💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 4,39–42

„Már nem a te beszédedért hiszünk…” Jn 4,39–42

39 Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem. 

40 Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. 

41 Az ő szavának sokkal többen hittek, 

42 az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(42) „Már nem a te beszédedért hiszünk…” (Jn 4,39–42)

Bár a hit „hallásból” van (Róm 10,14), tehát szükség van a hívő bizonyságtételre, az érett hit egyik jellemzője mégis az, hogy nem mások (nagy emberek, írók, művészek stb.) bizonyságtételéből nyeri erejét. Szükség van a samáriai asszonyok szolgálatára, akik hitelesen bizonyságot tesznek a Jézussal való találkozásukról (28). 

Nekünk pedig szükséges, hogy a samáriaiakhoz hasonlóan (40) találkozzunk Krisztussal, és a kezdeti érdeklődésünk után mélyüljön a személyes kapcsolatunk vele. 

Előbb talán csak a figyelemre méltó embert látjuk meg benne, a prófétát, majd a prófétánál nagyobb Messiást, míg felragyog számunkra is a teljes igazság, és a hit bizonyosságával „tudjuk”: valóban Jézus „a világ üdvözítője” (42). 

Ez történt Samáriában, és így oldódott békévé a két nép közötti ősi ellenségeskedés. 

Emberek Jézushoz vezetése minden hívő joga és kötelessége. 

A személyes találkozás Jézussal viszont már mindannyiunk egyéni felelőssége, amikor ő maga szól hozzánk, a korábbi bizonyságtevő pedig csendben a háttérben marad. 

Ez a hívő élet szerkezete és öröme: én elkezdek valami jót, és ezt Krisztus teljességre viszi.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 4,31–38

„…más a vető, és más az arató.” Jn 4,31–38

31 Közben kérték őt a tanítványai: Mester, egyél! 

32 Ő pedig azt mondta nekik: Nekem van mit ennem, amiről ti nem tudtok. 

33 A tanítványok egymást kérdezgették: Valaki talán hozott neki enni? 

34 Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. 

35 Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? 

Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. 

36 Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. 

37 Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más a vető, és más az arató. 

38 Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(37) „…más a vető, és más az arató.” (Jn 4,31–38)

Csak lassanként értjük meg Urunk szavainak értelmét, miként a tanítványok, akik a városból visszatérve (27) étellel kínálják a Mestert. Ő azonban egy másfajta, titokzatos eledelről beszél: a mennyei Atya akaratának teljesítéséről. 

Lényének titka ez az engedelmes egység az Atyával. Ő, a Magvető eljött e világba, gabonamagként belehullt e világ humuszába (vö. Jn 12,24), hogy földi szolgálatával, halálával és feltámadásával előkészítse az aratás idejét, és végbevigye Isten eredeti szándékát. 

Ez a halálba vivő isteni akarat az ő „eledele”. 

Eközben beszél az élet alaptörvényéről: „más a vető és más az arató” (37). 

A magvető nem mindig tudja, látja-e munkája gyümölcsét, az arató nem mindig ismeri az előtte munkálkodókat. Sokszor másoké az aratás öröme. 

A magvetés munkája Jézus halálával és feltámadásával hamarosan befejeződik, a tanítvány pedig a Jézus által végbe vitt munka aratója lesz. 

Jézus előre látja ezt a jövőt, mert „a mezők már fehérlenek az aratásra” (35), amikor majd vető és arató együtt örvendezik az örök életre begyűjtött termés fölött. 

Az anyaszentegyház szolgálatának horizontját ez az életeken átívelő feladat adja, amelyhez hozzátartozik az elődök munkájáért mondott hála. 

Hálaadás azokért, akik minket életünk egy pontján elvezettek Krisztushoz. 

Ezért nincs, nem lehet tere a kétségbeesésnek a hívő életében.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 4,27–30

„…vajon nem ő a Krisztus?” Jn 4,27–30

27 Ekkor megérkeztek a tanítványai, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, mégsem mondta egyikük sem: Mit akarsz tőle? Miért beszélgetsz vele?
28 Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek:
29 Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ő a Krisztus?
30 Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(29) „…vajon nem ő a Krisztus?” (Jn 4,27–30)
Az istenismeret és az önismeret csodálatos egybekapcsolódása óriási erőket szabadít fel ennek az asszonynak az életében. Elfelejti addigi élete törékeny állapotát, illetve „áldott sebzettségként” tekint rá, amint más szemmel néz megszégyenítőire is. 

Így történhetik meg, hogy korsóját otthagyva siet vissza a városba. 

Azokhoz fut, akik eddig elkerülték, és akiket ő is mindeddig elkerült. 

Fut a felismert igazsággal, szívében a megtalált Messiással, hogy továbbadhassa újra felfedezett közösségének. 

Eddig is tudta a Szent Iratokból, hogy eljön majd az idők végén a mindent helyreállító Messiás

 (5Móz 18,15), és megszünteti az ellenségeskedést zsidók és samáriaiak között. 

Most pedig itt van, megszólította, beszélt vele! Még alig tud róla valamit, ezért némi bizonytalanság van szavában: „Vajon nem ő a Krisztus?” De bizonyságtétele éppen ott a legerősebb, ahol a legszemélyesebben érintette őt Urunk szava: „megmondott nekem mindent” (29). 

Isten ma sem kér tőlünk többet, mint hogy szeretettel és felelősen menjünk azok közé, akiknek közösségében éljük az életünket. Nem baj, ha bizonyságtételünk még remegő hangú vagy töredékes. Hitvallásunk egyetlen feltétele: engedjük Krisztust az életünkbe, hogy nekünk is „megmondjon mindent”.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 4,19–26

„Az Isten Lélek…” Jn 4,19–26

19 Az asszony így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy. 

20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell. 

21 Jézus így válaszolt: Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. 

22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. 

23 De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. 

24 Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. 

25 Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent. 

26 Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(24) „Az Isten Lélek…” (Jn 4,19–26)

Aki így feltárja az emberszív titkait, és Mózeshez hasonló vízfakasztó csodát tud tenni, az maga is próféta (19). Ez a tisztuló felismerés indítja a samáriai asszonyt arra, hogy az igaz istentisztelet témájára fordítsa a szót. Hol imádják Istent helyesen: a Garizim hegyén, amelynek tövében a Jákób kútja van, vagy Jeruzsálemben, ahonnan a fáradt vándor jön? 

E kérdés mögött a zsidók és samaritánusok közötti ősi ellentét húzódik (vö. 2Kir 17,24–41). Jézus válasza egyértelmű: az üdvösség a zsidó népből jön, ezért ők azt imádják, akit ismernek, a samáriaiak viszont azt, akit nem (22a). 

De „eljön az óra”, amikor ködbe vész a Garizim és Jeruzsálem dicsősége is, és Istent új módon, „Lélekben és igazságban” kell imádni (24). Isten Lélek, ezért az új istentisztelet ereje is az ő újjáteremtő Lelke lesz, aki elvezeti a tanítványokat a „teljes igazságra” (Jn 16,13). 

Isten igaz tiszteletének kérdését ma sem válaszolhatjuk meg azzal, hogy katolikusok vagyunk-e vagy protestánsok. Életünk mélyebb rétegeiben kell Isten Lelkének munkáját keresnünk. 

Ha ebben segítenek felekezeti hagyományaink, akkor ezek értékesek. 

De fontos, hogy ma is meghalljuk Urunk szavát: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” (26)

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 4,11–18

„Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál…?” Jn 4,11–18

11 Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? 

12 Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? 

13 Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, 

14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. 

15 Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni. 

16 Jézus így szólt hozzá: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza! 

17 Az asszony így válaszolt: Nincs férjem. Jézus erre ezt mondta: Jól mondtad, hogy férjed nincs, 

18 mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(12) „Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál…?” (Jn 4,11–18)

A samáriai asszony eddigi életmódja miatt megvetett nőként élt. Saját közössége nem fogadta be, és talán ő is megvetette önmagát, aki családján belül a „magányos vízhordó” szerepében tetszelgett. 

Vagy talán áldozatnak tekintette magát – a férfiak áldozatának: öt férje volt, a jelenlegi társa nem is a férje (18). 

De most különös érzés fogja el: szerető szempár néz rá, és lassanként megszűnik a szerepjáték. 

Meglátja önmagát a maga valójában, mert itt van valaki, aki a szívébe lát, sőt, „szívhez szólóan” beszélget vele (Hós 2,26). Eddig csak azt hitte, egy megvetendő zsidó férfival áll szemben (9), most azonban érzi, nem közönséges emberrel beszélget, hanem olyan valakivel, aki Jákób ősatyánál is nagyobb, hiszen kútvíz helyett „csodavizet” tud neki adni, amely fölöslegessé teszi a kútra járást (15). 

A kútvíz szomjoltásra jó, ami nem kis dolog. Jézus azonban nem ezt meghaladó csodavizet akar nekünk adni (vö. 2Móz 17,6), hanem olyat, amely „örök életre buzgó víz forrásává” lesz bennünk (14), azaz önmagát. Amint ő az „élet kenyere” (Jn 6,35), aki több a mannánál (vö. 2Móz 16,35), ugyanúgy ő az „élet vize” (vö. Jel 22,1), aki minden csodavíznél többet, életkedvet, örök életet tud nekünk adni.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 4.1–10

„Ha ismernéd az Isten ajándékát…” Jn 4.1–10

1 Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – 

2 bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –, 

3 elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. 

4 Samárián kellett pedig átmennie, 

5 és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 

6 Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. 

7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! 

8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 

9 A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. 

10 Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.

AZ IGE MELLETT – VLADÁR GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(10) „Ha ismernéd az Isten ajándékát…” (Jn 4,1–10)

Ez a különlegesen jó vizet adó, híresen mély kút a hagyomány szerint Jákób ősatya kútja, akit a zsidók évszázados ellenségei, a samaritánusok is ősükként tiszteltek. 

E történelmi jelentőségű kút mellett várja Urunk tanítványait, akiket ennivalóért küldött a közeli városba. A tikkasztó hőségben érkező samáriai asszonyt meglepi, hogy a számára ismeretlen zsidó férfi vizet kér tőle. 

Ismerhette a zsidó mondást: „Aki a samaritánusok kenyerét eszi, olyan, mintha kutyahúst enne.” 

Azt is tudta: egy beszélgetés még nem tesz vallásilag tisztátalanná, a közös ivópohár használata viszont igen. Mégis, ez a kérő szó indítja el benne azt a gyógyító beszélgetést, amelynek során valódi istenismeretre és igaz önismeretre jut. 

Minden igazi élet ilyen Jézus-találkozásból születik: amikor átéljük, hogy Isten emberré lett Fia, a mindenség Ura kér valamit tőlünk. 

Talán csak egy korty vizet, mint egykor majd a Golgota keresztjén is teszi ezt (Jn 19,28). 

Ebből a királyi szabadságból még ez az asszony is megért valamit:

 „Te zsidó létedre tőlem kérsz inni?” (9). 

Milyen jó volna, ha az előttünk lévő új évben naponta járva életkutunkra, végezve feladatainkat mi is felismernénk, ki az, aki szól hozzánk, és kérnénk tőle Isten életadó ajándékát, az „élő vizet”!

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 3,22–36

„…ez az örömöm lett teljessé.” Jn 3,22–36

22 Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt. 

23 János is keresztelt Ainónban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. 

24 János ugyanis még nem volt börtönbe vetve. 

25 János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról. 

26 Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy. 

27 János így válaszolt: Semmit sem kaphat az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. 

28 Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. 

29 Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. 

30 Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. 

31 Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön, az felette van mindenkinek: 

32 arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. 

33 Aki befogadja bizonyságtételét, az pecsétet tesz arra, hogy Isten igaz. 

34 Mert akit Isten küldött, Isten beszédeit szólja, mert annak ő bőségesen adja a Lelket. 

35 Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. 

36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta.

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA

(29) „…ez az örömöm lett teljessé.” (Jn 3,22–36)

Keresztelő János befejezte küldetését. Neki vissza kell vonulnia, mert eljött az Isten Fia, a Messiás. Nem féltékeny, egészséges az identitása, nem akart többnek látszani, mint aki (1,19–22). 

Nem ő a Krisztus, nem is próféta, csak prófétának engedelmeskedő, a „kiáltó hang” (Ézs 40,3). Tömegek tódultak hozzá. Ítéletes prédikációitól megijedtek, féltek az emberek. 

Erővel és hitelesen hirdette a megtérést, és keresztelte a bűnbánókat a Jordánban. 

Amikor Jézussal találkozott, felismerte, és rámutatott, hogy ő az, akinek az útját készítette. 

Nem féltékeny, ez nem az Isten emberének a műfaja. 

„Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. 

Aki felülről jön, az felette van mindenkinek.” (30–31) Ismét az esküvő képét és hasonlatát hozza az evangélium: az öröm, amelyet János átél, a vőlegény barátjának a jutalma és öröme, aki készíti a menyegzőt, szervez, dolgozik, hogy minden rendben legyen. 

Ha készen áll a menyasszony, és eljön a vőlegény, itt az alkalom, hogy örüljünk. 

Betelt az idő, az üdvösség elkezdődik Jézus Krisztussal.  Tudunk-e hálával visszatekinteni arra, ami most múlik, és megköszönni, hogy velünk van és lesz az Úr?

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 3,1–21

„…egy éjjel elment Jézushoz…” Jn 3,1–21

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA
(2) „…egy éjjel elment Jézushoz…” (Jn 3,1–21)

Gazdag farizeus, görög műveltségű ember volt Nikodémus, titokban magánbeszélgetésre ment Jézushoz. Éjszaka lehet igazán nagy teológiai kérdésekről elmélkedni, súlyos, gyötrő, egzisztenciális gondjainkkal tépelődni, az elmúlással, halállal küzdeni, és ezeket Isten elé tárni. 

Jézus az evangélium legnagyobb összefoglalását adja neki az újjászületésről (3), hogy Krisztus megszületik, inkarnálódik bennünk is; a Szentlélek munkájáról (6–8), aki, mint a szél, láthatatlanul és kiszámíthatatlanul működik, és megújít.
S az evangélium közepét, a nagy kijelentést neki mondja: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (16).
Az ítéletet mi magunk mondjuk ki, vonjuk magunkra azzal, ha elutasítjuk Isten szeretetét.
Nem Isten kárhoztat, mi utasítjuk el őt. „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében” (18).
Valamit talán meg is értett Nikodémus, mert egyszer megkísérelte menteni Jézust, bár ez nem volt sikeres (7,51–52).
Azután a temetésére megy értékes kenettel, hogy arimátiai Józseffel együtt elvégezzék a sírba tételt (19,39). És mit értünk meg mi ezekből, Jézusból?

János Evangyélioma 3. rész
1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 2,13–25

„…tudta, hogy mi lakik az emberben.” Jn 2,13–25

13 Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. 

14 A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. 

15 Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, 

16 a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! 

17 Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” 18 A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? 

19 Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. 

20 Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? 21 Ő azonban testének templomáról beszélt. 

22 Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott. 

23 Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. 24 Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, 

25 és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA

(25) „…tudta, hogy mi lakik az emberben.” (Jn 2,13–25)

Jézus nem bízta magát rájuk (24), mégis szerette, tanította, megszánta, meggyógyította, megbocsátotta, fölvette, és hordozta a bűneiket (1,29), nem szállt le a keresztről, eltemették, szembejött velük, előttük ment. János az evangéliuma elejére teszi a templomtisztítás jelenetét. Ez lehetett Jézus első bemutatkozása, mivel élete folyamán többször járt Jeruzsálemben. Indulatos emberek dühük igazolására szívesen idézik a történetet, s különösen azt, hogy Jézus „kötélből korbácsot csinált” (15), és kiűzte az árusokat az állatokkal együtt. Csakhogy ez nem durva indulatkitörés, személyes harag, hanem a próféták fájdalma, a zsoltáros „féltő szeretete” Isten háza miatt (Zsolt 69,10), „…az én házamat imádság házának fogják majd nevezni minden nép számára!” (Ézs 56,7)

 „Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat?” (Jer 7,11) Reformációra szorulunk, testünk templomának, egyházunk templomainak a megtisztítására. 

A vallás biztonságőrei, a vezetők igazoltatják Jézust. Jelet kérnek tőle, mert a templomot csak a Messiás tisztíthatja meg. Jézus a saját testének a halálból feltámadását jelenti ki nekik. 

Ez lesz a jel. Nem értik. Az evangélista és a tanítványok értették, legalábbis utólag.

 Jézus feltámadása után visszaemlékeztek szava igazi értelmére (18–22).

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 2,1–12

„Nincs boruk.” Jn 2,1–12

1 A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja. 

2 Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. 

3 Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk. 

4 Mire Jézus azt mondta: Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám. 

5 Anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg! 

6 Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három metréta fért. 

7 Jézus így szólt hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig. 

8 Majd ezt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Ők pedig vittek. 

9 Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, 

10 és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort. 

11 Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne. 

12 Ezután lement Kapernaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA

(3) „Nincs boruk.” (Jn 2,1–12)

Vizünk van, borunk nincs. Ez az ember nyomorúsága és hiánya. Esküvőn is. 

Valamit hozunk magunkkal, de azt, amitől megszínesedik az ünnep és az arcunk, az igazi örömöt, azt Isten tudja csak megadni. Isten országát Jézus királyi menyegzőhöz hasonlítja, ahol van és lesz mindenből elég, betöltődik az ember éhsége és szomjúsága fizikai és lelki értelemben egyaránt. 

Jézus bora a mennyei öröm, a messiási kor hajnalára is utal (Ám 9,13–14). 

Nyilvánvalóan nem az alkoholmámoros evés-ivás, mulatozás mértéktelenségét ajánlja a kánai menyegző története, de nem is csupán elspiritualizált értelmét (Róm 14,17). 

Jézus eszik és iszik, nyilván táncol is a lakodalomban. „Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges, vámszedők és bűnösök barátja!” (Mt 11,19). 

Ez az egyetlen olyan csoda, amely nem egy beteg meggyógyítása vagy más nyomorúság, torzulás helyreállítása, mégis jel Istentől (11). Jézust meg kell hívni mindenhová, az esküvőre is! 

Ő együtt örül velünk, kisegít, amikor fogy az erőnk, a boldogságunk, a borunk. 

Ha vizünk még van, csak engedelmeskedni kell: „Bármit mond nektek, tegyétek meg!” (5), ha most értelmetlennek látszik is. Ő majd önt bele értelmet.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 1,35–51

„…te vagy az Isten Fia…” Jn 1,35–51

35. Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül;
36. És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!
37. És hallá őt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust.
38. Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik:
39. Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol?
40. Monda nékik: Jőjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra.
41. A kettő közül, a kik Jánostól ezt hallották és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.
42. Találkozék ez először a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi megmagyarázva azt teszi: Krisztus);
43. És vezeté őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kőszikla).
44. A következő napon Galileába akart menni Jézus; és találkozék Fileppel, és monda néki: Kövess engem!
45. Filep pedig Bethsaidából, az András és Péter városából való volt.
46. Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: A ki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.
47. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!
48. Látá Jézus Nátánaelt ő hozzá menni, és monda ő felőle: Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen.
49. Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: 

Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál.
50. Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!
51. Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? 

Nagyobbakat látsz majd ezeknél.
52. És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA

(49) „…te vagy az Isten Fia…” (Jn 1,35–51)

Megindult a mozgás, gyülekeztek a tanítványok. Maguktól is követni kezdték Jézust, és Keresztelő János felhívása és prédikációja is indíték volt. 

Még inkább az a belső igény, vágy, reménység, amely bennünk is föltámad: kell lennie valami többnek is, mint a látható-kézzelfogható világ, a karácsonyi ünneplős, esetleg kínos találkozások (attól függően, kinél hogyan működött a protokoll, és vannak-e igaz, szeretetteljes családi kapcsolatok). 

Karácsonykor különösen fáj, ha csak ételekkel teli asztal és díszített fa, kényszerű adok-kapok és felszínes társalgás folyik erről-arról, hogy kerüljük a veszekedést, ha lehet. 

Azt a többet keresnénk, amely Andrást és társát indította arra, hogy Jézus után menjenek (38). 

János tanítványai most már a Messiást akarták megtalálni és követni. 

A szinoptikusoknál Jézus hív el embereket, itt egymást szólítják. Mindkettő szükséges. 

A gyülekezet lényege, hogy missziót végez; minden meghívottnak szüksége van személyes találkozásra, beszélgetésre Jézussal. 

Akkor tudja megvallani, ami Nátánaél és Péter későbbi hitvallása (Mt 16,15; Jn 6,69), „te vagy az Isten Fia” (49). Amit később mások vallottak.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 1,19–34

„…látta, hogy Jézus hozzá jön” Jn 1,19–34

19 János így tett bizonyságot, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: Ki vagy te? 

20 Ő megvallotta, és nem tagadta. Ezt vallotta: Én nem a Krisztus vagyok. 

21 Erre megkérdezték tőle: Hát akkor? Te vagy Illés? Ő azt mondta: Nem az vagyok. – A próféta vagy? Így válaszolt: Nem. 

22 Ezt mondták tehát: Ki vagy? – hogy választ adhassunk azoknak, akik elküldtek minket: mit mondasz magadról? 

23 Erre ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját”, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta. 

24 A küldöttek között voltak farizeusok is, 

25 és ezek tovább kérdezték őt: Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta? 

26 János így válaszolt nekik: Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, 

27 aki utánam jön, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. 

28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. 

29 Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! 

30 Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 

31 Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt. 

32 Így tett erről bizonyságot János: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. 

33 Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: 

Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. 

34 Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA
(29) „…látta, hogy Jézus hozzá jön” (Jn 1,19–34)

Jézus jön hozzánk, ahogy Keresztelő Jánoshoz, a népéhez és az egész emberiséghez eljött. 

Nem a templomban, hanem Júdea pusztájában találkozunk vele először. 

A puszta az a hely, ahová időnként ki kell vonulni, elcsöndesedni, csak lenni. 

Ott találkozhatunk Istennel és önmagunkkal és Jézussal, akiről János azt mondja, hogy „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” 

Ő az Isten szolgája is (a szó az arám nyelvben szolgát is jelent), aki fájdalmainkat hordozza (Ézs 53,4–7). 

Az Egyiptomból kivonulás előtt a zsidó családoknak le kellett vágniuk egy bárányt, húsát el kellett fogyasztaniuk, vérét pedig az ajtófélfára kenniük. 

Ez mentette meg a népet az egyiptomiakat sújtó ítélettől, a tizedik csapástól (2Móz 12,6–7). 

Noha Keresztelő János azt vallotta magáról, ő nem próféta, mégis az. 

Hirdette ezzel, hogy Jézus, Isten szolgája azért jött, „hogy életét adja váltságul sokakért” (Mt 20, 28; Mk 10,45), mindenkiért. Jánosban nincs bizonytalankodás, mint a szinoptikusoknál: te vagy-e a Krisztus, vagy mást várjunk? (Mt 11,2–3). János felismerte őt, és alárendeli magát neki (27). 

A pusztában tisztábban lát az ember. Látta őt, és bizonyságot tett róla, hogy ő az Isten Fia (34). 

Isten jelentette ki neki.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 1,14:18

„💞Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el.,,

 Jn 1,14:17

14 Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. 

15 János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 

16 Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. 

17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. 

18 Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA

(14) „Az Ige testté lett” (Jn 1,14–18)

Az ajándékozó Isten új korszakot indított, odaadta az örök életet az embernek az Emberfiában, Jézus Krisztusban. 

Isten kilépett önmagából, hogy közösséget vállaljon az emberrel, és belépett közénk. 

A halhatatlan szellem, Isten Lelke nem égi magasságokba emelkedett, hanem vállalta az emberi test törékenységét. „Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” „…ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. 

Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék…” (Kol 1,17–19). 

Miért? – kérdezzük ámulva. Szeretetből. Mert így lesz mindenkié. Isten nem a kiváltságosoké, a szellemi beavatottaké, nem a törvény szorgalmas követőivé, nem is a makulátlan erkölcsű tökéleteseké. Isten elfogadta az emberi testet szállásként. 

Fogadjuk el mi is a magunkét, mert állandóan küzd bennünk a materiális és a spirituális. 

Test is vagyunk és lélek is, sőt Isten gyermekei lehetünk. 

A Láthatatlan beleöltözött egy zsidó újszülött kisfiú testébe, látták őt a követői, és szemlélték dicsőségét, aki telve volt Isten kegyelmével és igazságával – egyszerre mind a kettővel. 

Mégis azt hangsúlyozza, teljességéből kegyelmet halmoz kegyelemre (16).

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 1.1–13,

„💞Kezdetben…” Jn 1,1–13

1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. 

2 Ő kezdetben Istennél volt. 

3 Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. 

4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. 

5 A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. 

6 Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. 7 Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 

8 Nem ő volt a világosság, de bizonyságot kellett tennie a világosságról. 

9 Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. 

10 A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: 

11 a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. 

12 Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 

13 akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

AZ IGE MELLETT – KARSAY ESZTER IGEMAGYARÁZATA

(1) „Kezdetben…” (Jn 1,1–13)

A karácsony csöndje az új teremtés hajnala. János evangéliuma elölről, Isten Lelkével és a teremtéssel kezdi a Krisztus történetet. 

Minden kezdet kezdetén volt Isten Igéje, akire nézve teremtetett minden. 

Ő jött el, öltött testet a világban, „minden általa és reá nézve teremtetett. 

Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” (Kol 1,16–17) 

Isten nem némaságba dermedt, messzeségben trónoló hatalom, hanem életre hívó erő. Szólt: „legyen”, és lett (1Móz 1,3). 

A teremtő Ige, a szó, az értelem, az élet fényt hozott a sötétségbe.

 Jézus Krisztus az Isten végső szava, „dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.” (Zsid 1,1–3) 

A betlehemi gyermekben, a názáretiben, a Megfeszítettben és a Feltámadottban megjelent, és hit által bennünk is megjelenik. 

Akik őt keresik, és szívükbe fogadják, részesülnek az új teremtés ajándékában, az újjászületésben (3,7). 

Hatalmat kapnak arra, hogy Isten gyermekei legyenek (12). 

Az istenfiúság szent lehetőség, hogy Isten családjába tartozzunk, amelyben hit által isteni erőket vehetünk. Jézus Krisztus az isteni ajándék. 

Minden más csak nevetséges limlom a mi karácsonyfánk alatt.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 15,1–8

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” Jn 15,1–8

1 Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. 

2 Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. 

3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. 

4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 

5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 

6 Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. 

7 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. 

8 Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(5) „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,1–8)

Milyen sokan érzik hiábavalónak az életüket. Örök körforgásnak, amelyben a szürke rutinok monotonon követik egymást nap mint nap. Nem érzik, hogy hatnának, hogy az életüknek jelentősége volna. Jézus is azt mondja: van nem cselekvés, hiábavalóság, létezik eltékozolt élet! 

Mégpedig az, amelyet nélküle élnek le. Nélküle az emberek közt leginkább megbecsült karrier, humánum, jó cselekedet is üres, vele azonban, az ő dicsőségére, az ő akaratából élve a legalantasabb munka is istentiszteletté válhat. Mindenki látott már lemetszett ágat. 

Egy ideig zöldell, de amint kifogynak belőle az éltető nedvek, elszárad és elhal. 

Gyümölcsöt pedig hogy is teremhetne? Gyümölcstermő, növekedő, igazi élete annak van, aki Jézusban marad. Mit jelent ez? „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek” (7). 

A Jézusban megmaradás eredője, ha valaki az ő szavát keresi, arra figyel és követi.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 14,25–31

„A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” Jn 14,25–31

25 Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. 

26 A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. 

27 Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! 

28 Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. 

29 Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. 

30 Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. 

31 A világnak azonban meg kell tudnia, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta. Keljetek fel, menjünk el innen!

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(26) „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (Jn 14,25–31)

Sokszor van az az elképzelésünk, hogy mennyivel könnyebb lenne úgy hinni Jézusban, ha mi is úgy, mint az első tanítványok, hús-vér valójában éltünk volna vele, láttuk volna csodatételeit, hallhattuk volna élőben tanításait. 

Ugyanakkor az evangéliumokban lépten-nyomon találkozunk a tanítványok értetlenségével. 

Nem tudnak felülkerekedni saját elképzeléseiken, saját, a Messiással kapcsolatos váradalmaikon. 

Sok minden, amit Jézus előre megjövendölt nekik, csak azok bekövetkezte után nyer értelmet számukra. Jézusban hinni, benne Istent meglátni, akaratát követni – nem volt könnyebb a vele együtt élő tanítványoknak sem. 

Ez nekik is csak Isten akarata és a Szentlélek által adathatott meg. 

A Szentlélek viszont egységbe von minket velük és mindazokkal, akik a Jézusban való hitre valaha eljutottak. A Szentlélek titokzatos munkájának eredménye bennünk, hogy Jézusra hallgassunk, csodáit, gyógyításait, feltámadását igaznak tartsuk, és vezetését ma is követni tudjuk.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 14.22–24

„Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én Igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én Igéimet.” Jn 14,22–24

22 Azt mondta neki Júdás, nem az Iskáriótes: Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak? 

23 Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. 

24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igéimet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(23–24) „Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én Igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én Igéimet.” (Jn 14,22–24)

Iskáriótes Júdás, az áruló Jézus mellett volt, de nem vele. 

Amikor ez a beszélgetés elhangzik, ő már el is távozott a tanítványi körből, hogy gyalázatos tettét véghez vihesse. 

Most a másik Júdás (22: „nem az Iskáriótes”) kérdésfeltevésére válaszként mondja el Jézus, mit jelent hozzá nemcsak közel lenni, hanem egészen vele lenni. 

Mégpedig az van Istennel, aki szereti őt; és az szereti Istent, aki vele van (23). 

Az Isten iránti szeretetnek pedig kézelfogható eleme is van: 

„Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet” (23) – az Igének nemcsak hallgatása, hanem annak a megfogadására, megtartására, megcselekvésére való törekvés. 

Engedés és engedelmesség Isten akaratának. Ez a válasz Júdás eredeti kérdésfeltevésére is:

 „Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak?” 

Jézus elsősorban a kiválasztott kevesek szívében vesz lakozást, és általuk, az ő szolgálatuk, igehirdetésük, példaértékű tetteik által „jelenti ki”, mutatja meg magát minél több embernek (Jn 17,6–19).

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 14,15–21

„Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem…” Jn 14,15–21

15 Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, 

16 én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: 

17 az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. 

18 Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. 

19 Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. 

20 Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. 

21 Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(21) „Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem…” (Jn 14,15–21)

Mit jelent Istent szeretni? Jézus a nagy parancsolatban („Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” – Mt 22,37) azt adja elénk, hogy Istent szeretni: az egész ember lényét igénybe vevő érzés. Elég, ha csak az érzelmeimmel szeretem, ha rajongok érte, éneklek neki, imádkozom hozzá, de nem próbálom őt megismerni, akaratommal minél inkább követni? 

Nem. Elég, ha csak minél többet olvasok róla, ha elmémmel, intellektusommal hódolok neki, ha minél alaposabb ismereteket sajátítok el vele kapcsolatban, de a szívemet távol tartom tőle? 

Nem. Ész, értelem, érzelem és akarat – mindnek oda kell helyeződnie, le kell köteleződnie Isten által. 

Ma pedig Jézus, ha nem is kiegészítést, de meghatározó gyakorlati tanácsot is ad ehhez. Isten szeretése ugyanis külső kifejeződést is kell, hogy nyerjen. 

Aki Jézust szereti, az az ő akaratát keresi, törvényeit elfogadja, azoknak enged, és azokat életében megvalósítani kívánja. De lényeges ebben a sorrend is. 

Nem a törvény betartása jelenti Isten szeretését, az engedelmesség már gyümölcs – aki el tudja fogadni és meg tudja tartani Jézus parancsát, csak azért teheti mindezt, mert már szereti őt.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 14,12–14

„… ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” Jn 14,12–14

12 Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, 

13 és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; 

14 ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(14) „… ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” (Jn 14,12–14) Jézus fenti ígéretét nem jó úgy értenünk, mint egy biankócsekket, mintha a Jézus nevében való kérés arra hatalmazna fel bennünket, hogy bármilyen imakérésünknek nagyobb érvényt szerezhessünk. 

Éppen ellenkezőleg, Jakab apostol is abban erősít meg minket („Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek” – Jak 4,3), hogy a jézusi felhatalmazás inkább arra figyelmeztet: tanuljunk meg helyesen kérni. 

A kéréseinkben is hozzásimulni Isten akaratához. 

Olyat kérhetünk igazán joggal Jézus nevében, amire felhatalmazást kaptunk Igéjében. 

Például hogy kérhetünk munkásokat Isten „aratásába”, Isten országa növekedésének szolgálataiba (Mt 9,38). 

Nem önzésből, hanem teljes joggal kérhetjük magunk számára, hogy növekedjünk lelki ajándékokban („Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok” – 1Kor 14,1), kérhetünk békességet és jó sorsot, nemcsak magunk, de „városunk”-népünk számára (Zsolt 122,6); és ami a legtöbb: kérhetjük Isten megerősítő és megvilágosító Szentlelkét (Lk 11,13).

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 14,7–11

„Aki engem lát, látja az Atyát.” Jn 14,7–11

7 Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt. 

8 Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk. 

9 Jézus erre ezt mondta: Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát? 

10 Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya, aki énbennem van, ő viszi végbe a maga cselekedeteit. 

11 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek!

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(9) „Aki engem lát, látja az Atyát.” (Jn 14,7–11)

Nincs a világon felfoghatatlanabb, megérthetetlenebb és titokzatosabb, mint Isten. 

A régi szerzetesi történet szerint ő az „egészen más” (totaliter aliter), ha bármit kigondolunk felőle, rögtön hozzá kell tennünk, hogy ő biztosan más és több annál, mint amit az emberi elme róla bármikor is elképzelhetne. 

Gondolatai nem a mi gondolataink, útjai nem a mi útjaink (Ézs 55,8). Igék sora szól az Isten és ember közti lényegi különbözőségről: „Isten a mennyben van, te pedig a földön” (Préd 5,1). 

Mégis, nincs a világon kézenfekvőbb annál, ahogyan Jézus megmutatta nekünk az Atyát; ahogyan az ő személye, cselekedetei, szavai által megismerhetjük ezt az addig rejtőzködő Istent: 

„Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító!” (Ézs 45,15). 

Jézus halk és szelíd szava, gyógyító, embert növelő és jobbító tettei, alázata és végül önmaga teljes odaadása példázza, ki az Isten és milyen is az Isten. 

„Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp?” (9).

 Keressük az alkalmakat, hogy az Ige által minél teljesebben ismerhessük meg Jézust, és általa az Atyát.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 14,1–6

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”

Jn 14,1–6

1 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! 

2 Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? 

3 És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. 

4 Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat. 

5 Tamás erre így szólt hozzá: Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat? 

6 Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”

(Jn 14,1–6)

Azt, hogy a tanítványok mennyire nem értették, illetve mennyire nem akarták megérteni, hogy mesterük búcsúzását hallják, kifejezi Tamás értetlenkedése: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” (5). 

Jézus válaszában pedig itt nem a közvetlenül előtte álló események vonatkozásában ad felvilágosítást, hanem örök érvényűen jelenti ki személyének, küldetésének, a vele való kapcsolatnak a lényegét. Mégpedig: ő nem a nagy filozófusok egyike, akik utat mutatnak a világ labirintusában a boldog, beteljesedett élet irányába. 

Ő nem akar egy lenni a nagy erkölcstanítók és vallásalapítók közül, akik híveiket a saját életútjuk mímelésére szólítják fel. Jézus maga az út. 

Az előtte álló napok történései – kereszthalála és feltámadása – gyökeres változást hoznak Isten és ember kapcsolatába.  Áldozata utat tör a bűn és halál addig áthatolhatatlan falába. 

Az juthat át, aki nem pusztán csak tudja, merre vezet az út, aki nem csupán csak az útjelzőtáblákat követi, hanem aki rálép az útra, ami azt jelenti: kapcsolatba kerül és kapcsolatban marad Jézussal, és vele tart, amíg végül el nem éri élete beteljesedését: az örök életet.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 13,36–38

„Péter így szólt hozzá: Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted! Jézus így válaszolt: Az életedet adod énértem?” Jn 13,36–38

36 Simon Péter megkérdezte tőle: Uram, hova mégy? Jézus így felelt: Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később követni fogsz. 

37 Péter így szólt hozzá: Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted! 

38 Jézus így válaszolt: Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(37–38) „Péter így szólt hozzá: Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted! 

Jézus így válaszolt: Az életedet adod énértem?” (Jn 13,36–38)

A minket körülvevő világ azt sugallja, hogy az embernek folyton önbizalmat és magabiztosságot kell mutatnia. Ez csak még inkább megnehezíti, hogy az ember tisztában legyen saját képességeivel, és sokszor alul, gyakran viszont túlértékeljük magunkat. 

Péter is félreértékelte magát, elbizakodott volt abban a tekintetben, hogy ő mennyire hűséges Jézushoz. Fogadkozott: akár az életét is képes odaadni érte.

 „Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem” (38). 

Jézus ismeri Pétert, tudja, hogy még nincs az elköteleződésének azon a fokán, amit gondol és állít magáról. Péternek súlyos felismerések sora kell ahhoz, hogy megtanulja, nem képes Jézust úgy és annyira szeretni és követni, amennyire gondolja. 

Jézus pedig súlyos felismerések során formálja őt olyan hűséges szolgájává, aki végül mégiscsak képes lesz a Jézusért magát odaáldozó életre. 

Az önzését hátrahagyó, nyugodt, kiegyensúlyozott életet ma is csak a Jézussal való napi kapcsolat formáló ereje révén lehet megkapni.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥 Jn 13,31–35 - Zak 14

„Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Jn 13,31–35

31 Amikor Júdás kiment, így szólt Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; 32 ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt. 

33 Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. 

34 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! 

35 Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(35) „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” 

(Jn 13,31–35)

Isten népe ezen a világon akkor és ott tudta a legtöbbeket megnyerni ügyének, amikor a Krisztusban való hit képessé tette arra, hogy megbocsásson a másik embernek, önzetlenül szeresse és elfogadja őt. 

Egy 2. századból származó levél így írhatott a keresztyénekről: „Szeretnek mindenkit, és mindenki üldözi őket. [...] Szegények, és gazdaggá tesznek sokakat. 

Hiányt szenvednek mindenben, és mindenben bővelkednek. […] 

Bántalmakat szenvednek, és tisztességgel viszonozzák a bántalmakat” (Diognétoszhoz írt levél). Hasonlóképpen hiteles bizonyságtétele volt a keresztyénségnek a 18–19. századi belmisszió megannyi emberi életet jobbítani kívánó mozgalma, harca a rabszolgaság – és minden kizsákmányolás – ellen, a szegények, árvák, a társadalom szélére szorultak hathatós segítése. 

Isten népe „marketingstratégiájának” magva tehát ez: először tegyétek rendbe a saját házatok táját, újra tanuljátok meg Krisztustól szeretni egymást!

-----------------------------------

„Azon a napon folyóvíz fakad Jeruzsálemből... nem kap esőt” Zak 14.

Zakariás próféta könyve 14. rész
1. Ímé, eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned.
2. Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból.
3. Mert eljön az Úr, és harczol azok ellen a népek ellen, a mint harczolt vala ama napon, a harcznak napján.
4. És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugot felé, igen nagy völgygyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad.
5. És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, a mint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljő az Úr, az én Istenem, és minden szent vele.
6. És úgy lesz azon a napon: Nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak.
7. De lesz egy nap, a melyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estvének idején.
8. És e napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészök a napkeleti tenger felé, felerészök pedig a nyugoti tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz.
9. És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.
10. Az egész föld síksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az első kapu helyéig, a szegletkapuig, és a Hananéel tornyától a király sajtójáig.
11. És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás, és bátorságban lakoznak Jeruzsálemben.
12. És ez lesz a csapás, a melylyel megcsapkod az Úr minden népet, a melyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsok és pedig a míg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvök is megsenyved szájokban.
13. És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttök, úgy, hogy kiki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét.
14. Sőt még Júda is harczolni fog Jeruzsálem ellen, és összegyűjtetik a köröskörül lakó népek minden gazdagsága: arany, ezüst és igen sok ruha.
15. És éppen olyan csapás lesz a lovakon, öszvéreken, tevéken, szamarakon és mindenféle barmokon, a melyek e táborban lesznek, a milyen ez a csapás.
16. És lészen, hogy a kik megmaradnak mindama népek közül, a melyek Jeruzsálem ellen jőnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét.
17. És lészen, hogy a ki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lészen azokra eső.
18. És ha nem megy fel, vagy nem jön fel az égyiptomi nemzetség, ő rájok sem lészen; de lészen az a csapás, a melylyel megcsapkodja az Úr a népeket, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.
19. Ez lészen Égyiptomnak büntetése, és mindama népek büntetése, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.
20. Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett. És a fazekak az Úrnak házában olyanokká lesznek, mint az oltár előtt való medenczék.
21. És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és eljőnek mind, a kik áldozni akarnak, és választanak közülök és főznek azokban; és nem lészen többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 13,21–30 - Zak 13.

„Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél?” Jn 13,21–30

21 Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: Bizony, bizony, mondom nektek, közületek egy elárul engem. 

22 Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? 

23 Jézus mellett telepedett asztalhoz egyik tanítványa, akit Jézus szeretett. 

24 Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél. 

25 Az odahajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: Uram, ki az? 

26 Jézus így felelt: Az, akinek én mártom be a falatot és odaadom. Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának; 

27 és akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: Amit tenni akarsz, tedd meg hamar! 

28 Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki. 

29 Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre, vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit. 

30 Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(22) „Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél?” (Jn 13,21–30)

Júdás alakja legalább annyira titokzatos, mint amennyire egyértelmű. 

Titokzatos, hiszen motivációival kapcsolatosan máig a legkülönfélébb nézetek ütköznek egymással. Sokan mentegetik őt, szerepét még akár nagyobbnak is láttatják, mint a többi tanítványét, mondván, árulása fontos lépcsőfok volt Jézus keresztre menő útján. 

Valaki benne érthető áldozatot lát, akit elkeseredett tettre sarkallt a Jézussal kapcsolatos politikai-messiási elvárás beteljesületlenségében való csalódása. 

Valakik úgy méltatják őt, mint az isteni elrendelés akaratlan emberi aktorát. 

Alakja titokzatos, de emberien egyértelmű is: az Istentől elfordult, csak a maga érdekét szem előtt tartani kívánó valónk megtestesülése, aki egy ponton úgy látja, hogy a 30 ezüstpénz a legtöbb, 

amit a Jézussal való kapcsolatából megkaphat. 

Számunkra Júdás alakja intő jel. Júdás közel állt Jézushoz, de mégsem volt Jézussal. 

A belső tanítványi kör tagja, ugyanazokat látta, hallotta, élte Jézus mellett, mint a többiek. 

Felelős „egyházi” pozíciójú, ő volt a kis csapat pénztárosa (29). 

Jézushoz közel lenni – ez még nem azt jelenti, hogy vele lenni. 

Jézus szeretne bennünket teljesen magába vonni („Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: 

többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” – Gal 2,20), 

az ő kegyelme adja meg, hogy „ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…” (Zsid 3,15).

***************************

„Kard... Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj!” Zak 13

1 Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet.
2 Azon a napon – így szól a Seregek Ura – kiirtom a bálványok neveit az országból, és nem emlegetik őket többé. A prófétákat és a tisztátalan lelkületet is eltávolítom az országból.
3 És ha valaki még prófétálni merne, a saját szülei, az apja és az anyja mondják azt neki: Nem maradhatsz életben, mert hazugságot beszéltél az Úr nevében! És a saját szülei, az apja és az anyja szúrja le, amikor prófétál.
4 Azon a napon szégyent vallanak a próféták látomásuk miatt, amiről prófétálnak. Nem öltöznek többé állatszőr ruhába, és nem hazudoznak.
5 Azt mondják majd: Nem vagyok én próféta; földműves vagyok, a földből élek ifjúkorom óta!
6 Ha pedig megkérdi valaki: Miféle sebek ezek a melleden? – azt fogja felelni: Barátaim házában vertek meg engem.
7 Kard! Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre! – így szól a Seregek Ura. Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj! Még a bojtárokra is kezet emelek!
8 Úgy jár az egész ország – így szól az Úr –, hogy kétharmad részét kiirtják, és elpusztul, csak egyharmada marad meg.
9 Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. 

Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Az Úr az én Istenem!

BIBLIAOLVASÓ KALAUZ – PECSUK OTTÓ IGEMAGYARÁZATA

„Kard... Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj!” (7) 

Jézus magára értette ezt a próféciát (Mt 26,31). 

A Messiás pásztor áldozata szabadságot és örök életet hozott, de az egység szomorú elvesztését is. 

Van, aki ezt a szétszórattatást a zsidóság sorsára vonatkoztatja, de én a keresztyének egységének széttöredezettségét is látom benne. 

Amíg Jézus a tanítványokkal volt, addig is voltak feszültségek közöttük (Mk 10,35–45), 

de halála és feltámadása óta mi, tanítványok nem tudunk igazi egységre jutni. 

A végső egység a végidők boldog reménysége.

💥🕊️BIBLIAOLVASÓ🕊️💥Jn 13,12–20 -Zak 12.

„Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” Jn 13,12–20

12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek?
13 Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok.
14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
16 Bizony, bizony, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte őt.
17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.
18 Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: „Aki velem együtt eszik, az támadt ellenem.”
19 Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok.
20 Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.

AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(15) „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (Jn 13,12–20)
„Értitek, hogy mit tettem veletek?” (12) – fordul Jézus a lábmosás gesztusa után a mindenképpen még az esemény hatása alatt álló tanítványaihoz. Az úrból lett itt szolga, a mesterből tanítvány.
Feje tetejére állt a világ. A nagyobb szolgált a kisebbnek.
A hatalmas nem visszaélt hatalmával, ahogy az szokás, hanem azt félretette és odahajolt, a kevesebb, a kisebb a gyengébb elé.
Ez valami nem e világból való, a mennyek országának törvényszerűségei ezek. Aki Jézust követi, annak ezen új törvény szerint jó élnie: „amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (15) Jézus tette elkötelező erővel bír, hogyha ő az Úr és Mester képes volt értünk a földig hajolni, nekünk sem derogálhat odafordulni egymáshoz.
De nemcsak elköteleződést látunk itt, hanem boldog lehetőséget is. Jézus tudja, hogy az emberi élet beteljesedése éppen abban áll, ha kilép saját szükségei betöltésének bűvköréből, és szolgáló, segítőkész lélekkel fordul mások felé.
Ezért zárhat így: „boldogok lesztek, ha meg is teszitek” (17).
-------------------
„Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogy az egyetlen gyermeket szokták...” Zak 12

Zakariás próféta könyve 12. rész
1. Az Úr igéjének terhe Izráel ellen. Így szól az Úr, a ki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe lelket alkotott:
2. Ímé, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülte való népnek; Júdának is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet.
3. És azon a napon lesz, hogy nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet minden népnek; a ki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyül ellene a föld minden pogánya.
4. Azon a napon, így szól az Úr, megverek minden lovat rettegéssel, a lovagját pedig őrültséggel; de a Júda házát nyitott szemmel nézem, a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg.
5. És azt mondják szívökben Júda fejedelmei: Az én erősségem Jerusálemnek lakói, az ő Istenökkel, a Seregek Urával.
6. Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmeit, mint a milyen a tüzes serpenyő a fák között, és a milyen a tüzes fáklya a kévék között: megemésztenek jobb és bal felől minden körülvaló népet; de Jeruzsálem tovább is a helyén marad Jeruzsálemben!
7. És megoltalmazza az Úr Júdának sátrait, mint azelőtt, hogy ne legyen nagyobb Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakosának dicsősége, mint a Júdáé.
8. Azon a napon oltalma lészen az Úr Jeruzsálem lakosának, és azon a napon olyan lesz köztök a legalábbvaló, mint Dávid, a Dávid háza pedig, mint az Isten, mint az Úrnak angyala ő előttök.
9. És azon a napon lesz, hogy kész leszek elveszteni minden pogányt, a kik Jeruzsálemre támadnak;
10. A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, a kit átszegeztek, és siratják őt, a mint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, a mint keseregnek az elsőszülött után.
11. Azon a napon nagy siralom lesz Jeruzsálemben, a milyen volt a hadadrimmoni siralom a Megiddo völgyében.
12. És sír a föld: nemzetségek és nemzetségek külön; külön a Dávid házának nemzetsége, feleségeik is külön; külön a Nátán házának nemzetsége, és feleségeik is külön;
13. Külön a Lévi házának nemzetsége, és feleségeik is külön; külön a Sémei nemzetsége, feleségeik is külön.
14. A többi nemzetségek mind; nemzetségek és nemzetségek külön, feleségeik is külön.