24 Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.
25 Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.
26 Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.
27 Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. 28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,
29 és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.
30 Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.
AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA
(25) „…a halottak hallják az Isten Fiának a hangját…” (Jn 5,24–30)
Mivel Jézus betekintést ad övéinek az üdvözítés munkájába, feltámadás és ítélet az övéi számára nem idegenül csengő szavak. Ahol ő az élet részévé lesz, szava megelevenedik, megtörténik a feltámadás és az ítélet. Mert ahol meghallják az ő szavát, és nemcsak külsőleg, hanem ahol Igéje szívünkig ér, ott mindig végbemegy az ítélet.
AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA
(25) „…a halottak hallják az Isten Fiának a hangját…” (Jn 5,24–30)
Mivel Jézus betekintést ad övéinek az üdvözítés munkájába, feltámadás és ítélet az övéi számára nem idegenül csengő szavak. Ahol ő az élet részévé lesz, szava megelevenedik, megtörténik a feltámadás és az ítélet. Mert ahol meghallják az ő szavát, és nemcsak külsőleg, hanem ahol Igéje szívünkig ér, ott mindig végbemegy az ítélet.
Az ítélet azt jelenti: egész életünket átjárja Isten világossága.
Itt megszűnik minden ravaszkodásunk, mert ez a világosság megtisztít minket minden hazugságunktól, nincs szükségünk önigazolásra. Kain történetében ezt olvassuk:
„Testvéred vére hozzám kiált a földből! (1Móz 4,10). Ez az ítélet, mert minden tettünk Isten előtt történik. Itt már elnémul minden ajak, legfeljebb magunkkal hozott múltunk beszél.
De Istennek hála, nemcsak Ábel vére kiált az égre, hanem Krisztusunk vére is. És ahol az ő szava felhangzik, ott új élet támad.
Halottaink hangját már nem halljuk, ők sem a miénket. De Isten testté lett hangja, az élő Jézus Krisztus szól élőknek és holtaknak. Ahol az ő hangja felcsendül, a halálnak nincs többé hatalma.
Őbenne viszi Isten teljességre a maga munkáját. Ez a mi egyetlen vigasztalásunk, már itt, földi életünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése