekĂ© Ă©s a betegekĂ©, Ă©s mindkettĆbĆl hiĂĄnyzik az embersĂ©g. A törtĂ©net idĆpontja, a zsidĂł szombat önmagĂĄban is kĂŒlön vilĂĄg.
De költĂ©szetbe kezd a nyomorĂșsĂĄg is: a nĂ©phit szerint megmozdul a Betesda titokzatos vize, ha angyal szĂĄll a tĂłra. Urunk e tĂĄrs nĂ©lkĂŒli, zĂĄrt vilĂĄgban jĂĄr, Ă©s ezt kĂ©rdezi a harmincnyolc Ă©ve beteg, remĂ©nyt vesztett embertĆl: „Akarsz-e meggyĂłgyulni?” KĂ©rdĂ©se nem cinizmus.
MĂĄr az Ăłkori rĂłmaiak is ismertĂ©k test Ă©s lĂ©lek titokzatos összefĂŒggĂ©sĂ©t, Ă©s Ăgy tanĂtottak: imĂĄdkozni kell azĂ©rt, hogy Ă©p testben Ă©p legyen a lĂ©lek. JĂ©zus kĂ©rdĂ©sĂ©nek magva: elsĆ akarsz-e lenni ennek a beteg vilĂĄgnak babona ĂĄltal ihletett, embertelen versenyĂ©n, vagy valĂłban szeretnĂ©l meggyĂłgyulni?
Legyen belsĆ vĂĄgyad a gyĂłgyulĂĄs! A beteg vĂĄlaszĂĄbĂłl kitƱnik, hogy nemcsak betegsĂ©ge sĂșjtja, hanem magĂĄnya is. Mert a magĂĄny betegĂt, a betegsĂ©g magĂĄnyossĂĄ tesz (PrĂ©d 4,10).
Ekkor csendĂŒl fel Urunk gyĂłgyĂtĂł szava: „Kelj fel, vedd az ĂĄgyadat, Ă©s jĂĄrj!”
E felszabadĂtĂł szĂłra megfordul a vilĂĄg: addig Ćt hordozta e kĂ©t rĂșd közĂ© erĆsĂtett vĂĄszon hordĂĄgy, most Ć viszi vĂĄllĂĄra emelve, gyĆztesen. LegyĆzött mĂșltunkat csak az isteni szĂł erejĂ©vel lehetsĂ©ges hordozni.
Megjegyzések
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se