💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 8,21–29

„...Ki vagy te? […] Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat.” Jn 8,21–29

21 Majd Jézus ismét szólt hozzájuk: Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de meghaltok bűnötökben: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. 

22 Erre ezt mondták a zsidók: Csak nem akarja megölni magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek? 

23 Ő így folytatta: Ti lentről valók vagytok, én pedig fentről való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. 

24 Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben. 

25 Megkérdezték tehát tőle: Ki vagy te? Jézus így válaszolt nekik: Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat. 

26 Sok mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek, de igaz az, aki elküldött engem, és én azt mondom a világban, amit tőle hallottam. 

27 Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik. 

28 Jézus tehát ezt mondta: Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem. 

29 És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(25) „...Ki vagy te? […] Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat.” (Jn 8,21–29)

A legnehezebben megválaszolható kérdés hangzik itt el: ki vagy te, Jézus? Meg nem értés felhője vette és veszi körül őt, és minket is, akiket Krisztusról neveznek keresztyénnek.

 „Ki ez a furcsa zsidó?” – kérdezte két évezrede, aki látta, hallotta. 

Nem tanult rabbi, mégis úgy szól, mint akinek hatalma van. Tisztán magyarázza a Tórát, a prófétákat; ha megjelenik, betegek gyógyulnak, sőt halottak támadnak fel!

 „Ki ez a furcsa zsidó?” – hangzott talán az értetlenkedő római katonák között is, akik röhögve osztoztak ruháin, és taszigálták a tövissel koronázottat az ítéletvégrehajtás helye felé. 

„Ki ez a furcsa zsidó?” – suttogta talán néhány főpap vagy előkelőség, amikor elmerengett néhány percre, hogy talán mégis megkönyörül Isten Izráelen egy szép napon, és kiderül, nem volt hiábavaló a sok várakozás.

 „Ki ez a furcsa zsidó?” – nézett maga elé Zákeus egy napon, a kisember, aki fára mászott, mert látni akarta, Jézus pedig néhány óra alatt puszta jelenlétével embert csinált belőle (Lk 19). 

„Ki volt ez a furcsa zsidó?” – nézte néhány csüggedt zarándok a kereszten függő testet nagypénteken. Ők talán arra gondoltak, ha visszaemlékeztek a Jeruzsálembe érkező Jézusra: már majdnem elhittük.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 8,12–20

„...még nem jött el az ő órája.” Jn 8,12–20

12 Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. 

13 A farizeusok ekkor ezt mondták neki: Te önmagadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz. 14 Jézus így válaszolt nekik: Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek. 

15 Ti test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki felett. 

16 De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem. 

17 A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz. 

18 Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem. 

19 Erre megkérdezték tőle: Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. 

20 Mindezeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(20) „...még nem jött el az ő órája.” (Jn 8,12–20)

Jézus viták kereszttüzében találta magát. A farizeusok nem tudtak mit kezdeni kijelentéseivel, ráadásul megkérdőjelezte vitapartnerei ítélkezési gyakorlatának alapjait is. 

Ellenfelei nem ismerik az Atyát, mondja Jézus, aki egyébként is mellette tanúskodik! Ilyesmiért nem sokkal később majdnem meglincselték őt, de ekkor még a szavak szintjén maradt a feszültség. 

Ez a vita merőben elméleti, voltaképp egyszerű hitelességi kérdés körül forog: megvédhetné-e Jézus magát, ha perre kerülne sor vele szemben? 

Az ellenfelek véleménye: nem, mert senki nem tanúskodna mellette. 

Jézus viszont ezeket az érveket ellenük fordítja, a Tóra ugyanis egyértelmű: az ítéletek meghozatalához legalább két tanú egybehangzó állítására van szükség (5Móz 17,6; 19,15). 

Márpedig, hangzik a jézusi érvelés, amit ő mond, az valójában nem csak egy, hozzá kell számolni Isten tanúságtételét is! Jézus minden messiási tettében maga az Atya igazolta a Fiút, legyen szó gyógyításról vagy borcsodáról (5,1–9; 2,1–11). 

Amikor Jézus a kánai menyegzőn borrá változtatta a vizet, amikor feltámasztotta a kapernaumi tisztviselő gyermekét, egyaránt Istenre mutató jeleket hajtott végre (2,11; 4,54), nyilvánvalóvá téve: ő valóban a várva várt Messiás. 

A jelet azonban csak az érti, akiben van legalább minimális nyitottság.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 8,1–11

„…te mit mondasz?” Jn 8,1–11

1 Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. 

2 De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. 

3 Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, 

4 és így szóltak Jézushoz: Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. 

5 Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz? 

6 Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. 

7 Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. 

8 És lehajolva tovább írt a földre. 

9 Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken. Egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. 

10 Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? 

11 Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(5) „…te mit mondasz?” (Jn 8,1–11)

Az ismert történetben a farizeusok csapdát kívánnak állítani Urunknak, ezért egy házasságtörésen rajtakapott asszonyt visznek hozzá. A törvény szerint a házasságtörés büntetése halál (5Móz 22,22). Vajon miként ítél ez esetben Jézus? Mert ha nem ítéli el az asszonyt, ki ítélhet el bárkit is? 

Urunk kérdezhetné a vádlóktól: hol van az ugyancsak halállal sújtandó vétkes férfi. 

Ehelyett csak ennyit mond: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (7) 

Ekkor a vádlók mind eloldalognak. Ez jelzi: ők is rászorulnának a kegyelemre. 

Csak az asszony maradt ott Jézussal – és a sokaság (9). 

Közömbös Krisztus-közelségükkel talán rosszabbak a farizeusoknál. 

A vádlók helyén viszont ott áll ez az asszony. Neki szól Urunk felszabadító üzenete: többé ne vétkezz, kezdj új életet! Nem a bűnt tagadja, hanem a megoldhatatlan élethelyzetben vergődő embernek ad új lehetőséget. A házasságtörés büntethetősége törvényeinkből mára eltűnt, de nem veszítette érvényét Urunk szava. Mivel Isten előtt felelősséggel tartozunk tetteinkért, nem élhetünk soha mások kárára. Védd azt, amin Isten áldása van!

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 7,40–53

„…Galileából nem támad próféta.” Jn 7,40–53

40 A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: Valóban ő a próféta. 

41 Mások így szóltak: Ő a Krisztus. Többen pedig ezt mondták: Csak nem Galileából jön el a Krisztus? 42 Nem azt mondta-e az Írás, hogy a Krisztus Dávid magvából és Betlehemből jön el, abból a faluból, ahol Dávid élt? 43 Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban: 

44 némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét. 

45 A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: Miért nem hoztátok ide? 

46 A szolgák így feleltek: Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő. 

47 A farizeusok ezt mondták nekik: Titeket is megtévesztett? 

48 Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? 49 De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott! 

50 Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk: 

51 Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett? 

52 Azok pedig így válaszoltak neki: Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta. 53 Ezután mindenki hazament.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(52) „…Galileából nem támad próféta.” (Jn 7,40–53)

Jézus személye és az élő vízről mondott szava ismételten meghasonlást támaszt hallgatóságában. Némelyek szerint nem lehet Isten küldötte, mert a Messiásnak Betlehemből kell jönnie (42–43), ő pedig Galileából érkezik. Ám az emberek csak a féligazságot ismerik, mert Jézus Galileából jött ugyan, de Betlehemben született. Fontosabb az, hogy az Atyától jött közénk (7,28). 

Isten népének korabeli vezetői (a főpapok és a farizeusok) megvető gőggel mondanak véleményt az üres kézzel visszatérő szolgákról (45) és saját népükről: csak a törvényt nem ismerő, tanulatlan ember hisz Jézusban (47–49). Nikodémus viszont, a farizeusok vezető embere (3,1), éppen a törvényből bizonyítja nekik: akiről nincs pontos ismeretünk, arról nem szabad így véleményt formálni. 

És bár társai arra utalnak, hogy Galileából nem jöhet próféta (51), mégis kivétel Jónás próféta (2Kir 14,25), akinek „jeléről” Urunk éppen önmagával kapcsolatosan beszélt (Mt 16,4; Lk 11,29kk). 

Sokszor a tudatlanságunk vagy éppen farizeusi okoskodásunk, a magunk alkotta Krisztus-kép az akadálya annak, hogy felismerjük Jézusban Urunkat és Megváltónkat. 

Hadd váljék Nikodémus magatartása is Jézus felé mutató jellé (vö. 19,39kk)!

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 7,37–39

„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” Jn 7,37–39

37 Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! 

38 Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.

39 Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(37) „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” (Jn 7,37–39)

Az „ünnep utolsó nagy napja” (a lombsátrak ünnepének 7. napja) nagyszerű hátteret ad Urunk „élő vízről” mondott szavainak. 

E nagy örömünnepen (5Móz 16,14) Isten népe hálát adott a betakarított gyümölcstermésért, a főpap pedig, emlékeztetve a pusztai vándorlás vizet adó csodás sziklájára (2Móz 17), a templomhegy alatti Siloám-forrásból jelképes szertartáson merített vízzel megöntözte az égőáldozati oltárt. 

Így kért esőáldást népe nevében a következő évre. 

E mozzanathoz fűzi Urunk hívogató szavait. Aki az ő hívását követve hozzá megy, hogy nála csillapítsa szomjúságát, azaz aki hisz őbenne, maga is túlcsorduló forrássá válik mások számára. 

Valósággá válik benne az Ábrahámnak adott isteni ígéret: „megáldalak […], és áldás leszel” (1Móz 12,2). 

Urunk, a pusztai vándorlás kősziklájához hasonlóan, „lelki sziklaként” (vö. 1Kor 10,4) megitatja mindazokat, akik nemcsak esővizet akarnak, hanem az igazi életre szomjaznak. 

A testi szomjúság egy korty vízzel is csillapítható. Ő túlcsorduló „vízfolyamokat” ígér a benne hívőnek, „mely fátyolosan önti már / a fölöst más kagylóba át” (C. F. Meyer: Római kút. Ford.: Sárközi Gy.). Vagyis aki részesül a Szentlélek ajándékában, abból áldások áradnak a környezetére.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 7,31–36

„Még egy kis ideig veletek vagyok…” Jn 7,31–36

31 A sokaságból többen hittek benne, és ezt mondták: Amikor eljön a Krisztus, vajon több jelt tesz majd, mint amennyit ez tett? 

32 Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy fogják el őt. 

33 Jézus ekkor így szólt: Még egy kis ideig veletek vagyok, azután elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. 34 Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek. 

35 A zsidók erre így beszéltek egymás között: Hová akar menni, hogy nem találjuk meg? 

Talán a görögök között lévő szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani? 

36 Miféle beszéd ez: Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(33) „Még egy kis ideig veletek vagyok…” (Jn 7,31–36)

Urunk haláláról két irányból is hallunk e szakaszban. 

A farizeusoknak már az elegendő ok Jézus megöléséhez, hogy megtudják: „többen hisznek benne” (31). 

E hívők véleménye szerint ugyanis Isten egyetlen küldötte sem tett még annyi csodát, mint amennyit Jézus (vö. Mt 11,1–6). 

Ám Urunk maga is utal a halálára, amikor arról beszél: ahhoz megy, aki őt elküldte (33), 

vagyis a mennyei Atyához. Mivel hallgatói korábban sem tudták, hogy ő valójában „honnan való”

 (vö. 28.29), most sem értik szavainak igaz értelmét. 

De a hallgatóság nemcsak Urunk „elmenetelének” értelmét nem értette, hanem annak idejét sem. 

„Még egy kis ideig veletek vagyok” (33) – mondja nekik Jézus. 

Vagyis nem a kiküldött szolgák elfogási kísérletének eredményessége határozza meg Urunk földi szolgálatának idejét (vö. 30), hanem a mennyei Atya. Pedig az írástudók tudhatnák, 

mindennek rendelt ideje van (Préd 3,1). 

Még a madarak is tudják elköltözésük idejét (Jer 8,7), csak a hatalommal bíró ember gondolja, 

hogy ő az időnek is ura. Nem figyel oda életének ritmusára, pedig annak, mint a klasszikus verssornak, kötött ritmusa van. Istenünk nemcsak abban Isten, hogy azt tesz, amit akar, hanem abban is: 

akkor teszi, amikor jónak látja.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 7,25–30

„… én nem önmagamtól jöttem…” Jn 7,25–30

25 A jeruzsálemiek közül ekkor így szóltak némelyek: Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni? 

26 És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Lehet, hogy a vezetők meggyőződtek arról, hogy ő a Krisztus? 

27 Csakhogy róla tudjuk, honnan való; amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való. 

28 Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én nem önmagamtól jöttem, hanem igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek. 

29 Én ismerem őt, hiszen tőle való vagyok, és ő küldött el engem. 

30 El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(28) „… én nem önmagamtól jöttem…” (7,25–30)

A lombsátrak ünnepi sokadalmában arról folyik a vita, hogy Jézus-e a Krisztus (26).

 Némelyek számolnak ezzel a lehetőséggel, mások elvetik, mert a korabeli vélekedés szerint a messiás hirtelen lép elő az ismeretlenség homályából. Nem lehet ő – mondják –, hiszen „tudjuk, honnan való” (27). 

Urunk válasza merészen egyértelmű: ti nem ismertek engem, mert nem ismeritek az Atyát. 

Jézust megismerni nem azt jelenti, hogy ismerjük élettörténetét, hogy tudjuk, „honnan való”, hanem azt, hogy tudunk a mennyei Atyával való egységéről, aki elküldte őt e világba.

Ezért Istent a Fiú ismeri igazán, Istent pedig egyedül Jézusban lehet megismernünk.

Ezt így fejezi ki Urunk templomi tanításában: „én ismerem őt, hiszen tőle való vagyok” (29).

Nem csoda, ha e szavak után a nép vezetői nemcsak a szombat törvény megszegőjét látják benne, hanem istenkáromlónak is tekintik. 

Csak Atyjának titokzatos akarata akadályozza meg őket abban, hogy megöljék, mert még „nem jött el az ő órája” (30). Semlegesek mi sem maradhatunk. #

Urunk földi származása pedig segít abban, Istent ne csak ködbe vesző magaslatokon, rejtelmes pillanatokban keressük, hanem a hétköznapok világában is lássuk meg. 

Ő nem csak a hegyek, a völgyek Istene is (1Kir 20,28).