💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥

„...ez a mi fiunk, és vakon született…” Jn 9,18–23

18 A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, 19 és meg nem kérdezték tőlük: A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? 

Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát? 

20 Szülei pedig így válaszoltak: Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és vakon született, 

21 de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról. 

22 Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. 23 Ezért mondták a szülei: 

Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg!

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(20) „...ez a mi fiunk, és vakon született…” (Jn 9,18–23)

Történetünk nyitánya, a gyógyítás a tehetetlenek és a cselekvők közötti feszültségre mutatott rá, a második szakasz az előbbiek vallásoskodásáról rántotta le a leplet. A harmadik, a szülők tanúságtétele, megrázó. 

De a legtragikusabb a kérdés: a farizeusok azt sem hiszik el, ami a tulajdon szemük előtt történt. 

Látnak egy embert, aki vak volt, születésétől fogva, és látóvá lett. Ők ezt nem hiszik el. 

Mintha a Feltámadottal találkozó Tamás története villanna fel (20,24–29): a hitetlenség gátja vakká tesz. Aki azonban nem hiszi el a szeme előtt végbemenő csodát, elveszti a hálaadás lehetőségét is. 

Így távolodnak el minden kor farizeusai a rácsodálkozás képességétől, végül az ilyen ember számára se csoda, se isteni ajándék nem létezik többé. 

A felfuvalkodott bölcs, aki azt hiszi, kijelölheti Isten mozgásterét, valójában mindent elvesztett, a gyümölcsbe harapó Ádámhoz hasonlít leginkább: azt hiszi, most jutott valaminek a birtokába, pedig csak az derül ki, ő bizony meztelen, mint a mesebeli király. 

Az ilyen ember arra is képtelenné válik, hogy kimondja a szükség idején: Uram! 

Tégy velünk csodát! Vigyázzunk és imádkozzunk: ide ne süllyedjünk soha.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥

„Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.”  Jn 9,13–17

13 Ezt az embert, aki nemrég még vak volt, a farizeusok elé vezették. 

14 Az a nap pedig szombat volt, amelyen Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta annak az embernek a szemét. 

15 A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok. 

16 Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot. Mások így szóltak: Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket? 

És meghasonlás támadt köztük. 17 Ezért ismét a vakhoz fordultak: Te mit mondasz róla? 

Hiszen a te szemedet nyitotta meg. Ő ezt felelte: Próféta.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(16) „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” (Jn 9,13–17)

Ez a néhány sor nem csak a régenvolt farizeusok felett mond ítéletet, itt az emberi szűk látómező és Isten szabadító szeretete közötti mérhetetlen távolság válik kitapinthatóvá. 

Bűnt követett el Jézus, akit máris prófétának kiáltott ki a meggyógyított vak, vagy sosem látott csodát tett? 

Ráadásul egy csoda nem bizonyít semmit, lehet „csak próbára tesz […] az Úr […], hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket” (5Móz 13,4). 

Fontos figyelmeztetés ez, nem kell rögtön megvetően tekintenünk Jézus ellenfeleire fenntartásaik miatt. 

Mégis, maga a törvény mond felettük ítéletet, mivel ez a tétel csak abban az esetben igaz, 

ha a próféta, álomlátó az Úrtól akar eltéríteni. Jézus viszont minden mozdulatával, 

tettével és mondatával az Úr dicsőségét hirdette. Nem a csoda a döntő. Nem is a gyógyulás. 

A gyógyítás Istenre, az ő feltétel nélküli irgalmára mutat: ezt kellett volna felismerni. 

Ehhez viszont Istenre kell függeszteni a tekintetet, és félre kell tenni a leegyszerűsítő, 

csodát már nem ismerő világlátást. Isten mindig az elképzeléseink felett áll.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 9,1–12

„Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.”
Jn 9,1–12

1 Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. 

2 Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született? 

3 Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. 

4 Nekünk, amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. 

Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 

5 Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. 

6 Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, 

7 majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában – ami azt jelenti: küldött. 

Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. 

8 A szomszédok pedig és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: 

Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni? 

9 Egyesek azt mondták, hogy ő az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. 

De ő kijelentette: Én vagyok az. 

10 Erre ezt kérdezték tőle: Akkor hogyan nyílt meg a szemed? 

11 Ő így válaszolt: Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok. 

12 Megkérdezték tőle: Hol van az az ember? Nem tudom – felelte.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(11) „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: 

Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.” (Jn 9,1–12)

A vak meggyógyításának történetében két embertípus áll egymással szemben. 

Az első nem meglepő: a testi szenvedés előtt meghódoló vélekedés ez, azon mereng, minek a következménye, ami történt. Miért vak a vakon született? 

Rejtélyes az ok, de valami véteknek biztosan kell lennie a háttérben, mondják ők – Isten ugyanis jó, nem büntet ok nélkül. 

Mennyire ismerjük a sopánkodókat, akik még a hit köntösébe is öltöztetik tehetetlenségüket! 

Közülük valók azok, akik talán még dobtak is valamit a vak koldusnak, bizonyítandó, bennük megvan az elvárható szánalom. Jézus azonban más úton indult el. 

Nem a tünettel foglalkozott, nem is az okokat boncolgatta, hanem cselekedett, megérintette a beteg testet. 

Ezt a magatartást kell követnünk nekünk is, csak így engedelmeskedhetünk az apostolok kiküldésekor adott egyértelmű parancsnak: „Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket!” (Mt 10,8) 

Nem az okokat kell fürkésznünk, meghódolva a testi gyötrelem előtt, hanem részt kell vállalnunk Isten gyógyító munkájában, bizonyságot téve a világ világosságáról! 

A cselekvők közé kell tartoznunk, nem letéve a fegyvert a halál erői előtt.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥

„Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak…” Jn 8,48–59

48 Azután így szóltak hozzá a zsidók: Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned? 

49 Jézus így válaszolt: Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti mégis gyaláztok engem. 

50 Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond. 

51 Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha. 

52 A zsidók ezt mondták neki: Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha. 

53 Csak nem vagy nagyobb atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt?

 A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat? 

54 Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, 

55 pedig nem ismeritek őt, én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék, de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. 

56 Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is. 

57 A zsidók erre ezt mondták neki: Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot? 

58 Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok. 

59 Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(52) „Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak…” (Jn 8,48–59)

Ábrahám meghalt. Súlyos igazság, bár nem Jézus, hanem ellenfelei mondják ki e kemény tőmondatot. Meghalt, tehát ő múlt idő immár, és ez az, amire Jézus nem mondhat igent. 

Ugyanez vonatkozik a prófétákra, akik valamennyien Isten igazságát hirdették. 

Legtöbbjüket ezért közmegvetés övezte, némelyikük mártírsorsra jutott – meghaltak ők is. 

Látszólag nincs helye további vitának, de ez a valóság vékonyka szelete csupán. 

A kérdés, amelyik nekünk szól, így hangzik: mi maradt számotokra belőlük? 

Meghallod a próféta feddő szavát, az általa hirdetett igazság igéit? Érted, hogy rólad és neked szól a megtérésre hívó Jeremiás, és nem csupán a régiek bűnére emlékeztet? 

Vártad a Mikeás-jövendölte betlehemi gyermeket? Kész lennél elindulni az ismeretlenbe, az Úr egyetlen ígéretébe kapaszkodva, mint Ábrahám? 

Ha e kérdésekre a válasz nem, akkor igazat adsz Jézus ellenfeleinek. 

Akkor Ábrahám és a próféták valóban meghaltak. Számodra is. Jézus tudta, hogy élnek. 

Ellenfelei azt hitték, aki ismeri az Írást, ismeri Istent. Az evangélium, a magyar fordításban észrevehetetlen módon, a görög kifejezések váltogatásával fejezi ki (55): a tudás nem feltétlenül jelent ismeretet, belátást, megértést; és még kevésbé ráhagyatkozást, hitet, életet.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥

„Miért nem értitek az én beszédemet?” Jn 8,37–47

37 Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de ti meg akartok ölni, mert az én igémnek nincs helye bennetek. 

38 Én azt mondom, amit az én Atyámnál láttam, és ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok. 

39 Ezt mondták neki: A mi atyánk Ábrahám. Jézus így szólt hozzájuk: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. 

40 De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Istentől hallottam: Ábrahám ezt nem tette volna. 

41 Ti ugyanazt cselekszitek, amit atyátok. Ezt mondták neki: Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, az Isten. 

42 Jézus így szólt hozzájuk: Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem. 

43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet. 

44 Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. 

45 Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. 

46 Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? 

47 Aki Istentől van, hallja Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem Istentől valók vagytok.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(43) „Miért nem értitek az én beszédemet?” (Jn 8,37–47)

Gyilkos ördögfajzatok vagytok! Jézus szavai keményen sújtanak le. 

Nem is teljesen világos, kiknek mondja ezt, hisz néhány mondattal korábban az evangélium szerint olyan zsidókkal beszélgetett, akik „hittek benne” (31, vö. 48), itt viszont már nyoma sincs szimpátiának. 

E sorok elmérgesedő vitát tükröznek, és mintha ez alkalommal Jézus nem csillapítaná, hanem fokozná a feszültséget. Ez is érthető: aki érzi maga körül a tapintható gyilkos indulatot

 (37), ritkán marad higgadt. Jönnek a régi vádak, a pletykák, a „hisz mindenki tudja”-féle mondatok, „Jézus paráznaság gyermeke, jobban tenné, ha inkább meghúzná magát”. 

Na igen. Amikor elfogynak az érvek, következik a legdicstelenebb emberi kommunikációs fogás: még mindig be lehet feketíteni az illetőt. 

Aki megélte, tudja. Ez ellen nem védekezhet senki. 

De mi volt Jézus igehirdetésében annyira elfogadhatatlan? 

Itt elhangzik egy mondat: „nem magamtól jöttem, hanem ő [vagyis Isten] küldött engem” 

(42); ez azóta is sérti a hátat fordítók fülét, de mindmáig megerősíti azokat, akik be akarják fogadni Jézus szavait. 

Ha ez igaz, márpedig igaz, akkor a legbölcsebben megfogalmazott érveknek sincs jelentőségük többé.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 8,30–36

„…megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” Jn 8,30–36

30 Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne. 

31 Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; 

32 megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. 

33 Ők ezt kérdezték tőle: Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek. Hogyan mondhatod hát: Szabadok lesztek? 

34 Jézus így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. 35 A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. 

36 Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(32) „…megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (Jn 8,30–36)

Hit, Ábrahám, igazság, bűn, szabadság. Mintha egy osztályterembe ülnénk be átismételni a keresztyén hit néhány alappillérét. Jézus ez alkalommal olyanokhoz szólt, akik hittek benne; hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ilyenek mindig voltak és vannak. 

Nézzük a körülöttünk lévő, gyilkos indulatokkal teli világot, és azt érezzük, nincs senki, aki a legkisebb nyitottságot mutatná Jézus iránt. 

Ő beszél, minden szava bátorítás, ha megismered az igazságot, megtanulod, mi az igazi szabadság. 

Ami ezen túl van, részletkérdés. Először azonban fel kell ismerni: 

Jézus valóban Istentől jött, mert ha ez igaz, minden lehetséges. Ha ez így van, akkor Isten megtörte a bűn-büntetés ciklusát. 

Ha ez így van, akkor az embert a kríziseiben megbénító tehetetlenségnek örökre búcsút inthetünk. 

Ha ezt hisszük, ki kell lépnünk a képzeletbeli osztályteremből. 

Az igazi tanítvány az igazság ismerője lett, aki ezzel a felszabadító erővel indul tovább. 

Az ilyen ember a zsoltárossal együtt mondja: „igazságod szerint járok-kelek” (Zsolt 26,3), akkor is, ha épp ártatlanságát kellene bizonygatnia. 

Az igazság ismerője nem emberek, hanem Isten előtt vallja meg ártatlanságát. 

Nem az emberek megértését keresi; ha Isten igent mond rá, neki elég. Mert ő is igent mondott Istenre.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 8,21–29

„...Ki vagy te? […] Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat.” Jn 8,21–29

21 Majd Jézus ismét szólt hozzájuk: Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de meghaltok bűnötökben: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. 

22 Erre ezt mondták a zsidók: Csak nem akarja megölni magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek? 

23 Ő így folytatta: Ti lentről valók vagytok, én pedig fentről való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. 

24 Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben. 

25 Megkérdezték tehát tőle: Ki vagy te? Jézus így válaszolt nekik: Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat. 

26 Sok mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek, de igaz az, aki elküldött engem, és én azt mondom a világban, amit tőle hallottam. 

27 Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik. 

28 Jézus tehát ezt mondta: Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem. 

29 És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(25) „...Ki vagy te? […] Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat.” (Jn 8,21–29)

A legnehezebben megválaszolható kérdés hangzik itt el: ki vagy te, Jézus? Meg nem értés felhője vette és veszi körül őt, és minket is, akiket Krisztusról neveznek keresztyénnek.

 „Ki ez a furcsa zsidó?” – kérdezte két évezrede, aki látta, hallotta. 

Nem tanult rabbi, mégis úgy szól, mint akinek hatalma van. Tisztán magyarázza a Tórát, a prófétákat; ha megjelenik, betegek gyógyulnak, sőt halottak támadnak fel!

 „Ki ez a furcsa zsidó?” – hangzott talán az értetlenkedő római katonák között is, akik röhögve osztoztak ruháin, és taszigálták a tövissel koronázottat az ítéletvégrehajtás helye felé. 

„Ki ez a furcsa zsidó?” – suttogta talán néhány főpap vagy előkelőség, amikor elmerengett néhány percre, hogy talán mégis megkönyörül Isten Izráelen egy szép napon, és kiderül, nem volt hiábavaló a sok várakozás.

 „Ki ez a furcsa zsidó?” – nézett maga elé Zákeus egy napon, a kisember, aki fára mászott, mert látni akarta, Jézus pedig néhány óra alatt puszta jelenlétével embert csinált belőle (Lk 19). 

„Ki volt ez a furcsa zsidó?” – nézte néhány csüggedt zarándok a kereszten függő testet nagypénteken. Ők talán arra gondoltak, ha visszaemlékeztek a Jeruzsálembe érkező Jézusra: már majdnem elhittük.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 8,12–20

„...még nem jött el az ő órája.” Jn 8,12–20

12 Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. 

13 A farizeusok ekkor ezt mondták neki: Te önmagadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz. 14 Jézus így válaszolt nekik: Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek. 

15 Ti test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki felett. 

16 De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem. 

17 A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz. 

18 Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem. 

19 Erre megkérdezték tőle: Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. 

20 Mindezeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.

AZ IGE MELLETT – HODOSSY-TAKÁCS ELŐD IGEMAGYARÁZATA

(20) „...még nem jött el az ő órája.” (Jn 8,12–20)

Jézus viták kereszttüzében találta magát. A farizeusok nem tudtak mit kezdeni kijelentéseivel, ráadásul megkérdőjelezte vitapartnerei ítélkezési gyakorlatának alapjait is. 

Ellenfelei nem ismerik az Atyát, mondja Jézus, aki egyébként is mellette tanúskodik! Ilyesmiért nem sokkal később majdnem meglincselték őt, de ekkor még a szavak szintjén maradt a feszültség. 

Ez a vita merőben elméleti, voltaképp egyszerű hitelességi kérdés körül forog: megvédhetné-e Jézus magát, ha perre kerülne sor vele szemben? 

Az ellenfelek véleménye: nem, mert senki nem tanúskodna mellette. 

Jézus viszont ezeket az érveket ellenük fordítja, a Tóra ugyanis egyértelmű: az ítéletek meghozatalához legalább két tanú egybehangzó állítására van szükség (5Móz 17,6; 19,15). 

Márpedig, hangzik a jézusi érvelés, amit ő mond, az valójában nem csak egy, hozzá kell számolni Isten tanúságtételét is! Jézus minden messiási tettében maga az Atya igazolta a Fiút, legyen szó gyógyításról vagy borcsodáról (5,1–9; 2,1–11). 

Amikor Jézus a kánai menyegzőn borrá változtatta a vizet, amikor feltámasztotta a kapernaumi tisztviselő gyermekét, egyaránt Istenre mutató jeleket hajtott végre (2,11; 4,54), nyilvánvalóvá téve: ő valóban a várva várt Messiás. 

A jelet azonban csak az érti, akiben van legalább minimális nyitottság.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 8,1–11

„…te mit mondasz?” Jn 8,1–11

1 Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. 

2 De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. 

3 Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, 

4 és így szóltak Jézushoz: Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. 

5 Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz? 

6 Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. 

7 Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. 

8 És lehajolva tovább írt a földre. 

9 Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken. Egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. 

10 Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? 

11 Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(5) „…te mit mondasz?” (Jn 8,1–11)

Az ismert történetben a farizeusok csapdát kívánnak állítani Urunknak, ezért egy házasságtörésen rajtakapott asszonyt visznek hozzá. A törvény szerint a házasságtörés büntetése halál (5Móz 22,22). Vajon miként ítél ez esetben Jézus? Mert ha nem ítéli el az asszonyt, ki ítélhet el bárkit is? 

Urunk kérdezhetné a vádlóktól: hol van az ugyancsak halállal sújtandó vétkes férfi. 

Ehelyett csak ennyit mond: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (7) 

Ekkor a vádlók mind eloldalognak. Ez jelzi: ők is rászorulnának a kegyelemre. 

Csak az asszony maradt ott Jézussal – és a sokaság (9). 

Közömbös Krisztus-közelségükkel talán rosszabbak a farizeusoknál. 

A vádlók helyén viszont ott áll ez az asszony. Neki szól Urunk felszabadító üzenete: többé ne vétkezz, kezdj új életet! Nem a bűnt tagadja, hanem a megoldhatatlan élethelyzetben vergődő embernek ad új lehetőséget. A házasságtörés büntethetősége törvényeinkből mára eltűnt, de nem veszítette érvényét Urunk szava. Mivel Isten előtt felelősséggel tartozunk tetteinkért, nem élhetünk soha mások kárára. Védd azt, amin Isten áldása van!

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 7,40–53

„…Galileából nem támad próféta.” Jn 7,40–53

40 A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: Valóban ő a próféta. 

41 Mások így szóltak: Ő a Krisztus. Többen pedig ezt mondták: Csak nem Galileából jön el a Krisztus? 42 Nem azt mondta-e az Írás, hogy a Krisztus Dávid magvából és Betlehemből jön el, abból a faluból, ahol Dávid élt? 43 Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban: 

44 némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét. 

45 A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: Miért nem hoztátok ide? 

46 A szolgák így feleltek: Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő. 

47 A farizeusok ezt mondták nekik: Titeket is megtévesztett? 

48 Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? 49 De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott! 

50 Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk: 

51 Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett? 

52 Azok pedig így válaszoltak neki: Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta. 53 Ezután mindenki hazament.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(52) „…Galileából nem támad próféta.” (Jn 7,40–53)

Jézus személye és az élő vízről mondott szava ismételten meghasonlást támaszt hallgatóságában. Némelyek szerint nem lehet Isten küldötte, mert a Messiásnak Betlehemből kell jönnie (42–43), ő pedig Galileából érkezik. Ám az emberek csak a féligazságot ismerik, mert Jézus Galileából jött ugyan, de Betlehemben született. Fontosabb az, hogy az Atyától jött közénk (7,28). 

Isten népének korabeli vezetői (a főpapok és a farizeusok) megvető gőggel mondanak véleményt az üres kézzel visszatérő szolgákról (45) és saját népükről: csak a törvényt nem ismerő, tanulatlan ember hisz Jézusban (47–49). Nikodémus viszont, a farizeusok vezető embere (3,1), éppen a törvényből bizonyítja nekik: akiről nincs pontos ismeretünk, arról nem szabad így véleményt formálni. 

És bár társai arra utalnak, hogy Galileából nem jöhet próféta (51), mégis kivétel Jónás próféta (2Kir 14,25), akinek „jeléről” Urunk éppen önmagával kapcsolatosan beszélt (Mt 16,4; Lk 11,29kk). 

Sokszor a tudatlanságunk vagy éppen farizeusi okoskodásunk, a magunk alkotta Krisztus-kép az akadálya annak, hogy felismerjük Jézusban Urunkat és Megváltónkat. 

Hadd váljék Nikodémus magatartása is Jézus felé mutató jellé (vö. 19,39kk)!

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 7,37–39

„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” Jn 7,37–39

37 Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! 

38 Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.

39 Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(37) „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” (Jn 7,37–39)

Az „ünnep utolsó nagy napja” (a lombsátrak ünnepének 7. napja) nagyszerű hátteret ad Urunk „élő vízről” mondott szavainak. 

E nagy örömünnepen (5Móz 16,14) Isten népe hálát adott a betakarított gyümölcstermésért, a főpap pedig, emlékeztetve a pusztai vándorlás vizet adó csodás sziklájára (2Móz 17), a templomhegy alatti Siloám-forrásból jelképes szertartáson merített vízzel megöntözte az égőáldozati oltárt. 

Így kért esőáldást népe nevében a következő évre. 

E mozzanathoz fűzi Urunk hívogató szavait. Aki az ő hívását követve hozzá megy, hogy nála csillapítsa szomjúságát, azaz aki hisz őbenne, maga is túlcsorduló forrássá válik mások számára. 

Valósággá válik benne az Ábrahámnak adott isteni ígéret: „megáldalak […], és áldás leszel” (1Móz 12,2). 

Urunk, a pusztai vándorlás kősziklájához hasonlóan, „lelki sziklaként” (vö. 1Kor 10,4) megitatja mindazokat, akik nemcsak esővizet akarnak, hanem az igazi életre szomjaznak. 

A testi szomjúság egy korty vízzel is csillapítható. Ő túlcsorduló „vízfolyamokat” ígér a benne hívőnek, „mely fátyolosan önti már / a fölöst más kagylóba át” (C. F. Meyer: Római kút. Ford.: Sárközi Gy.). Vagyis aki részesül a Szentlélek ajándékában, abból áldások áradnak a környezetére.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 7,31–36

„Még egy kis ideig veletek vagyok…” Jn 7,31–36

31 A sokaságból többen hittek benne, és ezt mondták: Amikor eljön a Krisztus, vajon több jelt tesz majd, mint amennyit ez tett? 

32 Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy fogják el őt. 

33 Jézus ekkor így szólt: Még egy kis ideig veletek vagyok, azután elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. 34 Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek. 

35 A zsidók erre így beszéltek egymás között: Hová akar menni, hogy nem találjuk meg? 

Talán a görögök között lévő szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani? 

36 Miféle beszéd ez: Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(33) „Még egy kis ideig veletek vagyok…” (Jn 7,31–36)

Urunk haláláról két irányból is hallunk e szakaszban. 

A farizeusoknak már az elegendő ok Jézus megöléséhez, hogy megtudják: „többen hisznek benne” (31). 

E hívők véleménye szerint ugyanis Isten egyetlen küldötte sem tett még annyi csodát, mint amennyit Jézus (vö. Mt 11,1–6). 

Ám Urunk maga is utal a halálára, amikor arról beszél: ahhoz megy, aki őt elküldte (33), 

vagyis a mennyei Atyához. Mivel hallgatói korábban sem tudták, hogy ő valójában „honnan való”

 (vö. 28.29), most sem értik szavainak igaz értelmét. 

De a hallgatóság nemcsak Urunk „elmenetelének” értelmét nem értette, hanem annak idejét sem. 

„Még egy kis ideig veletek vagyok” (33) – mondja nekik Jézus. 

Vagyis nem a kiküldött szolgák elfogási kísérletének eredményessége határozza meg Urunk földi szolgálatának idejét (vö. 30), hanem a mennyei Atya. Pedig az írástudók tudhatnák, 

mindennek rendelt ideje van (Préd 3,1). 

Még a madarak is tudják elköltözésük idejét (Jer 8,7), csak a hatalommal bíró ember gondolja, 

hogy ő az időnek is ura. Nem figyel oda életének ritmusára, pedig annak, mint a klasszikus verssornak, kötött ritmusa van. Istenünk nemcsak abban Isten, hogy azt tesz, amit akar, hanem abban is: 

akkor teszi, amikor jónak látja.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 7,25–30

„… én nem önmagamtól jöttem…” Jn 7,25–30

25 A jeruzsálemiek közül ekkor így szóltak némelyek: Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni? 

26 És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Lehet, hogy a vezetők meggyőződtek arról, hogy ő a Krisztus? 

27 Csakhogy róla tudjuk, honnan való; amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való. 

28 Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én nem önmagamtól jöttem, hanem igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek. 

29 Én ismerem őt, hiszen tőle való vagyok, és ő küldött el engem. 

30 El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(28) „… én nem önmagamtól jöttem…” (7,25–30)

A lombsátrak ünnepi sokadalmában arról folyik a vita, hogy Jézus-e a Krisztus (26).

 Némelyek számolnak ezzel a lehetőséggel, mások elvetik, mert a korabeli vélekedés szerint a messiás hirtelen lép elő az ismeretlenség homályából. Nem lehet ő – mondják –, hiszen „tudjuk, honnan való” (27). 

Urunk válasza merészen egyértelmű: ti nem ismertek engem, mert nem ismeritek az Atyát. 

Jézust megismerni nem azt jelenti, hogy ismerjük élettörténetét, hogy tudjuk, „honnan való”, hanem azt, hogy tudunk a mennyei Atyával való egységéről, aki elküldte őt e világba.

Ezért Istent a Fiú ismeri igazán, Istent pedig egyedül Jézusban lehet megismernünk.

Ezt így fejezi ki Urunk templomi tanításában: „én ismerem őt, hiszen tőle való vagyok” (29).

Nem csoda, ha e szavak után a nép vezetői nemcsak a szombat törvény megszegőjét látják benne, hanem istenkáromlónak is tekintik. 

Csak Atyjának titokzatos akarata akadályozza meg őket abban, hogy megöljék, mert még „nem jött el az ő órája” (30). Semlegesek mi sem maradhatunk. #

Urunk földi származása pedig segít abban, Istent ne csak ködbe vesző magaslatokon, rejtelmes pillanatokban keressük, hanem a hétköznapok világában is lássuk meg. 

Ő nem csak a hegyek, a völgyek Istene is (1Kir 20,28).