💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 4,39–42

„Már nem a te beszédedért hiszünk…” Jn 4,39–42

39 Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem. 

40 Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. 

41 Az ő szavának sokkal többen hittek, 

42 az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(42) „Már nem a te beszédedért hiszünk…” (Jn 4,39–42)

Bár a hit „hallásból” van (Róm 10,14), tehát szükség van a hívő bizonyságtételre, az érett hit egyik jellemzője mégis az, hogy nem mások (nagy emberek, írók, művészek stb.) bizonyságtételéből nyeri erejét. Szükség van a samáriai asszonyok szolgálatára, akik hitelesen bizonyságot tesznek a Jézussal való találkozásukról (28). 

Nekünk pedig szükséges, hogy a samáriaiakhoz hasonlóan (40) találkozzunk Krisztussal, és a kezdeti érdeklődésünk után mélyüljön a személyes kapcsolatunk vele. 

Előbb talán csak a figyelemre méltó embert látjuk meg benne, a prófétát, majd a prófétánál nagyobb Messiást, míg felragyog számunkra is a teljes igazság, és a hit bizonyosságával „tudjuk”: valóban Jézus „a világ üdvözítője” (42). 

Ez történt Samáriában, és így oldódott békévé a két nép közötti ősi ellenségeskedés. 

Emberek Jézushoz vezetése minden hívő joga és kötelessége. 

A személyes találkozás Jézussal viszont már mindannyiunk egyéni felelőssége, amikor ő maga szól hozzánk, a korábbi bizonyságtevő pedig csendben a háttérben marad. 

Ez a hívő élet szerkezete és öröme: én elkezdek valami jót, és ezt Krisztus teljességre viszi.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 4,31–38

„…más a vető, és más az arató.” Jn 4,31–38

31 Közben kérték őt a tanítványai: Mester, egyél! 

32 Ő pedig azt mondta nekik: Nekem van mit ennem, amiről ti nem tudtok. 

33 A tanítványok egymást kérdezgették: Valaki talán hozott neki enni? 

34 Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. 

35 Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? 

Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. 

36 Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. 

37 Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más a vető, és más az arató. 

38 Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(37) „…más a vető, és más az arató.” (Jn 4,31–38)

Csak lassanként értjük meg Urunk szavainak értelmét, miként a tanítványok, akik a városból visszatérve (27) étellel kínálják a Mestert. Ő azonban egy másfajta, titokzatos eledelről beszél: a mennyei Atya akaratának teljesítéséről. 

Lényének titka ez az engedelmes egység az Atyával. Ő, a Magvető eljött e világba, gabonamagként belehullt e világ humuszába (vö. Jn 12,24), hogy földi szolgálatával, halálával és feltámadásával előkészítse az aratás idejét, és végbevigye Isten eredeti szándékát. 

Ez a halálba vivő isteni akarat az ő „eledele”. 

Eközben beszél az élet alaptörvényéről: „más a vető és más az arató” (37). 

A magvető nem mindig tudja, látja-e munkája gyümölcsét, az arató nem mindig ismeri az előtte munkálkodókat. Sokszor másoké az aratás öröme. 

A magvetés munkája Jézus halálával és feltámadásával hamarosan befejeződik, a tanítvány pedig a Jézus által végbe vitt munka aratója lesz. 

Jézus előre látja ezt a jövőt, mert „a mezők már fehérlenek az aratásra” (35), amikor majd vető és arató együtt örvendezik az örök életre begyűjtött termés fölött. 

Az anyaszentegyház szolgálatának horizontját ez az életeken átívelő feladat adja, amelyhez hozzátartozik az elődök munkájáért mondott hála. 

Hálaadás azokért, akik minket életünk egy pontján elvezettek Krisztushoz. 

Ezért nincs, nem lehet tere a kétségbeesésnek a hívő életében.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 4,27–30

„…vajon nem ő a Krisztus?” Jn 4,27–30

27 Ekkor megérkeztek a tanítványai, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, mégsem mondta egyikük sem: Mit akarsz tőle? Miért beszélgetsz vele?
28 Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek:
29 Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ő a Krisztus?
30 Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(29) „…vajon nem ő a Krisztus?” (Jn 4,27–30)
Az istenismeret és az önismeret csodálatos egybekapcsolódása óriási erőket szabadít fel ennek az asszonynak az életében. Elfelejti addigi élete törékeny állapotát, illetve „áldott sebzettségként” tekint rá, amint más szemmel néz megszégyenítőire is. 

Így történhetik meg, hogy korsóját otthagyva siet vissza a városba. 

Azokhoz fut, akik eddig elkerülték, és akiket ő is mindeddig elkerült. 

Fut a felismert igazsággal, szívében a megtalált Messiással, hogy továbbadhassa újra felfedezett közösségének. 

Eddig is tudta a Szent Iratokból, hogy eljön majd az idők végén a mindent helyreállító Messiás

 (5Móz 18,15), és megszünteti az ellenségeskedést zsidók és samáriaiak között. 

Most pedig itt van, megszólította, beszélt vele! Még alig tud róla valamit, ezért némi bizonytalanság van szavában: „Vajon nem ő a Krisztus?” De bizonyságtétele éppen ott a legerősebb, ahol a legszemélyesebben érintette őt Urunk szava: „megmondott nekem mindent” (29). 

Isten ma sem kér tőlünk többet, mint hogy szeretettel és felelősen menjünk azok közé, akiknek közösségében éljük az életünket. Nem baj, ha bizonyságtételünk még remegő hangú vagy töredékes. Hitvallásunk egyetlen feltétele: engedjük Krisztust az életünkbe, hogy nekünk is „megmondjon mindent”.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 4,19–26

„Az Isten Lélek…” Jn 4,19–26

19 Az asszony így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy. 

20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell. 

21 Jézus így válaszolt: Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. 

22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. 

23 De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. 

24 Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. 

25 Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent. 

26 Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(24) „Az Isten Lélek…” (Jn 4,19–26)

Aki így feltárja az emberszív titkait, és Mózeshez hasonló vízfakasztó csodát tud tenni, az maga is próféta (19). Ez a tisztuló felismerés indítja a samáriai asszonyt arra, hogy az igaz istentisztelet témájára fordítsa a szót. Hol imádják Istent helyesen: a Garizim hegyén, amelynek tövében a Jákób kútja van, vagy Jeruzsálemben, ahonnan a fáradt vándor jön? 

E kérdés mögött a zsidók és samaritánusok közötti ősi ellentét húzódik (vö. 2Kir 17,24–41). Jézus válasza egyértelmű: az üdvösség a zsidó népből jön, ezért ők azt imádják, akit ismernek, a samáriaiak viszont azt, akit nem (22a). 

De „eljön az óra”, amikor ködbe vész a Garizim és Jeruzsálem dicsősége is, és Istent új módon, „Lélekben és igazságban” kell imádni (24). Isten Lélek, ezért az új istentisztelet ereje is az ő újjáteremtő Lelke lesz, aki elvezeti a tanítványokat a „teljes igazságra” (Jn 16,13). 

Isten igaz tiszteletének kérdését ma sem válaszolhatjuk meg azzal, hogy katolikusok vagyunk-e vagy protestánsok. Életünk mélyebb rétegeiben kell Isten Lelkének munkáját keresnünk. 

Ha ebben segítenek felekezeti hagyományaink, akkor ezek értékesek. 

De fontos, hogy ma is meghalljuk Urunk szavát: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” (26)

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 4,11–18

„Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál…?” Jn 4,11–18

11 Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? 

12 Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? 

13 Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, 

14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. 

15 Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni. 

16 Jézus így szólt hozzá: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza! 

17 Az asszony így válaszolt: Nincs férjem. Jézus erre ezt mondta: Jól mondtad, hogy férjed nincs, 

18 mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(12) „Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál…?” (Jn 4,11–18)

A samáriai asszony eddigi életmódja miatt megvetett nőként élt. Saját közössége nem fogadta be, és talán ő is megvetette önmagát, aki családján belül a „magányos vízhordó” szerepében tetszelgett. 

Vagy talán áldozatnak tekintette magát – a férfiak áldozatának: öt férje volt, a jelenlegi társa nem is a férje (18). 

De most különös érzés fogja el: szerető szempár néz rá, és lassanként megszűnik a szerepjáték. 

Meglátja önmagát a maga valójában, mert itt van valaki, aki a szívébe lát, sőt, „szívhez szólóan” beszélget vele (Hós 2,26). Eddig csak azt hitte, egy megvetendő zsidó férfival áll szemben (9), most azonban érzi, nem közönséges emberrel beszélget, hanem olyan valakivel, aki Jákób ősatyánál is nagyobb, hiszen kútvíz helyett „csodavizet” tud neki adni, amely fölöslegessé teszi a kútra járást (15). 

A kútvíz szomjoltásra jó, ami nem kis dolog. Jézus azonban nem ezt meghaladó csodavizet akar nekünk adni (vö. 2Móz 17,6), hanem olyat, amely „örök életre buzgó víz forrásává” lesz bennünk (14), azaz önmagát. Amint ő az „élet kenyere” (Jn 6,35), aki több a mannánál (vö. 2Móz 16,35), ugyanúgy ő az „élet vize” (vö. Jel 22,1), aki minden csodavíznél többet, életkedvet, örök életet tud nekünk adni.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 4.1–10

„Ha ismernéd az Isten ajándékát…” Jn 4.1–10

1 Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – 

2 bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –, 

3 elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. 

4 Samárián kellett pedig átmennie, 

5 és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 

6 Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. 

7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! 

8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 

9 A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. 

10 Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(10) „Ha ismernéd az Isten ajándékát…” (Jn 4,1–10)

Ez a különlegesen jó vizet adó, híresen mély kút a hagyomány szerint Jákób ősatya kútja, akit a zsidók évszázados ellenségei, a samaritánusok is ősükként tiszteltek. 

E történelmi jelentőségű kút mellett várja Urunk tanítványait, akiket ennivalóért küldött a közeli városba. A tikkasztó hőségben érkező samáriai asszonyt meglepi, hogy a számára ismeretlen zsidó férfi vizet kér tőle. 

Ismerhette a zsidó mondást: „Aki a samaritánusok kenyerét eszi, olyan, mintha kutyahúst enne.” 

Azt is tudta: egy beszélgetés még nem tesz vallásilag tisztátalanná, a közös ivópohár használata viszont igen. Mégis, ez a kérő szó indítja el benne azt a gyógyító beszélgetést, amelynek során valódi istenismeretre és igaz önismeretre jut. 

Minden igazi élet ilyen Jézus-találkozásból születik: amikor átéljük, hogy Isten emberré lett Fia, a mindenség Ura kér valamit tőlünk. 

Talán csak egy korty vizet, mint egykor majd a Golgota keresztjén is teszi ezt (Jn 19,28). 

Ebből a királyi szabadságból még ez az asszony is megért valamit:

 „Te zsidó létedre tőlem kérsz inni?” (9). 

Milyen jó volna, ha az előttünk lévő új évben naponta járva életkutunkra, végezve feladatainkat mi is felismernénk, ki az, aki szól hozzánk, és kérnénk tőle Isten életadó ajándékát, az „élő vizet”!

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 3,22–36

„…ez az örömöm lett teljessé.” Jn 3,22–36

22 Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt. 

23 János is keresztelt Ainónban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. 

24 János ugyanis még nem volt börtönbe vetve. 

25 János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról. 

26 Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy. 

27 János így válaszolt: Semmit sem kaphat az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. 

28 Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. 

29 Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. 

30 Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. 

31 Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön, az felette van mindenkinek: 

32 arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. 

33 Aki befogadja bizonyságtételét, az pecsétet tesz arra, hogy Isten igaz. 

34 Mert akit Isten küldött, Isten beszédeit szólja, mert annak ő bőségesen adja a Lelket. 

35 Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. 

36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta.

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA

(29) „…ez az örömöm lett teljessé.” (Jn 3,22–36)

Keresztelő János befejezte küldetését. Neki vissza kell vonulnia, mert eljött az Isten Fia, a Messiás. Nem féltékeny, egészséges az identitása, nem akart többnek látszani, mint aki (1,19–22). 

Nem ő a Krisztus, nem is próféta, csak prófétának engedelmeskedő, a „kiáltó hang” (Ézs 40,3). Tömegek tódultak hozzá. Ítéletes prédikációitól megijedtek, féltek az emberek. 

Erővel és hitelesen hirdette a megtérést, és keresztelte a bűnbánókat a Jordánban. 

Amikor Jézussal találkozott, felismerte, és rámutatott, hogy ő az, akinek az útját készítette. 

Nem féltékeny, ez nem az Isten emberének a műfaja. 

„Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. 

Aki felülről jön, az felette van mindenkinek.” (30–31) Ismét az esküvő képét és hasonlatát hozza az evangélium: az öröm, amelyet János átél, a vőlegény barátjának a jutalma és öröme, aki készíti a menyegzőt, szervez, dolgozik, hogy minden rendben legyen. 

Ha készen áll a menyasszony, és eljön a vőlegény, itt az alkalom, hogy örüljünk. 

Betelt az idő, az üdvösség elkezdődik Jézus Krisztussal.  Tudunk-e hálával visszatekinteni arra, ami most múlik, és megköszönni, hogy velünk van és lesz az Úr?

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 3,1–21

„…egy éjjel elment Jézushoz…” Jn 3,1–21

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA
(2) „…egy éjjel elment Jézushoz…” (Jn 3,1–21)

Gazdag farizeus, görög műveltségű ember volt Nikodémus, titokban magánbeszélgetésre ment Jézushoz. Éjszaka lehet igazán nagy teológiai kérdésekről elmélkedni, súlyos, gyötrő, egzisztenciális gondjainkkal tépelődni, az elmúlással, halállal küzdeni, és ezeket Isten elé tárni. 

Jézus az evangélium legnagyobb összefoglalását adja neki az újjászületésről (3), hogy Krisztus megszületik, inkarnálódik bennünk is; a Szentlélek munkájáról (6–8), aki, mint a szél, láthatatlanul és kiszámíthatatlanul működik, és megújít.
S az evangélium közepét, a nagy kijelentést neki mondja: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (16).
Az ítéletet mi magunk mondjuk ki, vonjuk magunkra azzal, ha elutasítjuk Isten szeretetét.
Nem Isten kárhoztat, mi utasítjuk el őt. „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében” (18).
Valamit talán meg is értett Nikodémus, mert egyszer megkísérelte menteni Jézust, bár ez nem volt sikeres (7,51–52).
Azután a temetésére megy értékes kenettel, hogy arimátiai Józseffel együtt elvégezzék a sírba tételt (19,39). És mit értünk meg mi ezekből, Jézusból?

János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 2,13–25

„…tudta, hogy mi lakik az emberben.” Jn 2,13–25

13 Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. 

14 A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. 

15 Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, 

16 a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! 

17 Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” 18 A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? 

19 Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. 

20 Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? 21 Ő azonban testének templomáról beszélt. 

22 Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott. 

23 Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. 24 Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, 

25 és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA

(25) „…tudta, hogy mi lakik az emberben.” (Jn 2,13–25)

Jézus nem bízta magát rájuk (24), mégis szerette, tanította, megszánta, meggyógyította, megbocsátotta, fölvette, és hordozta a bűneiket (1,29), nem szállt le a keresztről, eltemették, szembejött velük, előttük ment. János az evangéliuma elejére teszi a templomtisztítás jelenetét. Ez lehetett Jézus első bemutatkozása, mivel élete folyamán többször járt Jeruzsálemben. Indulatos emberek dühük igazolására szívesen idézik a történetet, s különösen azt, hogy Jézus „kötélből korbácsot csinált” (15), és kiűzte az árusokat az állatokkal együtt. Csakhogy ez nem durva indulatkitörés, személyes harag, hanem a próféták fájdalma, a zsoltáros „féltő szeretete” Isten háza miatt (Zsolt 69,10), „…az én házamat imádság házának fogják majd nevezni minden nép számára!” (Ézs 56,7)

 „Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat?” (Jer 7,11) Reformációra szorulunk, testünk templomának, egyházunk templomainak a megtisztítására. 

A vallás biztonságőrei, a vezetők igazoltatják Jézust. Jelet kérnek tőle, mert a templomot csak a Messiás tisztíthatja meg. Jézus a saját testének a halálból feltámadását jelenti ki nekik. 

Ez lesz a jel. Nem értik. Az evangélista és a tanítványok értették, legalábbis utólag.

 Jézus feltámadása után visszaemlékeztek szava igazi értelmére (18–22).

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 2,1–12

„Nincs boruk.” Jn 2,1–12

1 A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja. 

2 Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. 

3 Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk. 

4 Mire Jézus azt mondta: Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám. 

5 Anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg! 

6 Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három metréta fért. 

7 Jézus így szólt hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig. 

8 Majd ezt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Ők pedig vittek. 

9 Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, 

10 és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort. 

11 Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne. 

12 Ezután lement Kapernaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA

(3) „Nincs boruk.” (Jn 2,1–12)

Vizünk van, borunk nincs. Ez az ember nyomorúsága és hiánya. Esküvőn is. 

Valamit hozunk magunkkal, de azt, amitől megszínesedik az ünnep és az arcunk, az igazi örömöt, azt Isten tudja csak megadni. Isten országát Jézus királyi menyegzőhöz hasonlítja, ahol van és lesz mindenből elég, betöltődik az ember éhsége és szomjúsága fizikai és lelki értelemben egyaránt. 

Jézus bora a mennyei öröm, a messiási kor hajnalára is utal (Ám 9,13–14). 

Nyilvánvalóan nem az alkoholmámoros evés-ivás, mulatozás mértéktelenségét ajánlja a kánai menyegző története, de nem is csupán elspiritualizált értelmét (Róm 14,17). 

Jézus eszik és iszik, nyilván táncol is a lakodalomban. „Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges, vámszedők és bűnösök barátja!” (Mt 11,19). 

Ez az egyetlen olyan csoda, amely nem egy beteg meggyógyítása vagy más nyomorúság, torzulás helyreállítása, mégis jel Istentől (11). Jézust meg kell hívni mindenhová, az esküvőre is! 

Ő együtt örül velünk, kisegít, amikor fogy az erőnk, a boldogságunk, a borunk. 

Ha vizünk még van, csak engedelmeskedni kell: „Bármit mond nektek, tegyétek meg!” (5), ha most értelmetlennek látszik is. Ő majd önt bele értelmet.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 1,35–51

„…te vagy az Isten Fia…” Jn 1,35–51

35. Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül;
36. És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!
37. És hallá őt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust.
38. Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik:
39. Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol?
40. Monda nékik: Jőjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra.
41. A kettő közül, a kik Jánostól ezt hallották és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.
42. Találkozék ez először a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi megmagyarázva azt teszi: Krisztus);
43. És vezeté őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kőszikla).
44. A következő napon Galileába akart menni Jézus; és találkozék Fileppel, és monda néki: Kövess engem!
45. Filep pedig Bethsaidából, az András és Péter városából való volt.
46. Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: A ki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.
47. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!
48. Látá Jézus Nátánaelt ő hozzá menni, és monda ő felőle: Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen.
49. Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: 

Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál.
50. Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!
51. Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? 

Nagyobbakat látsz majd ezeknél.
52. És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA

(49) „…te vagy az Isten Fia…” (Jn 1,35–51)

Megindult a mozgás, gyülekeztek a tanítványok. Maguktól is követni kezdték Jézust, és Keresztelő János felhívása és prédikációja is indíték volt. 

Még inkább az a belső igény, vágy, reménység, amely bennünk is föltámad: kell lennie valami többnek is, mint a látható-kézzelfogható világ, a karácsonyi ünneplős, esetleg kínos találkozások (attól függően, kinél hogyan működött a protokoll, és vannak-e igaz, szeretetteljes családi kapcsolatok). 

Karácsonykor különösen fáj, ha csak ételekkel teli asztal és díszített fa, kényszerű adok-kapok és felszínes társalgás folyik erről-arról, hogy kerüljük a veszekedést, ha lehet. 

Azt a többet keresnénk, amely Andrást és társát indította arra, hogy Jézus után menjenek (38). 

János tanítványai most már a Messiást akarták megtalálni és követni. 

A szinoptikusoknál Jézus hív el embereket, itt egymást szólítják. Mindkettő szükséges. 

A gyülekezet lényege, hogy missziót végez; minden meghívottnak szüksége van személyes találkozásra, beszélgetésre Jézussal. 

Akkor tudja megvallani, ami Nátánaél és Péter későbbi hitvallása (Mt 16,15; Jn 6,69), „te vagy az Isten Fia” (49). Amit később mások vallottak.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 1,19–34

„…látta, hogy Jézus hozzá jön” Jn 1,19–34

19 János így tett bizonyságot, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: Ki vagy te? 

20 Ő megvallotta, és nem tagadta. Ezt vallotta: Én nem a Krisztus vagyok. 

21 Erre megkérdezték tőle: Hát akkor? Te vagy Illés? Ő azt mondta: Nem az vagyok. – A próféta vagy? Így válaszolt: Nem. 

22 Ezt mondták tehát: Ki vagy? – hogy választ adhassunk azoknak, akik elküldtek minket: mit mondasz magadról? 

23 Erre ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját”, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta. 

24 A küldöttek között voltak farizeusok is, 

25 és ezek tovább kérdezték őt: Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta? 

26 János így válaszolt nekik: Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, 

27 aki utánam jön, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. 

28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. 

29 Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! 

30 Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 

31 Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt. 

32 Így tett erről bizonyságot János: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. 

33 Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: 

Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. 

34 Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA
(29) „…látta, hogy Jézus hozzá jön” (Jn 1,19–34)

Jézus jön hozzánk, ahogy Keresztelő Jánoshoz, a népéhez és az egész emberiséghez eljött. 

Nem a templomban, hanem Júdea pusztájában találkozunk vele először. 

A puszta az a hely, ahová időnként ki kell vonulni, elcsöndesedni, csak lenni. 

Ott találkozhatunk Istennel és önmagunkkal és Jézussal, akiről János azt mondja, hogy „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” 

Ő az Isten szolgája is (a szó az arám nyelvben szolgát is jelent), aki fájdalmainkat hordozza (Ézs 53,4–7). 

Az Egyiptomból kivonulás előtt a zsidó családoknak le kellett vágniuk egy bárányt, húsát el kellett fogyasztaniuk, vérét pedig az ajtófélfára kenniük. 

Ez mentette meg a népet az egyiptomiakat sújtó ítélettől, a tizedik csapástól (2Móz 12,6–7). 

Noha Keresztelő János azt vallotta magáról, ő nem próféta, mégis az. 

Hirdette ezzel, hogy Jézus, Isten szolgája azért jött, „hogy életét adja váltságul sokakért” (Mt 20, 28; Mk 10,45), mindenkiért. Jánosban nincs bizonytalankodás, mint a szinoptikusoknál: te vagy-e a Krisztus, vagy mást várjunk? (Mt 11,2–3). János felismerte őt, és alárendeli magát neki (27). 

A pusztában tisztábban lát az ember. Látta őt, és bizonyságot tett róla, hogy ő az Isten Fia (34). 

Isten jelentette ki neki.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 1,14:18

„💞Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el.,,

 Jn 1,14:17

14 Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. 

15 János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 

16 Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. 

17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. 

18 Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA

(14) „Az Ige testté lett” (Jn 1,14–18)

Az ajándékozó Isten új korszakot indított, odaadta az örök életet az embernek az Emberfiában, Jézus Krisztusban. 

Isten kilépett önmagából, hogy közösséget vállaljon az emberrel, és belépett közénk. 

A halhatatlan szellem, Isten Lelke nem égi magasságokba emelkedett, hanem vállalta az emberi test törékenységét. „Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” „…ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. 

Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék…” (Kol 1,17–19). 

Miért? – kérdezzük ámulva. Szeretetből. Mert így lesz mindenkié. Isten nem a kiváltságosoké, a szellemi beavatottaké, nem a törvény szorgalmas követőivé, nem is a makulátlan erkölcsű tökéleteseké. Isten elfogadta az emberi testet szállásként. 

Fogadjuk el mi is a magunkét, mert állandóan küzd bennünk a materiális és a spirituális. 

Test is vagyunk és lélek is, sőt Isten gyermekei lehetünk. 

A Láthatatlan beleöltözött egy zsidó újszülött kisfiú testébe, látták őt a követői, és szemlélték dicsőségét, aki telve volt Isten kegyelmével és igazságával – egyszerre mind a kettővel. 

Mégis azt hangsúlyozza, teljességéből kegyelmet halmoz kegyelemre (16).