„…a halottak halljĂĄk az Isten FiĂĄnak a hangjĂĄt…” Jn 5,24–30
24 Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az Ă©n igĂ©met, Ă©s hisz abban, aki elkĂŒldött engem, annak örök Ă©lete van, sĆt ĂtĂ©letre sem megy, hanem ĂĄtment a halĂĄlbĂłl az Ă©letbe.
24 Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az Ă©n igĂ©met, Ă©s hisz abban, aki elkĂŒldött engem, annak örök Ă©lete van, sĆt ĂtĂ©letre sem megy, hanem ĂĄtment a halĂĄlbĂłl az Ă©letbe.
25 Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak halljåk az Isten Fiånak a hangjåt, és akik meghallottåk, élni fognak.
26 Mert ahogyan az AtyĂĄnak van önmagĂĄban Ă©lete, Ășgy a FiĂșnak is megadta, hogy Ă©lete legyen önmagĂĄban.
27 SĆt arra is adott neki hatalmat, hogy ĂtĂ©letet tartson, mert Ć az Emberfia. 28 Ne csodĂĄlkozzatok ezen, mert eljön az Ăłra, amelyben mindazok, akik a sĂrban vannak, meghalljĂĄk az Ć hangjĂĄt,
29 Ă©s kijönnek: akik a jĂłt tettĂ©k, az Ă©letre tĂĄmadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedtĂ©k, az ĂtĂ©letre tĂĄmadnak fel.
30 Ăn önmagamtĂłl nem tehetek semmit: ahogyan tĆle hallom, Ășgy ĂtĂ©lek; Ă©s az Ă©n ĂtĂ©letem igazsĂĄgos, mert nem a magam akaratĂĄt keresem, hanem annak az akaratĂĄt, aki elkĂŒldött engem.
AZ IGE MELLETT – VLADĂR GĂBOR IGEMAGYARĂZATA
(25) „…a halottak halljĂĄk az Isten FiĂĄnak a hangjĂĄt…” (Jn 5,24–30)
Mivel JĂ©zus betekintĂ©st ad övĂ©inek az ĂŒdvözĂtĂ©s munkĂĄjĂĄba, feltĂĄmadĂĄs Ă©s ĂtĂ©let az övĂ©i szĂĄmĂĄra nem idegenĂŒl csengĆ szavak. Ahol Ć az Ă©let rĂ©szĂ©vĂ© lesz, szava megelevenedik, megtörtĂ©nik a feltĂĄmadĂĄs Ă©s az ĂtĂ©let. Mert ahol meghalljĂĄk az Ć szavĂĄt, Ă©s nemcsak kĂŒlsĆleg, hanem ahol IgĂ©je szĂvĂŒnkig Ă©r, ott mindig vĂ©gbemegy az ĂtĂ©let.
AZ IGE MELLETT – VLADĂR GĂBOR IGEMAGYARĂZATA
(25) „…a halottak halljĂĄk az Isten FiĂĄnak a hangjĂĄt…” (Jn 5,24–30)
Mivel JĂ©zus betekintĂ©st ad övĂ©inek az ĂŒdvözĂtĂ©s munkĂĄjĂĄba, feltĂĄmadĂĄs Ă©s ĂtĂ©let az övĂ©i szĂĄmĂĄra nem idegenĂŒl csengĆ szavak. Ahol Ć az Ă©let rĂ©szĂ©vĂ© lesz, szava megelevenedik, megtörtĂ©nik a feltĂĄmadĂĄs Ă©s az ĂtĂ©let. Mert ahol meghalljĂĄk az Ć szavĂĄt, Ă©s nemcsak kĂŒlsĆleg, hanem ahol IgĂ©je szĂvĂŒnkig Ă©r, ott mindig vĂ©gbemegy az ĂtĂ©let.
Az ĂtĂ©let azt jelenti: egĂ©sz Ă©letĂŒnket ĂĄtjĂĄrja Isten vilĂĄgossĂĄga.
Itt megszƱnik minden ravaszkodĂĄsunk, mert ez a vilĂĄgossĂĄg megtisztĂt minket minden hazugsĂĄgunktĂłl, nincs szĂŒksĂ©gĂŒnk önigazolĂĄsra. Kain törtĂ©netĂ©ben ezt olvassuk:
„TestvĂ©red vĂ©re hozzĂĄm kiĂĄlt a földbĆl! (1MĂłz 4,10). Ez az ĂtĂ©let, mert minden tettĂŒnk Isten elĆtt törtĂ©nik. Itt mĂĄr elnĂ©mul minden ajak, legfeljebb magunkkal hozott mĂșltunk beszĂ©l.
De Istennek hĂĄla, nemcsak Ăbel vĂ©re kiĂĄlt az Ă©gre, hanem Krisztusunk vĂ©re is. Ăs ahol az Ć szava felhangzik, ott Ășj Ă©let tĂĄmad.
Halottaink hangjĂĄt mĂĄr nem halljuk, Ćk sem a miĂ©nket. De Isten testtĂ© lett hangja, az Ă©lĆ JĂ©zus Krisztus szĂłl Ă©lĆknek Ă©s holtaknak. Ahol az Ć hangja felcsendĂŒl, a halĂĄlnak nincs többĂ© hatalma.
Ćbenne viszi Isten teljessĂ©gre a maga munkĂĄjĂĄt. Ez a mi egyetlen vigasztalĂĄsunk, mĂĄr itt, földi Ă©letĂŒnkben.
Megjegyzések
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se