💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 7,14–24

„Az én tanításom […] azé, aki elküldött engem.”Jn 7,14–24

14 Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett. 

15 A zsidók csodálkoztak ezen, és ezt kérdezték: Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta? 

16 Jézus így válaszolt nekik: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. 

17 Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok. 

18 Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és abban nincs hamisság. 

19 Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. 

Miért akartok engem megölni? 

20 A sokaság erre ezt mondta: Ördög van benned! Ki akar téged megölni? 

21 Jézus így válaszolt nekik: Egyetlen dolgot cselekedtem, és ti mindnyájan csodálkoztok rajta. 

22 Gondoljátok meg: a körülmetélkedést Mózes rendelte el nektek – nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van –, és szombaton is körülmetélitek az embert. 

23 Ha körülmetélitek az embert szombaton, hogy Mózes törvénye ne sérüljön, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton? 

24 Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet!

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(16) „Az én tanításom […] azé, aki elküldött engem.” (Jn 7,14–24)

Urunk a templomi tanításában kételkedők kérdésére válaszol: „Honnan van mindaz, amit tanítasz?”. Isteni eredetű-e, vagy te találtad ki? Más formában, de ma is ugyanezt kérdezi Jézustól a világ. 

Hit és kételkedés ugyanis szorosan összefügg, a hit utcájának elején gyakran a kételkedés áll. 

Jézus elfogadja a kérdezés jogosultságát, sőt, válaszol kérdéseinkre. 

Az pedig már a kérdező dolga, hogy mit kezd válaszával. 

Ő azt mondja: nem elméletekkel, mennyei kinyilatkoztatásokkal lehet a kételkedést csillapítani, 

hanem a hétköznapok tapasztalatával: 

„Ha valaki kész cselekedni Isten akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy tőle való-e” (17). 

Az ő akaratának cselekvése pedig azzal kezdődik, hogy megkérdezzük: 

„Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” 

Ha minden cselekvésünk kezdetén az Istenre figyelésünk áll, akkor nem a „saját dicsőségünket” keressük (18), nem avatjuk saját akaratunkat, tetteinket szentté.

Ha így gondolkodnának Jézus hallgatói, és értenék Isten akaratát, akkor nem keresnék őt halálra, 

mert – úgymond – gyógyításával megszegte a szombat törvényét. 

Isten törvénye nem „okoskodásra” adatott, hanem az ő jóságának, gyógyító hatalmának bemutatására. 

Adj, Uram, engedelmes szívet, hogy ma is lássam, és cselekedjem akaratodat.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 7,1–13

„… az én időm még nem jött el.” Jn 7,1–13

1 Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában maradni, mivel a zsidók meg akarták ölni. 

2 Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátrak ünnepe. 

3 Testvérei ekkor ezt mondták neki: Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a tetteidet, amelyeket cselekszel! 

4 Mert senki sem cselekszik titokban, ha ismertségre törekszik. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt! 

5 Mert a testvérei sem hittek benne. 

6 Jézus pedig így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. 

7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak. 

8 Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el. 

9 Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában. 

10 Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem titokban. 

11 A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: Hol van ő? 

12 És sokat suttogtak róla a tömegben: némelyek azt mondták róla, hogy jó ember, mások viszont azt, hogy nem az, sőt félrevezeti a népet. 13 De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a zsidóktól.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(8) „… az én időm még nem jött el.” (Jn 7,1–13)

Emberileg nézve nemigen értjük, hogy Urunk miért titokban megy fel Jeruzsálembe, a lombsátrak ünnepére. Hiszen az ünnep második felében nyilvánosan tanít majd a templomban (14). 

Nem mondott volna igazat? Nem erről van szó. Isten Fiát nyilván nem kényszeríthetik még testvérei sem, különösen akkor nem, ha csak sikeres csodatevőként szeretnék őt látni Jeruzsálemben. 

Szavuk nem a hit szava. Urunk ismeri az Istentől rendelt időket és alkalmakat, nem igazodik emberi szempontokhoz. Az ünnepen való rejtett jelenléte azonban lehetőség arra, hogy a mellette vagy ellene szóló véleményeket a suttogó propaganda megfogalmazza. 

Ez nem nyilvános vita, hiszen az emberek „félnek” véleményük mellett kiállni (13). 

Tanulságos látni, miként vélekednek Jézusról. Vannak, akik érdeklődnek iránta, és „keresik őt” (11), vannak, akik „jó embernek” mondják (12), mások „a nép félrevezetőjének” (12) tartják. 

Változott-e világunk kétezer év óta? 

A keresztyénség nem kerekasztal-beszélgetés vagy vitanap Jézusról, hanem félelem nélküli bizonyságtétel a világ Megváltójáról, hogy akik keresik őt, azoknak segítséget jelentsen hitvallásunk. „A szeretetben nincsen félelem” (1Jn 4,18).

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 6,66–71

„Örök élet beszéde van nálad.” Jn 6,66–71

66 Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. 

67 Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? 

68 Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. 

69 És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje. 

70 Jézus így válaszolt nekik: Vajon nem én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? 

Egyikőtök mégis ördög. 71 Júdás Iskáriótesre, Simon fiára értette ezt, mert ez akarta őt elárulni, 

egy a tizenkettő közül.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(68) „Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,66–71)

A „kemény” beszédről kialakult vita miatt sokan kiváltak a tanítványi körből. 

Ez a kilépési hullám áll Urunknak a 12 tanítványhoz intézett kérdése mögött:

 „Vajon ti is el akartok menni?” (67). 

Péter, a tizenkettő nevében is, először ellenkérdéssel, majd hitvallással válaszol:

 „Uram, kihez mehetnénk?” Ha téged elhagynánk, ez kilátástalan visszalépést jelentene számunkra, mert egyedül nálad van az „örök élet beszéde”. 

De mi már „hisszük és tudjuk” is, hogy kicsoda vagy: „az Istennek Szentje” (69).

 „Hit és tudás”, ebben a felcserélhetetlen sorrendben, minden Istenről való beszéd alapvető foglalata. Világunkban úgy bízunk meg valakiben, hogy előbb megismerjük őt, Isten világában ez fordítva van. Minden tudomány hitünk szolgálatában állhat, és segíthet abban, hogy hit és tudás elválaszthatatlanul, mégis elegyítetlenül álljon egymás mellett. Így maradhat meg a hit hitnek. 

E gyönyörű hitvallásnak mintegy ellentéte Júdás számunkra érthetetlen árulása (70k). 

Urunk választotta őt tanítványul, tudta mire készül, isteni irgalmával mégis maga mellett hordozta. Mindez azt jelenti, hogy az isteni kiválasztás nem zárja ki emberi felelősségünket. 

Ezért kérdezi Urunk tőlünk is: „Vajon ti is el akartok menni?”.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 6.60–65,

„… azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.”Jn 6,60–65

60 Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?
61 Mivel pedig Jézus jól tudta, hogy ezért zúgolódnak a tanítványai, így szólt hozzájuk: 

Ez megbotránkoztat titeket?
62 Mi lesz, ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?
63 A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.
64 De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.
65 És így folytatta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(63) „… azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.” (Jn 6,60–65)
Még a tanítványok közül sem érti mindenki Jézus beszédét, „kemény”, azaz megbotránkoztató beszédnek tartják.
A „testének evéséről” és „vérének ivásáról” mondott szava azonban „Lélek és élet” (63), azaz életadó Lélek. Őt „enni és inni” azt jelenti: őt szavaival és tetteivel, mint testté lett Igét (1,14) egészen befogadni. Aki csak kenyeret akar kapni tőle, nem képes erre.
Urunk viszont új, örök életet ad, amelynek régi életünk mindig ellenáll.
Az élet Igéje éppen ebben az „ó emberi” életünkben kíván gyökeret verni, ahogyan Pál is mondja: „azt az életet […], amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem” (Gal 2,20).
Így lesz Urunk életet adó eledellé a világ számára, és így állhat helyre az Isten és ember között megszakadt kapcsolat, hogy átmehessünk a halálból az életbe.
Mindezt a földi ember csak a hit szemével láthatja, vagyis csak azok, akiknek ezt a látást a mennyei Atya megadta.
Néhányan még a tanítványi körből sem tudják Urunk szavait elfogadni, és talán a látszatvalóságok világába menekülnek.
Milyen kár, hogy már az első keresztyén közösségben is vitát vált ki az egységet szolgáló szent vacsora. Becsüljük meg közösségünket Krisztussal és egymással.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 6,52–59

„… az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.” Jn 6,52–59

52 A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül? 

53 Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. 

54 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. 

55 Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. 

56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. 

57 Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. 

58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké. 

59 Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(55) „… az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.” (Jn 6,52–59)

Zsidó fül számára megbotránkoztató Jézus szava „testének evéséről” és „vérének ivásáról”, mert azok elsődleges, leszűkített jelentését ismerik csak. De amint egy csecsemő sem abból él csupán, hogy többször megetetik, hanem abból, hogy édesanyja ölébe veszi, szívéhez szorítja, úgy az úrvacsora lényege sem az „evés” és az „ivás”, hanem a Krisztussal való közösségünk. 

S miként az idős ember sem abból él csupán, hogy naponta háromszor ennivalót kap, hanem a vele való beszélgetésből, gondoskodásból, úgy vállal az Emberfia is közösséget velünk. 

Szava, velünk való közössége számunkra az örök élet kenyere. 

Az örök élet kenyere csak Jézus lehet. Ő azért szállt alá a földre, hogy velünk legyen, önmagunktól is elidegenedett emberekkel. Az örök élet Jézus által „akadálymentesített” együttlét Istennel, itt, e földön és a mennyei világban.

Urunk önmagát kenyérként értelmezi: minden szava, tette, egész élete, megváltó halála és feltámadása létszükséglet, mint a mindennapi kenyér. 

Árvaságunkban, társtalanságunkban üdvösséges közösségre hív, hogy az úrvacsora szent jegyeiben megérezzünk valamit a ránk váró mennyei világ jó ízéből. „Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr!” (Zsolt 34,9)

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 6,41–51

„💞Nem Jézus ez, József fia…?” Jn 6,41–51

41 A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt le. 

42 És azt kérdezték: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le? 

43 Jézus így válaszolt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között! 

44 Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. 

45 Meg van írva a prófétáknál: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön. 

46 Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. 

47 Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van. 

48 Én vagyok az élet kenyere. 

49 Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. 

50 De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. 

51 Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(42) „Nem Jézus ez, József fia…?” (Jn 6,41–51)

Jézus Urunk mennyei eredete kezdettől fogva vita tárgya. Hallgatói közül többen is ismerték őt, a „József fiát”, megbotránkoznak tehát azon, hogy földi ember mennyből alászállónak mondja magát (42). A pusztai vándorlás népére emlékeztető „zúgolódásuk” (2Móz 16,2kk; 1Kor 10,10) nyilvánvaló hitetlenségük jele. Csak a földi embert képesek Jézusban látni, de azt a mennyei küldöttet nem, aki kezdettől fogva a mennyei Atyánál volt, és az ő szívéből szállt alá. 

Mi a Jézussal való találkozásban tapasztalhatjuk meg Isten vonzó szeretetének hatalmát (44). 

Az ő munkamódszere nem a kényszerítés, hanem a vonzás, azaz a szeretet (vö. Hós 2,21k; 11,1.4; Jer 31,3). 

Így teljesedik be a hívőben az ősi prófétai ígéret: mindnyájan Istentől tanítottak lesznek (Ézs 54,43), mivel az a Krisztus közvetíti számukra az Atyát, akit egyedül ő látott.

A manna a pusztai nemzedék életben maradását szolgálta, de földből való volt, nem védett a haláltól. 

A testi meghalást a mennyei kenyér sem szünteti meg, de Jézus, az élet kenyere megvéd minket az örök haláltól (47–49). 

Odaáldozza önmagát a kereszten, és üdvösséget ad az egész világnak (51) azzal, hogy közösséget teremt e földi világban, és örök életet ad az eljövendőben. 

Örökkévalóságot csak az adhat, aki a mennyei világból száll alá.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 6,35–40

„Én vagyok az életnek kenyere…” Jn 6,35–40

35 Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. 

36 De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. 

37 Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; 

38 mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. 

39 Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. 

40 Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(35) „Én vagyok az életnek kenyere…” (Jn 6,35–40)

A sokaság kenyérkérésében (34) ott szunnyad a csillapíthatatlan élni akarás vágya, még ha nem értik is egészen, miféle kenyérről beszél Jézus. Urunk szava azonban minden kétséget eloszlat:

 „Én vagyok az élet kenyere” (35). 

Ő valójában nem a nép számára adott manna, hanem – Mózesen túllépve – „életkenyér” az egész világ számára. Ezért szól hívása minden benne hívőnek: aki hozzá megy és benne hisz, nem éhezik és nem szomjazik meg soha (35). 

Múlttá lesz a hiány világa, olyan valósággá, amelynek nincs többé életpusztító ereje. 

Hallgatói most is csak testi igényeik kielégítésére gondolnak. 

Hiába látták Jézust, mégsem hisznek benne. De a Jézusba vetett hit nem is emberi lehetőség kérdése, hanem kizárólagosan a mennyei Atya ajándéka (37). Akiket ő Jézusnak adott, azok mennek hozzá. 

Itt nem segít érdem, protekció, ügyeskedés (vö. 28.29), csak az számít, be vagyunk-e írva az élet könyvébe. Nagy titok ez, mivel Isten nem engedi meg senki emberfiának, hogy belelásson az ő „feljegyzéseibe”. Az ő akarata az, hogy Urunk az övéit megőrizze az örök életre. 

Gondoskodó szeretete így ölel át időt és örökkévalóságot (40). 

A Heidelbergi Kátéval valljuk: szent gyülekezetének „én is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok” (54. kérdés-felelet).

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 6,28–34

„…az Isten kenyere a mennyből száll le…” Jn 6,28–34

28 Ekkor megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? 

29 Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. 

30 Erre megkérdezték tőle: És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? 

Mit cselekszel? 

31 Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: „Mennyei kenyeret adott nekik enni.” 

32 Jézus pedig így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. 

33 Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. 

34 Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(33) „…az Isten kenyere a mennyből száll le…” (Jn 6,28–34)

Örök emberi kísértésünk, hogy Isten jótetszését cselekedetekkel akarjuk elérni. Jézus helyreigazítja az őt kereső sokaságot: az örök életre nem emberi fáradozás útján jutunk el. 

Egyetlen dolgunk az, hogy higgyünk abban, akit ő küldött e világba. 

Vagyis Istennek azt az ajándékát kell elfogadnunk, amelyet ő Jézus Krisztusban ajándékozott nekünk. Jézus az örök életre megmaradó „eledel”. 

Így forr eggyé őbenne az ajándékozó és az ajándék. Isten őt igazolta pecsétjével (27), a mi feladatunk pedig a benne való hit (29). A kockázatot vállalni nem merő hitnek bizonyító jelre van szüksége. 

Így kéri a sokaság Jézust, adjon olyan egyértelmű jelet, mint amilyet Mózes adott népének a pusztában az égből aláhulló manna csodájával (2Móz 16,4.13–15). 

Urunk válasza a múltból a jelenre irányítja a figyelmet, a csodák világából arra a valóságra, amely „életet ad a világnak” (33). 

Nemrég ő táplálta földi kenyérrel az ötezer embert, a pusztai mannát sem Mózes, hanem Isten adta, amint ő adja „az igazi mennyei kenyeret” is (32), amely a mennyből száll le. 

E szép hármasságból látszik: a manna csupán az ősidőkből felénk mutató előképe az igazi kenyérnek. Aki „Isten kenyeréből” él, nincs szüksége jelre. Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!