đŸ’„đŸ•Š️BIBLIAOLVASÓ🕊️đŸ’„Jn 5,24–30

„…a halottak halljĂĄk az Isten FiĂĄnak a hangjĂĄt…” Jn 5,24–30

24 Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az Ă©n igĂ©met, Ă©s hisz abban, aki elkĂŒldött engem, annak örök Ă©lete van, sƑt Ă­tĂ©letre sem megy, hanem ĂĄtment a halĂĄlbĂłl az Ă©letbe. 
25 Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az Ăłra, Ă©s az most van, amikor a halottak halljĂĄk az Isten FiĂĄnak a hangjĂĄt, Ă©s akik meghallottĂĄk, Ă©lni fognak. 
26 Mert ahogyan az AtyĂĄnak van önmagĂĄban Ă©lete, Ășgy a FiĂșnak is megadta, hogy Ă©lete legyen önmagĂĄban. 
27 SƑt arra is adott neki hatalmat, hogy Ă­tĂ©letet tartson, mert Ƒ az Emberfia. 28 Ne csodĂĄlkozzatok ezen, mert eljön az Ăłra, amelyben mindazok, akik a sĂ­rban vannak, meghalljĂĄk az Ƒ hangjĂĄt, 
29 Ă©s kijönnek: akik a jĂłt tettĂ©k, az Ă©letre tĂĄmadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedtĂ©k, az Ă­tĂ©letre tĂĄmadnak fel. 
30 Én önmagamtĂłl nem tehetek semmit: ahogyan tƑle hallom, Ășgy Ă­tĂ©lek; Ă©s az Ă©n Ă­tĂ©letem igazsĂĄgos, mert nem a magam akaratĂĄt keresem, hanem annak az akaratĂĄt, aki elkĂŒldött engem.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(25) „…a halottak halljĂĄk az Isten FiĂĄnak a hangjĂĄt…” (Jn 5,24–30)

Mivel JĂ©zus betekintĂ©st ad övĂ©inek az ĂŒdvözĂ­tĂ©s munkĂĄjĂĄba, feltĂĄmadĂĄs Ă©s Ă­tĂ©let az övĂ©i szĂĄmĂĄra nem idegenĂŒl csengƑ szavak. Ahol Ƒ az Ă©let rĂ©szĂ©vĂ© lesz, szava megelevenedik, megtörtĂ©nik a feltĂĄmadĂĄs Ă©s az Ă­tĂ©let. Mert ahol meghalljĂĄk az Ƒ szavĂĄt, Ă©s nemcsak kĂŒlsƑleg, hanem ahol IgĂ©je szĂ­vĂŒnkig Ă©r, ott mindig vĂ©gbemegy az Ă­tĂ©let. 
Az Ă­tĂ©let azt jelenti: egĂ©sz Ă©letĂŒnket ĂĄtjĂĄrja Isten vilĂĄgossĂĄga. 
Itt megszƱnik minden ravaszkodĂĄsunk, mert ez a vilĂĄgossĂĄg megtisztĂ­t minket minden hazugsĂĄgunktĂłl, nincs szĂŒksĂ©gĂŒnk önigazolĂĄsra. Kain törtĂ©netĂ©ben ezt olvassuk:
 „TestvĂ©red vĂ©re hozzĂĄm kiĂĄlt a földbƑl! (1MĂłz 4,10). Ez az Ă­tĂ©let, mert minden tettĂŒnk Isten elƑtt törtĂ©nik. Itt mĂĄr elnĂ©mul minden ajak, legfeljebb magunkkal hozott mĂșltunk beszĂ©l. 
De Istennek hĂĄla, nemcsak Ábel vĂ©re kiĂĄlt az Ă©gre, hanem Krisztusunk vĂ©re is. És ahol az Ƒ szava felhangzik, ott Ășj Ă©let tĂĄmad. 
Halottaink hangjĂĄt mĂĄr nem halljuk, Ƒk sem a miĂ©nket. De Isten testtĂ© lett hangja, az Ă©lƑ JĂ©zus Krisztus szĂłl Ă©lƑknek Ă©s holtaknak. Ahol az Ƒ hangja felcsendĂŒl, a halĂĄlnak nincs többĂ© hatalma. 
Ɛbenne viszi Isten teljessĂ©gre a maga munkĂĄjĂĄt. Ez a mi egyetlen vigasztalĂĄsunk, mĂĄr itt, földi Ă©letĂŒnkben.



Megjegyzések